Angel - Chapter 3. (Teen Top)

Július van, már javában tart a nyár. Itt Seoulban egyfolytában változik az időjárás: egyik nap még el lehet olvadni a harmincnyolc fokos melegben, a másik nap pedig már bokáig ér a víz, annyit esik az eső.
Sok minden történt április óta. Kirúgtak a középiskolából mert megtudták, hogy egy másik kontinensen vagyok; nagyon összemelegedtem a srácokkal és különös kapcsolatot kezdtem kialakítani Rickyvel; eltörtem a karom, mert az egyik két napos pihenő időt azzal töltöttük, hogy elmentünk Jejura és terep bicikliztünk, én meg voltam olyan szerencsétlen, hogy legurultam a domboldalon és ráestem a kezemre; június 20.-án egy évvel öregebb lettem, szülinapomra kaptam a fiúktól egy saját szobát, amit ők maguk terveztek, ezért hivatalosan is velük lakom. Össze vagyok zárva egy teletetovált majommal, egy vastagszájú tökfejjel, egy idegesítő törpével, egy lökött maknaéval, egy cuki kutyaszemű kisgyerekkel, és egy rohadt szerencsétlen ősemberrel, akinél már rendesen kiakadt a köcsögdetektorom. Természetesen az utóbbi Chunji, ki is lenne más? Kezdi azt elérni nálam, hogy teljesen megutáljam. Folyton szívat, beszól, leszól, röhög rajtam, s nem utolsó sorban állandóan perverzkedik. Benyit a szobámba mikor öltözködöm, ölelget és a fenekem csapkodja. Tiszta pedofil a gyerek! Jó, elhiszem, hogy csak hülyéskedik, de kezd túl messzire menni. Kapott is egy-két pofont emiatt, egyszer az egyik ruhabolt közepén vertem meg, mert akkor is belemarkolt a hátsómba.
Verőfényes napsütésre ébredek, ami nemhogy melegíti, hanem már égeti az arcom. Fáradtan nyitom fel szemhéjaim, s egyből a mellettem alvó Changhyunra nézek. Velem volt az éjszaka, mert rosszat álmodtam, ezért megkértem, hogy aludjon velem.
Egy halvány mosollyal arcomon kúszok szorosan mellé, és hátát átkarolva kezeimmel bújok hozzá még közelebb. A helyzet nekem már nem kényelmetlen, számtalanszor feküdtünk így. A legtöbbször azért, mert a menedzser még mindig úgy tudja, hogy együtt vagyunk. Már nem zavar az, hogy azt hiszi. Én is kezdem úgy érezi magam, mintha együtt lennénk. Nem vagyunk szerelmesek, de kedveljük egymást. Amúgy sem lennék képes beleesni egy nálam négy évvel idősebb férfiba úgy, hogy még gyerek vagyok.
Ricky még mindig szundikál, az én gyomrom pedig figyelmeztetni kezd, hogy ideje reggelizni.
- Ricky-ya... - suttogom a fiú fülébe, s nyomok állvonalára egy puszit.
- Hmm... Mhhh... hmhh - Furcsa hangokat ad ki, emellett átfordul a másik oldalára ezzel végiggördülve azon a kezemen, ami a teste és az ágy között van. Pont azon a kezemen, ami anno még eltört. Elfolytok egy fájdalmas nyögést, mindemellett próbálom kihúzni a kezem, ám az meg sem mozdult Ricky ránehezedő súlya miatt.
- YAH, RICKY-YA! - ordítom, továbbá rácsapok szabad kezemmel a hátára. Meglepetten mordul fel, ezt követően felül és felém fordul. Én is felülök, nyöszörögve húzom vissza testem mellé a kezem, hogy megmasszírozhassam. 
- Mi a baj? Ég a ház? - kérdezi édes, álmos hangon, valamint ásít egyet s megdörzsöli szemeit.
- Nem, dehogy is. Csak a kezemen gurultál át a másik oldaladra - mutatom fel mosolyogva bal karom. Megbánó arccal és lebiggyesztett alsó ajakkal fogja meg a végtagot, óvatosan kinyújtja s puszilgatni kezdni bőröm. Ajkai érintésétől libabőrös leszek, ugyanakkor nyelek egy nagyot.
- Ki az ágyból fiatalok! - Chunji egy hangos kiáltással ront be a szobába, s trappol beljebb. Teljesen ledöbben  a látványon; szélesen elvigyorodik. - Mit csináltatok este? - somolyog felhúzott szemöldökkel. Kihúzom a karom Changhyun kezéből, utána úgy állok fel, hogy tartom a szemkontaktust Chanheevel. Elé állok s nemes egyszerűséggel pofon vágom akkora erővel, hogy a feje a lendülettől elfordul az ellenkező irányba. Visszafordítja a fejét; az arcát dörzsölgetve nagy szemekkel néz.
- Elegem van belőled, Chanhee - mormogom. - Tényleg kezded elérni nálam azt, hogy megutáljalak. - Sajnos, az arckifejezéséből ítélve egyáltalán nem hatják meg a szavaim. Megböki az arcom, azon túl a képembe röhög, ezen felül elhagyja a szobát.
- Komolyan mondom, ez egy akkora alpári köcsög, ahogy van - sóhajtok fel, majd a szekrényemhez megyek, hogy előszedjem a napi ruhám. A szekrényajtóra ragasztott tükörből látom, hogy Changhyun felém közeledik. Mögém érve átölel hátulról, majd távozik a szobából engem egyedül hagyva.

Kiemelek egy kupac ruhát a szekrényből, a nyakamra csapom a törölközőm és megindulok kifelé, utam a közös fürdőhöz vezet, aminek megállok az ajtaja előtt, ezután bekopogok, hátha van bent valaki.
- Foglalt - Chunji az, aki befoglalta a fürdőt. Miért is lepődöm meg...?
- YAH! Yah, siess! - dörömbölök idegesen. Igazából nagyon kell pisilnem, a fürdés egy másik ok, amiért be szeretnék szabadulni.
- Ah, Töpszli, te vagy az? - Töpszli az anyád. Mostanában Töpszlinek hív azért, mert alig súrolom a százhatvan centiméter határát. - Várj egy pilla... - Minek egy pillanatot várni?! Nem várom meg míg befejezi a mondatot, megragadom a kilincset, majd kitárom az ajtót s beljebb megyek. Egy nagyot sikítva kapom szemem elé a tenyerem, befutok egy másik ajtón ami a vécébe vezet, ezt követően hangosan becsapom magam után.
- YAH, CHUNJI! - ordibálok ki - Kiégett a szemem te paraszt! Jézusom! - A szememet dörzsölgetem, de csak azért sem akar eltűnni a szemem elöl a kép. Chanhee. Teljesen. Meztelenül. Jézusom. Hogy lehet valakinek ekkora....? ÁH! 
- Engem hibáztatsz?! Te nyitottál be, pedig mondani akartam, hogy várj egy pillanatot! Yah, meg sem vártad míg befejezem a mondatot, Alíz-ah! - Szinte látom magam előtt, ahogy szüntelenül vigyorog. Nekem nem tudja beadni azt, hogy sajnálja. Tudja jól és én is tudom, hogy nagyon, de nagyon tetszett neki az előbbi szituáció.
- Csak... csak menj ki, jó? - Mondatom közben nyelek egy nagyot. Meghallom harsány nevetését, majd ajtó csukódását. Tüdőm megtöltöm levegővel, amit akadozottan fújok ki, s résnyire nyitom a vécéajtót, hogy kileshessek. Elment. 
Egy gyors zuhany után megmosom a fogam, s felöltözöm a kiválasztott ruháimba. Kissé remegő kézzel nyitom ki az ajtót és lépek ki rajta, nem akarok összetalálkozni azzal a retardálttal.
- Alíz-ah, már tíz perce kész a reggeli! - kiált fel Daniel, mikor észrevesz a konyhában.
- Bocsánat! - hajolok meg - Egy kicsit tovább tartott a fürdés, mint gondoltam! - Mérges szemeimet Chanhee-ra szegezem, viszont ő ártatlan ábrázattal bámul vissza rám. Szemeimet forgatva ülök le az asztalhoz Ricky mellé, aki közelebb hajol kérdő szemekkel.
- Történt valami? - suttogja a fülembe, mert gondolom észrevette, mennyire feszült vagyok.
- Majd elmondom - mormogom.
- Líz-ya, tessék, a reggeli - Minsoo egy tányér tojást rak elém, sajnos már kihűlő félben van. Gyorsan elpusztítom azt, amely a tányéron van, megköszönöm a reggelit s Changhyunt magam után rángatva viharzok be a szobámba. Becsukom az ajtót, utána ledőlök a fiú mellé, aki már kényelmesen elhelyezkedett.
- Na, mi történt? - pillant rám.
- Rányitottam Chunjira és kiégett a szemem - hadarom el zavartan; újra megrohamoznak a nemrég történtek. Egy nagyot nyüszítve vágom fejbe magam, de nem használ. Még egyszer fejbe verném magam, de Ricky megállít, ujjait csuklómra fűzi.
- Ne tegyél kárt magadban - kuncog. Bosszúsan kirántom a csuklóm, majd a másik oldalamra fordulok, a fiúnak háttal. - Most meg mi van?
- Te is csak ezt tudod mondani - morranok fel.
- A te bajod. Nem kellett volna rányitnod - hangosan nevet, s mivel engem idegesít, ezért megrúgom a lábát. - Na, ne legyél ennyire morci, Líz-ya - gügyög; a derekamat átkarolva préselődik a hátamhoz. Egy pillanatra elakad a lélegzetem; nekem már túl intim az, hogy a tenyere az alhasamon pihen. Gyorsan felé fordulok, tekintetünk találkozik. Csendesen nézzük egymást; az én gondolataim messze kalandoznak, mikor az ajkaira pillantok. Vajon... hogy csókol? ÁLLJ. Én miért gondolok ilyenekre? AISH! Nyelek egy hatalmasat, s egy pillanatra lehunyom a szemeim, hogy csökkentsem az idegességem.
- Mi az? - Egyből visszaesek a képzelgésbe, mikor meleg, mentol illatú lehelete az arcomra csap. Egy nagyot sóhajtva próbálom csillapítani a gyomrom remegését, közel hajolok a sráchoz és minden bátorságom összeszedve szájon puszilom. Miért is tettem meg? Igaz, hogy már régóta készülök erre, de...
Changhyunnak kipattannak a szemei, sőt mi több úgy bámul rám, mintha kísértetet látna. Egy pillanatra úgy látszik, realizálja magában ezt a kis puszit, ezt követően újra normális szemekkel néz rám, s halványan elmosolyodik.
- Ismételd meg - kér meg halkan. Most rajtam van a sor, hogy kidülledjenek a szemgolyóim. Látom rajta, hogy nem viccel, ezért újra az ajkához hajolok és egy halk cuppanás kíséretében megismétlem előbbi tettem. Ricky kicsit beharapja az alsó ajkát, majd nyel egyet. - Ú-újra - A hangja megremeg, de nem tudom mitől. Habozok; mikor szám találkozik az övével, Changhyun kissé elfordítja a fejét és váratlanul ajkai közé fogja az alsó párnám. Szívem kétszer gyorsabban kezdi el pumpálni a vért ereimbe a kellemes érzés miatt. Arcomra simítja tenyerét, egy kis ideig eltávolodik tőlem, lehunyja pilláit, majd visszahajol s rendesen megcsókol. Mozgatni kezdi a száját, én gondolkodás nélkül csókolok vissza. Szabad kezével a hátamra fektet, utána betérdel a lábaim közé; felém magasodva csókol tovább. Tarkójára kulcsolom kezeim, hogy jobban lehúzzam magamhoz. Beszívja alsó ajkam és rá is harap. Mikor nem reagálok, újra megharap, de sokkal erősebben. Halkan felnyögök és résnyire nyitom a szám. Pár pillanat múlva nyelve az enyémnek simul; újra elkezdi mozgatni a száját síkos testrészével együtt. Sokkal szenvedélyesebb, amit örömmel fogadok.
- Azt a marha! - A hangos kiáltás miatt gyorsan szétrebbenünk.