You're my angel (SuTao)

- Hyung... - Kellemesen felsóhajtok, mikor ezt a szégyenlős, kedves hangot meghallom. Számomra ez a hang jelent mindent, ha nem hallanám nap mint nap, abba beleőrülnék. 

- Mondd, Zitao - suttogom a nyakába, s felemelem a fejem, hogy tökéletes arcára nézzek. Tenyerem puha arcára simítom, ő pironkodva fog rá a kézfejemre. Kissé előrehajolok és egy puszit nyomok azokra a kívánatos ajkaira. Még jobban elpirul, erős kezeivel szorosabban ölel át, fejét a mellkasomba fúrja, hogy elrejtőzzön. Halkan felnevetek, játszani kezdek puha, barna tincseivel. 

- Mit jelentek számodra? - néz fel hirtelen rám, elhadarva kérdését. Hogy mit jelent ő számomra? Mindent. 

- Mindent. A világot. Egy nyári napon a hűvös fuvallatot, egy méhecskének a nektárt, esőt egy száraz napon, vizet egy növénynek. Mindent, ami szép és kedves. Te vagy a mindenem - mondom őszintén szemeibe nézve, amik a meghatottságtól most könnyektől csillognak. Szája megremeg, a cseppek kibuggyannak és végigfutnak arcán. Elmosolyodok, hüvelyk ujjammal letörlöm könnyeit, de azok nem akarnak elapadni, makacsul folynak tovább szemeiből. Egy nagy sóhajjal ölelem magamhoz, had sírja ki magát. Most valami rosszat mondtam, vagy ennyire meghatódott? Halkan pityereg, miközben a hátamon markolja a pólóm. Eltolom magamtól s nedves pofijára nézek. Lepuszilom könnyeit; hátát, karját és arcát simogatom, hogy lenyugodjon. 

Mikor már csak szipog, felteszem a kérdésem: - Ennyire meghatódtál? Vagy valami rosszat mondtam? - motyogom óvatosan, hátha megint el kezd sírni. Szája sarka ismét lefelé görbül, de tartja magát, s egy pillanatra összeszorítja a szemeit. 

- Meghatódtam - kezdi halkan - Az életem során kevésszer fordult elő, hogy ennyi kedves és őszinte szót mondtak nekem... Ennyire szeretsz engem, Joonmyun? - kérdezi bizonytalan hangon lesütve a szemeit. Egy mosollyal simogatom meg a derekát, mire nagy, a sírástól vörös szemekkel néz rám. 

Közel hajolok hosszá, s ajkára suttogom: - Szeretlek, Zitao - óvatosan megcsókolom, lassan kezdem mozgatni ajkaim, hogy nehogy elijesszem. Bátortalanul viszonozza csókom, finoman kóstolgatjuk egymást. A levegőnk elfogy, pihegve válunk el egymástól. - És... én mit jelentek neked? - érdeklődök kíváncsian, s finoman beletúrok hajába. Látom rajta, hogy elbizonytalanodik, összezavart ábrázattal cikázik a szeme ide-oda. Türelmesen várok a válaszára, meztelen lábfejem az ő fedetlen lábfejének simítom, elpirul, majd tekintete megáll az arcomon.
- Hát... hogy is mondjam... nem vagyok a szavak embere... - Ááá nem... azért rögtönözöl olyan jól rappszövegeket. Tényleg. - Mindent. Ha te nem lennél, nem tudom, mi lenne velem. Nem lenne, aki csókkal köszöntsön reggel, nem lenne, aki ápolná a lelkem, nem lenne, aki megvédjen engem, nem lenne, aki kedves szavakat mondjon nekem. Nélküled, én... én biztos, hogy nem élném túl. Tudom, hogy ez full nyálas, de így van - monológja végét fintorogva mondja el, felnevetek és megpuszilom a homlokát. Annyira aranyos, annyira szeretem. - Emlékszem, mikor elsőnek szeretkeztünk... - Hoppá, kényes téma, amiről nem szokott beszélni. Ah, nagyon cuki, mikor zavarban van! - Figyelmes voltál, vigyáztál rám, figyeltél arra, hogy ne fájjon... akkor döntöttem el végleg, hogy veled szeretnék lenni az életem további részében - Tenyerét becsúsztatja pólóm alá, s hátam kezdi simogatni hideg tenyerével, amitől libabőrös leszek - De... sokszor elbizonytalanodom - keze megáll; bűnbánó arccal néz - Yifan mostanában többet foglalkozik velem, mikor te pont csinálsz valamit... és ez engem nagyon elbizonytalanít...
- Nem! - kiáltok fel a kelleténél kicsit hangosabban, megszeppen és ijedt szemekkel bámul. Eltolom magamtól a testét, a hátára fektetem, fölé magasodom s ránehezedek, kezeimmel megtámaszkodom a feje mellett. - Nem... - suttogom az ajkaira, ezt követően megcsókolom, erőszakosan és sokkal durvábban, mint az előbb. Ellazul alattam, nagy odaadással csókolt vissza. Egyik kezem levezetem kezén át a derekáig, onnan le a combjára és belemarkolok, amitől belenyög a csókba. Egy nagy cuppanással válok el tőle. - Nem, Zitao. Te nem Yifané vagy... te az enyém vagy - motyogom, szám lecsúsztatom az arcán át a nyakáig. Beleharapok bőrébe, s kissé megszívom, hogy megbélyegezzem. Fejem elhúzom; arcába hajolok, hogy közvetlen a szemébe nézzek. - Az enyém vagy - nyomatékosítom kijelentésem - Szükségem van rád. Te vagy az angyalom - simogatom meg az arcát, s újra megcsókolom.