New hairstyle

    Tao többször felhozta, hogy szeretné visszakapni a fekete színű haját, mostanában már azért is nyafog, mert túlságosan rövid. Sajnos azon nem tudok segíteni, hogy gyorsabban nőjön a hajzata, de a színén tudok változtatni. A hajszínező csodákra képes, pár mosás után ki is jön. Eldöntöttem: felajánlom neki, hogy visszafestem. Viszont, ha én valamihez hozzákezdek, akkor nem sül ki belőle jó, igaz?

    Hevesen tiltakozott, mikor felvetettem az ötletet. Mély nyomott hagyott benne az egy hónappal ezelőtti eset, mikor el akartam venni a telefonját.
    Fél órán át győzködtem, mert tényleg nem akartam neki semmi rosszat... áh, nekem ez nem megy. Meg akartam szívatni, amiért kis gonosz módon elégette a kedvenc sapkámat. Komolyan mondom. Elégette. Elégette az éjszaka közepén, miközben aludtam! Reggel megtaláltam a sapka maradványait, egy "Anyád" feliratú papírfecnivel megspékelve. Talán nem kellett volna gyantát önteni a cipőjébe.
    Végül még is beleegyezett. Sajnos rá ment a fél sapkagyűjteményem, de megérte. A szívatás kezdetét vehette.
    Rablónak beöltözve mentünk be egy boltba. Egyébként fekete maszk, napszemüveg és csuklya volt rajtunk, de én úgy éreztem magam, mint egy maffiózó.
- Hol vannak a festékek? - kérdezte Tao, miközben körbefuttatta szemét az üzleten. Legalább is azt hiszem, mert a szemüvegtől nem láttam, merre tekinget.
- Fogalmam sincs. Keresd meg, én addig körülnézek - A maszktól nem láthatta ördögi mosolyom. Óvatosan orrnyergéig lecsúsztatta a szemüvegét, s komor tekintettel nézte arcom. Egy sóhaj kíséretében visszahelyezte cvikkerét, és eltűnt a sorok között. Körbenéztem, hátha figyel, s mikor megbizonyosodtam róla, hogy eltűnt a szemem elől, a pénztárhoz siettem.
- Elnézést! Meg tudná mondani, hogy merre vannak a hajszínezők? - tudakoltam udvariasan. A nő pár pillanatig nézte elfedett arcom, gondolom nem látott még így hétköznapi embereket közlekedni.
- Persze. Második sor, középső polc végén vannak.
Meghajoltam a hölgy előtt, azt követően fürgén siettem a festékekhez. Nem akartam, hogy csapattársam előbb megtalálja a cuccot, mint én. Párszor átfuttattam tekintetem a termékeken, majd pillanatok alatt megtaláltam a kék színű hajszínezőt. Sebtében levettem egy dobozt a polcról; gyorsan a kabátom alá dugtam, mert Tao jelent meg mellettem.
- Áh, basszus. Egész végig itt voltak? - nyöszörgött, s a homlokára csapott. "Együttérzően" vállon veregettem, ez után jobban összehúztam magamon a kabátom, hogy ne látszódjon ki a hajfesték.
- Válassz - böktem rá a polcra. Fejét elfordította jobbra, majd balra, s visszanézett rám. Levette a szemüvegét, valamint szúrós szemekkel kezdett bámulni.
- Fura vagy nekem, Chanyeol - ráncolta a szemöldökét, s tett felém egy lépést - Miben mesterkedsz? - kérdezte félig suttogva, összehúzott szemekkel. Hangos kacagásba kezdtem, hangom betöltötte az egész boltot, amire az eladónő is felfigyelt. Hahotázva becsúsztattam kezem a csuklyája alá, és összeborzoltam a haját. Otthagytam a meglepődött pandát, utam a pénztárhoz vezetett. Gyorsan megvettem a hajfestéket, azt követően újra elbújtattam a dzsekim alá, hogy ZiTao még véletlenül se vegye észre.
    - Te idol vagy? - Még az ütő is megállt bennem egy pillanatra, mikor az eladó megszólalt, ám nem engem ismert fel, hanem a hirtelen megjelenő társam, akinek le volt véve a kapucnija és a szemüvegje.
- Öhm... öhm - Tao zavarában megvakarta a tarkóját. - Áh, mindegy. Igen, az vagyok - vont vállat hirtelen; lehúzta maszkját az álláig, hogy rá tudjon mosolyogni a nőre. ZiTao, te megnemértett nőcsábász...
- Tudtam. Szerencséd van, hogy nincs itt a lányom - csapta össze tenyereit a hölgy, majd a géppel leolvasta a hajszínező vonalkódját. Csapattársam kifizette a festéket, visszaöltötte az álcát és kimentünk a boltból.
    Öt órás próba után mondtam Taonak, hogy gyorsan menjünk haza, mert késő délután volt, mi meg egy óra pihenés után folytatni akartuk a gyakorlást. Bepattantunk a menedzserünk autójába, ZiTao a volán mögé ült. Ez kajak megkapta a jogsiját. Az egész utat végigremegtem, mert ugye egy szőke vezette a kocsit, s mi mind tudjuk, hogy milyenek a szőkék. Nem csak a nőknél van ez ám! Tao is sík hülye, mióta szőkére lett festve a haja.
    - Yeol, te miért remegsz? - kérdezte Panda, miután lefékezett a dormunk előtt.
- B-Bazdmeg! Majdnem elütöttél egy kibaszott macskát! - csattantam fel hisztis hangon, s még mindig remegő kezekkel kicsatoltam a biztonsági övet.
- De csak majdnem... Attól még nem kell re-
- Utána meg majdnem elütöttél egy kutyát. És az pórázon volt. Érted?! PÓRÁZON!
- Jól van na, nem figyeltem! Te ökörködtél itt nekem! - Öhm, mondjuk ez igaz. Egyébként meg kell hagyni, Panda jól vezet.
    Mindent félrelökve robogtunk be a fürdőbe, mert már csak háromnegyed óránk volt. Direkt tükörnek háttal ültettem le Taot a székre, mert nem akartam, hogy lássa, mint is művelek a hajával. Fürgén elrohantam a szobámba azért a zacskó csillámért amit pár napja vettem, belegyömöszöltem a zsebembe, s visszamentem a fürdőszobába.
- Biztos, hogy kijön majd? - kérdezte ZiTao elbizonytalanodva. - Nem akarok kikapni a menedzsertől.
- Ember, ha az van ráírva a dobozra, akkor biztos, hogy kijön. Ne aggódj. Ha meg nem jön ki, akkor megkérjük a fodrászunkat, hogy szívja le. Ennyi az egész.
    Szerencsére elég tudást szereztem a fodrásztól, hogy be tudjam festeni a hajzatát. A vége felénél tartottam, már csak pár tincset kellett beszíneznem. Nagy mázlim volt, amiért nem vette észre, hogy kicseréltem a dobozokat. Pár pillanat alatt kész lettem a frizurájával. Vártam fél órát, hogy megfogja a festék, majd úgy mostam meg Tao haját, hogy eltakartam a szemét közben. Még véletlenül sem akartam azt, hogy észrevegye, mit tettem vele. Megszárítottam az immáron neonkék hajat, s késznek nyilvánítottam.
- Na, kész? Megnézhetem? - kíváncsiskodott izgatottan, és fel akart pattanni, de visszanyomtam a székre.
- Várj - Hangom kissé megakadt a visszafojtott nevetéstől.
    Vártam pár percet, majd elővettem a csillámot. Az egész zacskót ráöntöttem a fejére, számon kijött egy halk kuncogás. ZiTao semmit sem vett észre, csendben ült a helyén. Ujjaim tincsei közé fúrtam, majd a hajába dörzsöltem a csillámot, a művelet közepén minden kontrollom megszakadt, és elröhögtem magam.
- Mi a szart csinálsz? - Akkora lendülettel állt fel, hogy a fél por az arcába hullt. - Ez meg mi az Isten? - söpörte le pofiját.
    Visítva a röhögéstől futottam ki a fürdőből, meg sem álltam a nappaliig.
- Mi a fasz?! - Dühös hangja szinte visszhangzott a helyiségben.
 Annyira nevettem, hogy elvesztettem az egyensúlyom, ennek hatására elterültem a földön. Ő idegesen a nappaliba futott, továbbá toporzékolni kezdett.
- Mit műveltél a hajammal te szerencsétlen?! - düllesztette ki a szemeit.
- R-r-rohadt jól áll ne... neked! - mondtam, feltápászkodtam a földről, majd vettem egy nagy levegőt, hogy csillapítsam a röhögést. Amint a hajára néztem, újra elkapott a röhöghetnék, de próbáltam visszatartani.
 - Hülye vagy?! - Hangja egy fokkal vékonyabbra váltott. - Miért kellett kékre festeni? Én feketét akartam! Miért szórtad rá ezt a csillámló szart?! HM?
- Új hajszín! - kiáltottam fel hivatalos hangon. - Szép varázslatos pónikék! - konferáltam fel, s a hatás kedvéért hadonásztam a karommal. ZiTao nekem ugrott, mire akkorát estünk, mint az ólajtó.
- Csináld vissza! - visította az arcomba.
    Minden előzmény nélkül jelent meg felettünk Suho, aki neméppen derűs arccal nézett minket.
- Mit csináltok itt? - kérdezte higgadtan, csípőre tett kezekkel. A pandaszemű leszállt rólam, majd sírós arccal megragadta a leader karját.
- Nézd hyung... nézd mit csinált a hajammal! - nézett a rangidősre bánatos szemekkel. Suho felhúzta a szemöldökét, miközben engem nézett. Vigyorogva feltápászkodtam, és megigazítottam a ruhám.
- Ezt tényleg te csináltad? - tudakolta leaderünk rezzenéstelen arccal. Egy aprót bólintottam, elszámoltam magamban háromig, majd fogtam magam, kirohantam a házból s becsaptam magam mögött az ajtót.
- PARK CHANYEOL! - hallottam meg csukott ajtón keresztül Joonmyun eget rengető hangját. Felröhögtem, majd fürgén elfutottam a dormtól. Küldetés végrehajtva.