Hát, ez szívás! (EXO)

Yixing, Jongin és Baekhyun már megint elmentek valamerre. Fogták magukat és kisétáltak a koleszból. Mostanában többször csinálják ezt. Elmennek, majd egy fél óra múlva visszajönnek zacskókkal a kezükben. Egypárszor már próbáltuk meglesni a fiúkkal, hogy mi van a szatyrokban, de ők mindig elrántják előlünk és bezárkóznak Lay szobájába. Elhatároztam, hogy akkor is kiderítem, mit tartalmaznak a táskák, és azt is, hogy miért zárkóznak be. 

A kanapén ülök Luhannal az oldalamon. Mind a ketten újságot fogunk a kezünkben és direkt a képünkbe nyomjuk, hogy úgy látszódjon, elmerülten olvasunk. Igazából a három jómadárra várunk. Megkértem Luhant, hogy segítsen nekem. Neki is már fúrja az oldalát a zacskók tartalma.
Az ajtó nyitódását halljuk, de mi csak lapozunk egyet, s nem szentelünk különösebb figyelmet a három megérkező fiúra. Vagyis, csak úgy látszik, mintha nem érdekelne minket. Az magazinok közepére egy nagyobb méretű lyukat vágtunk, hogy kukucskálhassunk. A zacskók most is ott vannak a kezükben; jobbra majd balra fordítják a fejüket, így felmérve a terepet.
- Visszajöttetek? - kérdezi meg Lulu nemtörődöm hangon. A kérdésre egyiküktől sem érkezik válasz, ezért kilesek az újság mögül, viszont őket már nem látom. Bezárkóztak a szobába. Egyszerre tesszük le a lapokat, majd állunk fel a kanapéról. Felhúzzuk magunkra a kapucnikat és elindulunk Lay szobája felé. Az ajtó előtt egy toporzékoló Jongdaet látunk, aki szüntelenül kopog. Fel van öltözve, de hajából csöpög a víz.
- Nyissátok már ki azt a rohadt ajtót, emberek! - Magából kikelve kiabál. Észrevesz minket, majd felénk fordul s széttárja a karját. - Az milyen már, hogy nem tudok bemenni a szobámba, he? - mondja kissé bánatosan. Újra az ajtó felé fordul, majd belerúg egy hatalmasat. - Menjetek a picsába! - ordít, eggyel arrébb megy, majd benyit Tao szobájába és becsapja az ajtót maga után. Ez aztán érdekes volt. Luhan odaszalad Yixing szobájának a bejárata elé, leguggol, ezt követően a kulcslyukat kezdi el vizsgálgatni.
- Joonmyun, kivették a kulcsot! Most be lehet látni! - halkan mondja az információkat, nehogy azok hárman meghallják. Odasettenkedek mellé, s én is leguggolok. A kínai fiú szeme szinte rátapad a lyukra. 

- Nos. Lay és Baek háttal ülnek, de Jongint félig-meddig látom. Valami van a kezében, de nem látom jól. Mintha füstölne is az a valami. Igazából, füst van az egész szobában - közli az eseményeket. Finoman eltolom a fejét, hogy én is belessek. Amint meglátom mi van Kai kezében, még az ütő is megáll bennem egy pillanatra. 

- Te... ennek az idiótának egy spangli van a kezében! - Fojtott hangon szólalok meg. Lulu álla leesik, félrelök, s újra megnézi magának Kait.
- Bazdmeg, ennek komolyan fű van a kezében! - Kidülledt szemekkel néz rám. - És ráadásul totál betépett feje van.
Váratlanul a három bent tartózkodó személy felröhög. Luhan újra a kulcslyukra tapad, míg én a fülemet tapasztom a nyílászáróra. Lélegzet visszafolytba várjuk, hogy történjen valami. Ezek honnan a francból szereztek füvet?! Valami rossz társaságba keveredtek, vagy mi az Isten?
- Na, látsz valamit? - suttogom a fiúnak.
- Yixing és Baekhyun felálltak, majd kissé ingatag járással az íróasztalhoz mentek és most meg valamit turkálnak az egyik zacskóban - Biztos egy új spanglit vesznek elő.
- Hé Jongin, adsz egy kicsit? - hallom meg Lay hangját. A hangja furcsa, elnyújtja a szavakat.
- Most Kai odaadta Yixing kezébe a spanglit - világosít fel Luhan.
- Srácok, gyertek el velem lécci' venni egy hajszárítót! - jelent meg mellettünk Jongdae, csuklyában - Négy hajszárító van ebben a rohadt házban, de abból három elromlott, a negyedik meg a szobámban van. Csak sajnos nem tudok bemenni ugyebár! - Az utolsó két szót direkt hangosan mondja, hogy azok az őrültek is hallják. Ne fáradj Chen. Úgy sem fogják felfogni azt, amit mondasz nekik.
- Luhan, te figyeld az eseményeket. Ha valami van, hívj - Felállok mellőle és sóhajtok egy nagyot. - Még véletlenül se rúgd be az ajtót, hátha feldühödnek. Ja, és a menedzsernek ne szólj erről. 

Bólint egyet, s újra a lyukra ragad. Ismét meghalljuk a hülye gyerekek röhögcsélését, de én személy szerint figyelmem kívül hagyom. Most mi a szart csináljak velük? Látom Chenen, hogy mondani akar valamit, de inkább befogja és megrázza a fejét.
- Inkább nem akarom tudni. Na, menjünk - biccent az ajtó felé, ezt követően kiveszi farzsebéből a napszemüvegét, felrakja, majd a csuklyáján is igazít. Ugyan így teszek én is, viszont a szemüvegemért be kell mennem a szobába. 

Már nyitnánk ki a bejárati ajtót, de váratlanul feltűnik egy ugyan olyan szerelésbe öltözött ZiTao.
- Had menjek én is. Elfogyott a fogkrémem - Kinyitja az ajtót, majd kimegy előttünk. Megforgatom a szemeim, s Jongdaeval az oldalamon kilépek a házból. Ugh, basszus! Mi lesz velük?! Én vagyok a leader és nem tudok kitalálni semmit. 

Szótlanul haladunk az utcán. Chen kissé leelőz, de Tao mellettem marad. Ő sem szól hozzám, mert el van foglalva a telefonja nyomkodásával. Lő magáról egy-két selcát, meg zenét hallgat. 

Váratlanul, de tényleg a semmiből meg jelen a három jómadár. Most nem olyanok, mintha be lennének tépve. Vagyis, Yixingen látszik, hogy valami nincs rendben vele. Szemüveget nem visel, a kapucni is alig takarja sápadt arcát. Szerencsénk van, hogy rajtunk kívül senki sincs az utcán, mert hát ugye sötétedő félben van, és ilyenkor a város ezen részén nincsenek emberek. 

Már szólalnék meg, de Lay közelebb jön hozzám és átkarolja a vállam, ezzel eléri azt, hogy belém forrjon a szó.
- Yah, Joonmiáúú - Ugyan úgy elnyújtja a szavakat, teljesen úgy beszél, mintha tényleg be lenne állva. A pupillái ki vannak tágulva, fáradt a tekintete, szemfehérje vörös, eres. Magamnak sem akarom bevallani, de akkor, abban a másodpercben nagyon is megijedek. - Látod? Ott egy két lábon járó spangli! - mutat előre, s egyenesen az előttünk haladó Chenre mutat. - Két lábon jáááró spa... spangli - Bazzeg, ez tényleg be van tépve! És kettő helyett hármat mutat... 
- Ez... mind szép és jó, de Lay. Te kettő helyett hármat mutattál - próbálok tapintatosan beszélni hozzá, miközben leállok a gyaloglással, ahogy ő is és a másik három társunk is. Jongdae szar a fejünkre, őt csak az hajtja, hogy minél előbb vegyen egy hajszárítót.
- Nemiis! Látod? Kettőt mutatok - Erre felmutatja négy ujját. Most mi a szart csináljak?!
- Te teljesen meg vagy húzatva?! Beállva jössz ki az utcára, cseszd meg! - A bennem felgyülemlett feszültség hirtelen kibukik. - És ha valaki erre jár és felismer? Nekünk végünk lenne, bazdmeg!
Váratlanul valaki felröhög. Ismerem ezt a nevetést... sajnos nagyon jól ismerem. Magam mellé nézek és látom, hogy Tao vigyorogva kamerázza az egész jelenetet.
- Hát ez kurva jó, hihi - kuncog.
Felemelem a bal kezem és homlokon csapom magam. Hova kerültem te jó ég! 
- Nyugi tesó! - veregeti meg a vállam Yixing. - Hé, te spangli, állj meg! - rohan hirtelen Jongdae után. Kissé cikcakkosan halad, egyszer majdnem orra is esik. - Had szívjalak el! Had szívjak egy kicsit!
Chen erre megfordul, s WTF fejjel nézi a felé rohanó Bob Marley utánzatot. Amaz beleugrik az énekes nyakába, a lendülettől mind a ketten a földön végzik.
- Baszki, te normális vagy?! - tör ki Chen és lelöki magáról a kínai fiút.
- A spanglik mióta beszélnek? - kérdezi kábultan Lay. Tao tűnik fel mellettük, aki szüntelenül kamerázza az egészet. Én csak állok, és lesokkoltan nézem azt, ami történik.
- Suho - löki meg a vállam Baekhyun. - Élsz még, vagy agyhalált kaptál?
- Agyhalált kaptam - közlöm monoton hangon. - Várj! Te neked nem kéne beszívottnak lenned? - nézek nagyot, majd Kai felé biccentek. - Te Jongin! És te nem vagy betépve?! - hüledezek.
- Mi csak megjátszottuk, de Yixing tényleg beszívott. Igazából csak sima cigit akart venni, de cigi helyett egy doboz spanglit adtak neki. Ja, és azokban a zacskókban nem fű volt, hanem májkrém. Szeretjük a májkrémet - csillognak Bacon szemei. Ajkaim elválnak egymástól, s kissé tátott szájjal nézem a fiút. Ezek csak szopattak és Yixing tényleg beszívott?! 
- De Kai, a kezedben akkor mi volt, ha nem spangli? - mutatok a másik bűnös felé.
- Összeragasztottam kettő cigipapírt és dohányt töltöttem bele. Tényleg úgy nézett ki, mint egy spangli? Mert akkor jól dolgoztam - neveti el magát.
- Szívni akarok! - kiált fel hangosan Lay. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy Yixing tényleg be van állva! Mielőtt én odafutnék, Baekhyun és Jongin odarohannak a másik társasághoz és leszedik Layt Chenről. Szegény, nem is tudja mi történik! Baekhyun fogva a kezeit, míg Kai a lábait, s úgy hozzák felém. Tao, a kameraman pedig követi őket, s miközben videóz, kommentálja az eseményeket.
- Hát, ez szívás! - nyöszörög Jongin. - Most nekünk kell hazacipelni! - nyafog. Lay nem is ellenkezik, szerintem már azt sem tudja, hogy hol van. 

- Ja, ez már szó szerint szívás - morog Baekhyun, s elindulnak az ellenkező irányba, vissza a koleszbe.
- Nyugi srácok, csak száz méter! - kiált utánuk ZiTao nevetgélve, majd elrakja a telefonját és Jongdae után fut, aki már fényévekre van tőlem. Én csak tovább állok a járda közepén, és emésztem a történteket. Üveges tekintettel körbenézek, majd kibukik belőlem a nevetés.
- Hát baszki, azt hiszem megyek a diliházba! - kiáltok fel. Egy fújtatás kíséretében leveszem a kapucnit, beletúrok a hajamba, majd sarkon fordulok és elindulok vissza, a koleszbe.