Hát, ez szívás! (EXO)

Yixing, Jongin és Baekhyun már megint elmentek valamerre. Fogták magukat és kisétáltak a koleszból. Mostanában többször csinálják ezt. Elmennek, majd egy fél óra múlva visszajönnek zacskókkal a kezükben. Egypárszor már próbáltuk meglesni a fiúkkal, hogy mi van a szatyrokban, de ők mindig elrántják előlünk és bezárkóznak Lay szobájába. Elhatároztam, hogy akkor is kiderítem, mit tartalmaznak a táskák, és azt is, hogy miért zárkóznak be. 

A kanapén ülök Luhannal az oldalamon. Mind a ketten újságot fogunk a kezünkben és direkt a képünkbe nyomjuk, hogy úgy látszódjon, elmerülten olvasunk. Igazából a három jómadárra várunk. Megkértem Luhant, hogy segítsen nekem. Neki is már fúrja az oldalát a zacskók tartalma.
Az ajtó nyitódását halljuk, de mi csak lapozunk egyet, s nem szentelünk különösebb figyelmet a három megérkező fiúra. Vagyis, csak úgy látszik, mintha nem érdekelne minket. Az magazinok közepére egy nagyobb méretű lyukat vágtunk, hogy kukucskálhassunk. A zacskók most is ott vannak a kezükben; jobbra majd balra fordítják a fejüket, így felmérve a terepet.
- Visszajöttetek? - kérdezi meg Lulu nemtörődöm hangon. A kérdésre egyiküktől sem érkezik válasz, ezért kilesek az újság mögül, viszont őket már nem látom. Bezárkóztak a szobába. Egyszerre tesszük le a lapokat, majd állunk fel a kanapéról. Felhúzzuk magunkra a kapucnikat és elindulunk Lay szobája felé. Az ajtó előtt egy toporzékoló Jongdaet látunk, aki szüntelenül kopog. Fel van öltözve, de hajából csöpög a víz.
- Nyissátok már ki azt a rohadt ajtót, emberek! - Magából kikelve kiabál. Észrevesz minket, majd felénk fordul s széttárja a karját. - Az milyen már, hogy nem tudok bemenni a szobámba, he? - mondja kissé bánatosan. Újra az ajtó felé fordul, majd belerúg egy hatalmasat. - Menjetek a picsába! - ordít, eggyel arrébb megy, majd benyit Tao szobájába és becsapja az ajtót maga után. Ez aztán érdekes volt. Luhan odaszalad Yixing szobájának a bejárata elé, leguggol, ezt követően a kulcslyukat kezdi el vizsgálgatni.
- Joonmyun, kivették a kulcsot! Most be lehet látni! - halkan mondja az információkat, nehogy azok hárman meghallják. Odasettenkedek mellé, s én is leguggolok. A kínai fiú szeme szinte rátapad a lyukra. 

- Nos. Lay és Baek háttal ülnek, de Jongint félig-meddig látom. Valami van a kezében, de nem látom jól. Mintha füstölne is az a valami. Igazából, füst van az egész szobában - közli az eseményeket. Finoman eltolom a fejét, hogy én is belessek. Amint meglátom mi van Kai kezében, még az ütő is megáll bennem egy pillanatra. 

- Te... ennek az idiótának egy spangli van a kezében! - Fojtott hangon szólalok meg. Lulu álla leesik, félrelök, s újra megnézi magának Kait.
- Bazdmeg, ennek komolyan fű van a kezében! - Kidülledt szemekkel néz rám. - És ráadásul totál betépett feje van.
Váratlanul a három bent tartózkodó személy felröhög. Luhan újra a kulcslyukra tapad, míg én a fülemet tapasztom a nyílászáróra. Lélegzet visszafolytba várjuk, hogy történjen valami. Ezek honnan a francból szereztek füvet?! Valami rossz társaságba keveredtek, vagy mi az Isten?
- Na, látsz valamit? - suttogom a fiúnak.
- Yixing és Baekhyun felálltak, majd kissé ingatag járással az íróasztalhoz mentek és most meg valamit turkálnak az egyik zacskóban - Biztos egy új spanglit vesznek elő.
- Hé Jongin, adsz egy kicsit? - hallom meg Lay hangját. A hangja furcsa, elnyújtja a szavakat.
- Most Kai odaadta Yixing kezébe a spanglit - világosít fel Luhan.
- Srácok, gyertek el velem lécci' venni egy hajszárítót! - jelent meg mellettünk Jongdae, csuklyában - Négy hajszárító van ebben a rohadt házban, de abból három elromlott, a negyedik meg a szobámban van. Csak sajnos nem tudok bemenni ugyebár! - Az utolsó két szót direkt hangosan mondja, hogy azok az őrültek is hallják. Ne fáradj Chen. Úgy sem fogják felfogni azt, amit mondasz nekik.
- Luhan, te figyeld az eseményeket. Ha valami van, hívj - Felállok mellőle és sóhajtok egy nagyot. - Még véletlenül se rúgd be az ajtót, hátha feldühödnek. Ja, és a menedzsernek ne szólj erről. 

Bólint egyet, s újra a lyukra ragad. Ismét meghalljuk a hülye gyerekek röhögcsélését, de én személy szerint figyelmem kívül hagyom. Most mi a szart csináljak velük? Látom Chenen, hogy mondani akar valamit, de inkább befogja és megrázza a fejét.
- Inkább nem akarom tudni. Na, menjünk - biccent az ajtó felé, ezt követően kiveszi farzsebéből a napszemüvegét, felrakja, majd a csuklyáján is igazít. Ugyan így teszek én is, viszont a szemüvegemért be kell mennem a szobába. 

Már nyitnánk ki a bejárati ajtót, de váratlanul feltűnik egy ugyan olyan szerelésbe öltözött ZiTao.
- Had menjek én is. Elfogyott a fogkrémem - Kinyitja az ajtót, majd kimegy előttünk. Megforgatom a szemeim, s Jongdaeval az oldalamon kilépek a házból. Ugh, basszus! Mi lesz velük?! Én vagyok a leader és nem tudok kitalálni semmit. 

Szótlanul haladunk az utcán. Chen kissé leelőz, de Tao mellettem marad. Ő sem szól hozzám, mert el van foglalva a telefonja nyomkodásával. Lő magáról egy-két selcát, meg zenét hallgat. 

Váratlanul, de tényleg a semmiből meg jelen a három jómadár. Most nem olyanok, mintha be lennének tépve. Vagyis, Yixingen látszik, hogy valami nincs rendben vele. Szemüveget nem visel, a kapucni is alig takarja sápadt arcát. Szerencsénk van, hogy rajtunk kívül senki sincs az utcán, mert hát ugye sötétedő félben van, és ilyenkor a város ezen részén nincsenek emberek. 

Már szólalnék meg, de Lay közelebb jön hozzám és átkarolja a vállam, ezzel eléri azt, hogy belém forrjon a szó.
- Yah, Joonmiáúú - Ugyan úgy elnyújtja a szavakat, teljesen úgy beszél, mintha tényleg be lenne állva. A pupillái ki vannak tágulva, fáradt a tekintete, szemfehérje vörös, eres. Magamnak sem akarom bevallani, de akkor, abban a másodpercben nagyon is megijedek. - Látod? Ott egy két lábon járó spangli! - mutat előre, s egyenesen az előttünk haladó Chenre mutat. - Két lábon jáááró spa... spangli - Bazzeg, ez tényleg be van tépve! És kettő helyett hármat mutat... 
- Ez... mind szép és jó, de Lay. Te kettő helyett hármat mutattál - próbálok tapintatosan beszélni hozzá, miközben leállok a gyaloglással, ahogy ő is és a másik három társunk is. Jongdae szar a fejünkre, őt csak az hajtja, hogy minél előbb vegyen egy hajszárítót.
- Nemiis! Látod? Kettőt mutatok - Erre felmutatja négy ujját. Most mi a szart csináljak?!
- Te teljesen meg vagy húzatva?! Beállva jössz ki az utcára, cseszd meg! - A bennem felgyülemlett feszültség hirtelen kibukik. - És ha valaki erre jár és felismer? Nekünk végünk lenne, bazdmeg!
Váratlanul valaki felröhög. Ismerem ezt a nevetést... sajnos nagyon jól ismerem. Magam mellé nézek és látom, hogy Tao vigyorogva kamerázza az egész jelenetet.
- Hát ez kurva jó, hihi - kuncog.
Felemelem a bal kezem és homlokon csapom magam. Hova kerültem te jó ég! 
- Nyugi tesó! - veregeti meg a vállam Yixing. - Hé, te spangli, állj meg! - rohan hirtelen Jongdae után. Kissé cikcakkosan halad, egyszer majdnem orra is esik. - Had szívjalak el! Had szívjak egy kicsit!
Chen erre megfordul, s WTF fejjel nézi a felé rohanó Bob Marley utánzatot. Amaz beleugrik az énekes nyakába, a lendülettől mind a ketten a földön végzik.
- Baszki, te normális vagy?! - tör ki Chen és lelöki magáról a kínai fiút.
- A spanglik mióta beszélnek? - kérdezi kábultan Lay. Tao tűnik fel mellettük, aki szüntelenül kamerázza az egészet. Én csak állok, és lesokkoltan nézem azt, ami történik.
- Suho - löki meg a vállam Baekhyun. - Élsz még, vagy agyhalált kaptál?
- Agyhalált kaptam - közlöm monoton hangon. - Várj! Te neked nem kéne beszívottnak lenned? - nézek nagyot, majd Kai felé biccentek. - Te Jongin! És te nem vagy betépve?! - hüledezek.
- Mi csak megjátszottuk, de Yixing tényleg beszívott. Igazából csak sima cigit akart venni, de cigi helyett egy doboz spanglit adtak neki. Ja, és azokban a zacskókban nem fű volt, hanem májkrém. Szeretjük a májkrémet - csillognak Bacon szemei. Ajkaim elválnak egymástól, s kissé tátott szájjal nézem a fiút. Ezek csak szopattak és Yixing tényleg beszívott?! 
- De Kai, a kezedben akkor mi volt, ha nem spangli? - mutatok a másik bűnös felé.
- Összeragasztottam kettő cigipapírt és dohányt töltöttem bele. Tényleg úgy nézett ki, mint egy spangli? Mert akkor jól dolgoztam - neveti el magát.
- Szívni akarok! - kiált fel hangosan Lay. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy Yixing tényleg be van állva! Mielőtt én odafutnék, Baekhyun és Jongin odarohannak a másik társasághoz és leszedik Layt Chenről. Szegény, nem is tudja mi történik! Baekhyun fogva a kezeit, míg Kai a lábait, s úgy hozzák felém. Tao, a kameraman pedig követi őket, s miközben videóz, kommentálja az eseményeket.
- Hát, ez szívás! - nyöszörög Jongin. - Most nekünk kell hazacipelni! - nyafog. Lay nem is ellenkezik, szerintem már azt sem tudja, hogy hol van. 

- Ja, ez már szó szerint szívás - morog Baekhyun, s elindulnak az ellenkező irányba, vissza a koleszbe.
- Nyugi srácok, csak száz méter! - kiált utánuk ZiTao nevetgélve, majd elrakja a telefonját és Jongdae után fut, aki már fényévekre van tőlem. Én csak tovább állok a járda közepén, és emésztem a történteket. Üveges tekintettel körbenézek, majd kibukik belőlem a nevetés.
- Hát baszki, azt hiszem megyek a diliházba! - kiáltok fel. Egy fújtatás kíséretében leveszem a kapucnit, beletúrok a hajamba, majd sarkon fordulok és elindulok vissza, a koleszbe. 

Don't call me!

Egy újabb utazással egybekötött nap. A megszokott rutin zajlik: zuhanyzás, reggeli, majd bepattanunk a kocsikba és megyünk az ügynökséghez. A koreai alformáció tagjai kocsiját Tao vezeti, mi meg már tövig lerágjuk a körmünket, annyira izgulunk. Magunkban imádkozunk, nehogy történjen valami. Az én elmémbe még beleégett az a nap, mikor Tao majdnem elütötte azokat a szerencsétlen állatokat. Elmeséltem a fiúknak is, azóta rettegnek Panda vezetési technikájától.
Az anyósülésen ülök a szőke mellett, s mély levegőket veszek, hogy csillapítsam idegességem. Add meg atyám, hogy ne történjen semmi! Add meg nekem, hogy zökkenőmentesen odaérünk! Nem akarok találkozni az állatvédőkkel, sem a rendőrökkel. Köszönöm. Összeérintem a tenyereim és becsukom a szemem.
- Mi van veled, Chanyeol? - ZiTao hangja zökkent ki a pár pillanatig tartó nyugodtságomból. - Nagyon feszültnek tűnsz.
- Nem velem foglalkozz, hanem az utat figyelt! - ripakodok rá talán túl kétségbeesett hangon, mert ezzel csak azt érem el, hogy hangosan kiröhög. Fogd be, vagy betömöm a szád a zokniddal. 
A kocsi lefékez, én elsőként szállok ki. Körbenézek, hátha vannak rajongók; mikor megbizonyosodom, hogy tiszta a terep, letérdelek a betonra s összeérintem a tenyereim.
- Köszönöm, Istenem! - emelem tekintetem az ég felé.
- Amúgy Yeol, mióta vagy vallásos? - néz rám összehúzott szemekkel Jongin, miközben leveszi magáról a kapucnit.
- Amióta Tao vezet - Mosolyogva válaszolok, felkelek a földről s leporolom a térdeim. A csomagtartóhoz sétálok, majd felnyitom a fedelét. Kiszedem a saját cuccom, amit Sanghaiba viszek magammal.
- Kicseszett vicces vagy Chanyeol - morog ZiTao. - Hallottam ám, nem vagyok süket - Az idegességtől eltorzult fejét látva elkap a röhöghetnék, vállon veregetem, majd a háromfokos lépcsőhöz sétálok. Felmegyek a hatalmas üveg tolóajtóig, amit a mellettem álló falon lévő gombbal nyitok ki. A tíz csapattársam libasorban követ, s ahogy lenni szokott, az utolsó - jelen esetben Minseok - becsukja az ajtót.
- Na skacok! Két órás próba, utána irány Sanghai! - csapja össze a kezeit Joonmyun, majd a jobb karját előrenyújtja, mi mind a tízen egymás kézfejére tesszük tenyerünket. - Három, kettő, egy - kezdi a leader, utána kórusban felüvöltünk: - We are one! - Egyszerre csapjuk le a kezünket, s egymásra nevetünk.
- OPPA! - Az éles visítások miatt befogjuk a fülünket, nehogy megsérüljön hallószervünk.
- Szerintem... húzzunk próbálni - mondja ki a végszót Jongdae, s felrohanunk a lépcsőn egymást lökdösve.
Teljesen kiakadtam! Tao egyfolytában a telefonját buzulta, még tánc közben is a kezében volt és bámulta az instagrammot. Most képzeljétek el, egy kézzel hadonászta végig a Growlt; háromszor rám lépett és kétszer nekem jött az Overdose közben; fellökött a Wolf végén. Ezeket kajak nem vette észre, mert rá volt tapadva a szeme a kijelzőre! Hiába szóltunk rá, nem reagált. Kivettük a kezéből a telefont, elővette a másikat. Mivel nem használt semmi, ezért hagytuk a francba. Viszont nekem eszembe jutott egy új szívatás.
Harci felszerelésbe öltözve és cuccokkal a kezünkben állunk az ajtó előtt. Menedzserünk tart egy gyors népszámlálást, majd kinyitja az ajtót és előremegy, hogy félre tudja lökni a rajongókat az útból. Gyorsan besprintelünk a kocsikba. A változatosság kedvéért... Tao vezet, ki más? A fejembe húzom a sapkám, bedugom a fülembe a fülhallgatóm; nem akarok idegeskedni a srác miatt. Hosszú az út Incheonig.
Sértetlenül megérkezünk, ezt követően kiszállunk a kocsikból, továbbá megfogjuk a csomagjainkat s körbenézünk. Visító rajongók mindenhol. A securitys emberkék köszönnek nekünk mikor meglátnak minket, mi csak fejet hajtunk előttük és sietünk a terminálba, hogy minél előbb a repülőhöz érjünk. Előveszem a telefonom, feloldom a zárat, majd elrejtem a telefonszámom. Így, ha hívok valakit, azt rejtett számról teszem. A szívatás első fázisa kész. 
Vigyorogva kikeresem Tao iphone-os telefonszámát, megnyomom a hívás gombot, s a fülemhez emelem a készüléket. Jóval előttem sétált, de azért látom, ahogy érdeklődve figyeli a telefonját. Megvonja a vállát, majd felveszi.
- Halló? - Nagy akaraterő kell hozzá, hogy ne röhögjek a telefonba.
- Sziaaa. Mirtill vagyok - szólok bele vékony, pösze hangon, nevetésem próbálom csillapítani. Erre a mellettem lépdelő Sehun felfigyel, s érdeklődve, felhúzott szemöldökkel nézni kezd.
- Ki? - Egy fokkal magasabb hangon kérdez rá.
- Mondom. Mirtill. És azt szeretném mondani, hogy nagyon tetszel - folytatom tovább vékony, pösze, nyálas hangon.
- Aha. Honnan van meg a telefonszámom?! - akad ki.
- Az nem fontos, édes. Találkozzunk - Baekhyun, aki a másik felemen sétál, már visít a röhögéstől, de szerencsére a tömegzaj elnyomja.
- Úristen. Hagyj békén, és ne hívj! Most leteszem.
- Ne, ne várj... - Bontja a vonalat. Mérgesen dobbantok egyet, majd újra hívnám, de ekkor megállunk. Fütyörészve elteszem a telefonom, s a srácok mellé állok, akik egy félkörben helyezkedtek el.
- Skacok, valami Mirtill hívott rejtett számról - mutatja fel a telefonját elképedve Panda. Baekyhunnal együtt a szánk elé kapjuk a kezünket és hátat fordítunk nekik.
- Mirtill? Ki az a Mirtill? - hallom meg Suho érdeklődő hangját.
- Dunsztom sincs. De elkezdi, hogy tetszem neki, meg hogy találkozzunk - hangja kissé kétségbeesett. Gondolom teljesen lesokkolódott. Az akció sikeresen halad.
Baek felvisít, én betapasztom a száját, s halkan röhögve lepisszegem. Gondolom ha nem lennének rajongók, képes lenne leborulni a földre, mert annyira nevet.
- Öhm... fiúk. Minden rendben? - áll elénk Yixing, szemüvegét lecsúsztatja az orrnyergéig. A hasunkat fogva bólogatunk, veszünk egy hatalmas levegőt, majd a csapatunk felé fordulunk. Fura fejekkel vizsgálgatják az arcunkat.
- Fiúk, még van egy óránk a felszállásig. A biztonsági őrök, amennyire tudják, kitaszítják a rajongókat, szóval mehettek amerre láttok. Egy óra múlva ugyan itt, ennél a kukánál - bök a láda felé a menedzser, ezen felül eltűnik a tömegben. Megragadom Baekhyun karját, majd magam után húzom egyenesen a férfi vécé felé. Besietünk a helyiségbe, ő becsapja magunk után az ajtót.
- Ez a legújabb szívatásod? - kérdezi harsányan röhögve, majd leül mellém a földre. Hevesen bólogatok, emellett előhalászom a mobilom; újra megkeresem ZiTao számát és felhívom. A negyedik csengés után felveszi.
- Halló? - unottan szól bele.
- Szia. Megint én vagyok az, Mirtill. - mondom, pösze hangom hallatán a mellettem ülő felkuncog, de tartja a száját.
- YAH, mit akarsz?! - érdeklődik idegesen. Hú, Panda Tao ideges. Hát barátom, megérdemled. 
- Mondtam már. Találkozzunk. Nagyon tetszel, már egy ideje figyellek téged.
- Áh, szóval egy őrült rajongó vagy, aki valahonnan megtudta a számom, HM? - egyre mérgesebb.
- Dehogy is. Miért lennék a rajongód? Te egy átlag ember vagy, nem? - kérdezem ártatlanul.
- Deee, rohadtul az vagyok. Na kopj le! Lete...
- NE! Ne tedd le! Mi a neved? - tudakolom aranyosan.
- Az, ami neked nem! Hagyj a francba! Ne hívj! - kinyomja. Fújtatok egyet, s magam mellé helyezem a telefonom. Baek kiengedi a röhögést, elterül és vergődik a földön. Nekem sem kell sok, belőlem is kibuggyan a nevetés, ezt követően együtt nyerítünk a csempékkel lerakott padlón, nem törődve a drága ruháinkkal.
- Hívd fel újra! - csapja meg a karom, s vihorászva felül. Bólintok egyet vigyorogva, a telómhoz nyúlok; újra felhívom Taot.
- Faszom már! - ezzel a kirohanásával köszön, amin csak kuncogni tudok.
- Ejnye, hát így kell köszönteni? - tettetem a csalódottat.
- Ki a faszom vagy?!
- Már mondtam, hogy Mirtill - csattanok fel. Ha nem ökörködtél volna a próbán, akkor nyugton hagynálak. Csak magnak köszönheted, kicsi panda. 
- Aha. Aha. Mit is akarsz?
- Találkozzunk. Kövess be instán. A profilképem egy nagy kuki - feltörik belőlem a visítva röhögés, és inkább kinyomom a telefonom.
- Baszki Chanyeol, te nem vagy normális! - csapja meg a vállam kuncogva Bacon. Hevesen bólogatni kezdek, ezzel jelezve, hogy tisztában vagyok normálatlanságommal. Veszek pár mély lélegzetet, megköszörülöm a torkom, s ismét hívom.
- Bazdmeg! - szabályosan üvölt, már nagyon ideges lehet. Elveszem a fülemtől a telefont, mert folyamatosan folynak a szájából a szitokszavak.
- De hát drágám, miért vagy ilyen ellenséges? Találkozzunk.
- Találkozzon veled a halál! Kezdesz ám nagyon idegesítő lenni, szóval hagyj békén és ne hívogass!
- Szereted a nagy kukit? - kérdezem meg csak úgy random. Elakad a lélegzete egy pillanatra, gondolom realizálja a hallottakat. Baekhyunra ismét rátör a nevetőhullám, felpattan a földről és a helyiség másik sarkába fut, hogy kiröhöghesse magát.
- Figyelj, ehhez nekem semmi kedvem. Csak hagyj békén, rendi?
- Sajnos, nem tehetem. Ragaszkodom ahhoz, hogy találkozzunk - hangom egyre vékonyabb, pöszébb. Kissé nehezemre esik ennyire magas hangon beszélni, mert ugye férfi létemre a hangom elég mély.
- Hagyj békén! Ne. Hívj. ÉRTED?! Ne hívj! Hagyj a picsába most már! - dühösen ordít és kinyomja a telefont.
- Chanyeol, te aztán nagyon tudsz valamit! - ül le mellém újra társam vigyorogva.
Felemelem a telefonom, majd sejtelmes hangon megszólalok: - Újra felhívjam?
- Tao, azt hiszem megtaláltam a Mirtilled! - Joonmyun hirtelen felkiált. Akkor veszem észre, hogy a vécé ajtajában áll csípőre tett kezekkel. Gyorsan elbújtatom a telefonom, de tudom, hogy nem használ. Baszki. Rajtakapott. Baconnal egyszerre pattanok fel, én villámgyorsan és észrevétlenül kirohanok Suho mellett, hogy még véletlenül se kapjon el. Annyira szerencsétlen vagyok, hogy pont nekirohanok Taonak. Gyilkos szemekkel rám néz, feje szinte vöröslik az idegességtől.
- PARK CHANYEOL! - üvölt torka szakadtából és utánam rohan, mert én közben elfutottam előle. Kitört belőlem a röhögés; egy hosszú kergetőzés veszi kezdetét. 

Angel - Chapter 3. (Teen Top)

Július van, már javában tart a nyár. Itt Seoulban egyfolytában változik az időjárás: egyik nap még el lehet olvadni a harmincnyolc fokos melegben, a másik nap pedig már bokáig ér a víz, annyit esik az eső.
Sok minden történt április óta. Kirúgtak a középiskolából mert megtudták, hogy egy másik kontinensen vagyok; nagyon összemelegedtem a srácokkal és különös kapcsolatot kezdtem kialakítani Rickyvel; eltörtem a karom, mert az egyik két napos pihenő időt azzal töltöttük, hogy elmentünk Jejura és terep bicikliztünk, én meg voltam olyan szerencsétlen, hogy legurultam a domboldalon és ráestem a kezemre; június 20.-án egy évvel öregebb lettem, szülinapomra kaptam a fiúktól egy saját szobát, amit ők maguk terveztek, ezért hivatalosan is velük lakom. Össze vagyok zárva egy teletetovált majommal, egy vastagszájú tökfejjel, egy idegesítő törpével, egy lökött maknaéval, egy cuki kutyaszemű kisgyerekkel, és egy rohadt szerencsétlen ősemberrel, akinél már rendesen kiakadt a köcsögdetektorom. Természetesen az utóbbi Chunji, ki is lenne más? Kezdi azt elérni nálam, hogy teljesen megutáljam. Folyton szívat, beszól, leszól, röhög rajtam, s nem utolsó sorban állandóan perverzkedik. Benyit a szobámba mikor öltözködöm, ölelget és a fenekem csapkodja. Tiszta pedofil a gyerek! Jó, elhiszem, hogy csak hülyéskedik, de kezd túl messzire menni. Kapott is egy-két pofont emiatt, egyszer az egyik ruhabolt közepén vertem meg, mert akkor is belemarkolt a hátsómba.
Verőfényes napsütésre ébredek, ami nemhogy melegíti, hanem már égeti az arcom. Fáradtan nyitom fel szemhéjaim, s egyből a mellettem alvó Changhyunra nézek. Velem volt az éjszaka, mert rosszat álmodtam, ezért megkértem, hogy aludjon velem.
Egy halvány mosollyal arcomon kúszok szorosan mellé, és hátát átkarolva kezeimmel bújok hozzá még közelebb. A helyzet nekem már nem kényelmetlen, számtalanszor feküdtünk így. A legtöbbször azért, mert a menedzser még mindig úgy tudja, hogy együtt vagyunk. Már nem zavar az, hogy azt hiszi. Én is kezdem úgy érezi magam, mintha együtt lennénk. Nem vagyunk szerelmesek, de kedveljük egymást. Amúgy sem lennék képes beleesni egy nálam négy évvel idősebb férfiba úgy, hogy még gyerek vagyok.
Ricky még mindig szundikál, az én gyomrom pedig figyelmeztetni kezd, hogy ideje reggelizni.
- Ricky-ya... - suttogom a fiú fülébe, s nyomok állvonalára egy puszit.
- Hmm... Mhhh... hmhh - Furcsa hangokat ad ki, emellett átfordul a másik oldalára ezzel végiggördülve azon a kezemen, ami a teste és az ágy között van. Pont azon a kezemen, ami anno még eltört. Elfolytok egy fájdalmas nyögést, mindemellett próbálom kihúzni a kezem, ám az meg sem mozdult Ricky ránehezedő súlya miatt.
- YAH, RICKY-YA! - ordítom, továbbá rácsapok szabad kezemmel a hátára. Meglepetten mordul fel, ezt követően felül és felém fordul. Én is felülök, nyöszörögve húzom vissza testem mellé a kezem, hogy megmasszírozhassam. 
- Mi a baj? Ég a ház? - kérdezi édes, álmos hangon, valamint ásít egyet s megdörzsöli szemeit.
- Nem, dehogy is. Csak a kezemen gurultál át a másik oldaladra - mutatom fel mosolyogva bal karom. Megbánó arccal és lebiggyesztett alsó ajakkal fogja meg a végtagot, óvatosan kinyújtja s puszilgatni kezdni bőröm. Ajkai érintésétől libabőrös leszek, ugyanakkor nyelek egy nagyot.
- Ki az ágyból fiatalok! - Chunji egy hangos kiáltással ront be a szobába, s trappol beljebb. Teljesen ledöbben  a látványon; szélesen elvigyorodik. - Mit csináltatok este? - somolyog felhúzott szemöldökkel. Kihúzom a karom Changhyun kezéből, utána úgy állok fel, hogy tartom a szemkontaktust Chanheevel. Elé állok s nemes egyszerűséggel pofon vágom akkora erővel, hogy a feje a lendülettől elfordul az ellenkező irányba. Visszafordítja a fejét; az arcát dörzsölgetve nagy szemekkel néz.
- Elegem van belőled, Chanhee - mormogom. - Tényleg kezded elérni nálam azt, hogy megutáljalak. - Sajnos, az arckifejezéséből ítélve egyáltalán nem hatják meg a szavaim. Megböki az arcom, azon túl a képembe röhög, ezen felül elhagyja a szobát.
- Komolyan mondom, ez egy akkora alpári köcsög, ahogy van - sóhajtok fel, majd a szekrényemhez megyek, hogy előszedjem a napi ruhám. A szekrényajtóra ragasztott tükörből látom, hogy Changhyun felém közeledik. Mögém érve átölel hátulról, majd távozik a szobából engem egyedül hagyva.

Kiemelek egy kupac ruhát a szekrényből, a nyakamra csapom a törölközőm és megindulok kifelé, utam a közös fürdőhöz vezet, aminek megállok az ajtaja előtt, ezután bekopogok, hátha van bent valaki.
- Foglalt - Chunji az, aki befoglalta a fürdőt. Miért is lepődöm meg...?
- YAH! Yah, siess! - dörömbölök idegesen. Igazából nagyon kell pisilnem, a fürdés egy másik ok, amiért be szeretnék szabadulni.
- Ah, Töpszli, te vagy az? - Töpszli az anyád. Mostanában Töpszlinek hív azért, mert alig súrolom a százhatvan centiméter határát. - Várj egy pilla... - Minek egy pillanatot várni?! Nem várom meg míg befejezi a mondatot, megragadom a kilincset, majd kitárom az ajtót s beljebb megyek. Egy nagyot sikítva kapom szemem elé a tenyerem, befutok egy másik ajtón ami a vécébe vezet, ezt követően hangosan becsapom magam után.
- YAH, CHUNJI! - ordibálok ki - Kiégett a szemem te paraszt! Jézusom! - A szememet dörzsölgetem, de csak azért sem akar eltűnni a szemem elöl a kép. Chanhee. Teljesen. Meztelenül. Jézusom. Hogy lehet valakinek ekkora....? ÁH! 
- Engem hibáztatsz?! Te nyitottál be, pedig mondani akartam, hogy várj egy pillanatot! Yah, meg sem vártad míg befejezem a mondatot, Alíz-ah! - Szinte látom magam előtt, ahogy szüntelenül vigyorog. Nekem nem tudja beadni azt, hogy sajnálja. Tudja jól és én is tudom, hogy nagyon, de nagyon tetszett neki az előbbi szituáció.
- Csak... csak menj ki, jó? - Mondatom közben nyelek egy nagyot. Meghallom harsány nevetését, majd ajtó csukódását. Tüdőm megtöltöm levegővel, amit akadozottan fújok ki, s résnyire nyitom a vécéajtót, hogy kileshessek. Elment. 
Egy gyors zuhany után megmosom a fogam, s felöltözöm a kiválasztott ruháimba. Kissé remegő kézzel nyitom ki az ajtót és lépek ki rajta, nem akarok összetalálkozni azzal a retardálttal.
- Alíz-ah, már tíz perce kész a reggeli! - kiált fel Daniel, mikor észrevesz a konyhában.
- Bocsánat! - hajolok meg - Egy kicsit tovább tartott a fürdés, mint gondoltam! - Mérges szemeimet Chanhee-ra szegezem, viszont ő ártatlan ábrázattal bámul vissza rám. Szemeimet forgatva ülök le az asztalhoz Ricky mellé, aki közelebb hajol kérdő szemekkel.
- Történt valami? - suttogja a fülembe, mert gondolom észrevette, mennyire feszült vagyok.
- Majd elmondom - mormogom.
- Líz-ya, tessék, a reggeli - Minsoo egy tányér tojást rak elém, sajnos már kihűlő félben van. Gyorsan elpusztítom azt, amely a tányéron van, megköszönöm a reggelit s Changhyunt magam után rángatva viharzok be a szobámba. Becsukom az ajtót, utána ledőlök a fiú mellé, aki már kényelmesen elhelyezkedett.
- Na, mi történt? - pillant rám.
- Rányitottam Chunjira és kiégett a szemem - hadarom el zavartan; újra megrohamoznak a nemrég történtek. Egy nagyot nyüszítve vágom fejbe magam, de nem használ. Még egyszer fejbe verném magam, de Ricky megállít, ujjait csuklómra fűzi.
- Ne tegyél kárt magadban - kuncog. Bosszúsan kirántom a csuklóm, majd a másik oldalamra fordulok, a fiúnak háttal. - Most meg mi van?
- Te is csak ezt tudod mondani - morranok fel.
- A te bajod. Nem kellett volna rányitnod - hangosan nevet, s mivel engem idegesít, ezért megrúgom a lábát. - Na, ne legyél ennyire morci, Líz-ya - gügyög; a derekamat átkarolva préselődik a hátamhoz. Egy pillanatra elakad a lélegzetem; nekem már túl intim az, hogy a tenyere az alhasamon pihen. Gyorsan felé fordulok, tekintetünk találkozik. Csendesen nézzük egymást; az én gondolataim messze kalandoznak, mikor az ajkaira pillantok. Vajon... hogy csókol? ÁLLJ. Én miért gondolok ilyenekre? AISH! Nyelek egy hatalmasat, s egy pillanatra lehunyom a szemeim, hogy csökkentsem az idegességem.
- Mi az? - Egyből visszaesek a képzelgésbe, mikor meleg, mentol illatú lehelete az arcomra csap. Egy nagyot sóhajtva próbálom csillapítani a gyomrom remegését, közel hajolok a sráchoz és minden bátorságom összeszedve szájon puszilom. Miért is tettem meg? Igaz, hogy már régóta készülök erre, de...
Changhyunnak kipattannak a szemei, sőt mi több úgy bámul rám, mintha kísértetet látna. Egy pillanatra úgy látszik, realizálja magában ezt a kis puszit, ezt követően újra normális szemekkel néz rám, s halványan elmosolyodik.
- Ismételd meg - kér meg halkan. Most rajtam van a sor, hogy kidülledjenek a szemgolyóim. Látom rajta, hogy nem viccel, ezért újra az ajkához hajolok és egy halk cuppanás kíséretében megismétlem előbbi tettem. Ricky kicsit beharapja az alsó ajkát, majd nyel egyet. - Ú-újra - A hangja megremeg, de nem tudom mitől. Habozok; mikor szám találkozik az övével, Changhyun kissé elfordítja a fejét és váratlanul ajkai közé fogja az alsó párnám. Szívem kétszer gyorsabban kezdi el pumpálni a vért ereimbe a kellemes érzés miatt. Arcomra simítja tenyerét, egy kis ideig eltávolodik tőlem, lehunyja pilláit, majd visszahajol s rendesen megcsókol. Mozgatni kezdi a száját, én gondolkodás nélkül csókolok vissza. Szabad kezével a hátamra fektet, utána betérdel a lábaim közé; felém magasodva csókol tovább. Tarkójára kulcsolom kezeim, hogy jobban lehúzzam magamhoz. Beszívja alsó ajkam és rá is harap. Mikor nem reagálok, újra megharap, de sokkal erősebben. Halkan felnyögök és résnyire nyitom a szám. Pár pillanat múlva nyelve az enyémnek simul; újra elkezdi mozgatni a száját síkos testrészével együtt. Sokkal szenvedélyesebb, amit örömmel fogadok.
- Azt a marha! - A hangos kiáltás miatt gyorsan szétrebbenünk. 

New hairstyle

    Tao többször felhozta, hogy szeretné visszakapni a fekete színű haját, mostanában már azért is nyafog, mert túlságosan rövid. Sajnos azon nem tudok segíteni, hogy gyorsabban nőjön a hajzata, de a színén tudok változtatni. A hajszínező csodákra képes, pár mosás után ki is jön. Eldöntöttem: felajánlom neki, hogy visszafestem. Viszont, ha én valamihez hozzákezdek, akkor nem sül ki belőle jó, igaz?

    Hevesen tiltakozott, mikor felvetettem az ötletet. Mély nyomott hagyott benne az egy hónappal ezelőtti eset, mikor el akartam venni a telefonját.
    Fél órán át győzködtem, mert tényleg nem akartam neki semmi rosszat... áh, nekem ez nem megy. Meg akartam szívatni, amiért kis gonosz módon elégette a kedvenc sapkámat. Komolyan mondom. Elégette. Elégette az éjszaka közepén, miközben aludtam! Reggel megtaláltam a sapka maradványait, egy "Anyád" feliratú papírfecnivel megspékelve. Talán nem kellett volna gyantát önteni a cipőjébe.
    Végül még is beleegyezett. Sajnos rá ment a fél sapkagyűjteményem, de megérte. A szívatás kezdetét vehette.
    Rablónak beöltözve mentünk be egy boltba. Egyébként fekete maszk, napszemüveg és csuklya volt rajtunk, de én úgy éreztem magam, mint egy maffiózó.
- Hol vannak a festékek? - kérdezte Tao, miközben körbefuttatta szemét az üzleten. Legalább is azt hiszem, mert a szemüvegtől nem láttam, merre tekinget.
- Fogalmam sincs. Keresd meg, én addig körülnézek - A maszktól nem láthatta ördögi mosolyom. Óvatosan orrnyergéig lecsúsztatta a szemüvegét, s komor tekintettel nézte arcom. Egy sóhaj kíséretében visszahelyezte cvikkerét, és eltűnt a sorok között. Körbenéztem, hátha figyel, s mikor megbizonyosodtam róla, hogy eltűnt a szemem elől, a pénztárhoz siettem.
- Elnézést! Meg tudná mondani, hogy merre vannak a hajszínezők? - tudakoltam udvariasan. A nő pár pillanatig nézte elfedett arcom, gondolom nem látott még így hétköznapi embereket közlekedni.
- Persze. Második sor, középső polc végén vannak.
Meghajoltam a hölgy előtt, azt követően fürgén siettem a festékekhez. Nem akartam, hogy csapattársam előbb megtalálja a cuccot, mint én. Párszor átfuttattam tekintetem a termékeken, majd pillanatok alatt megtaláltam a kék színű hajszínezőt. Sebtében levettem egy dobozt a polcról; gyorsan a kabátom alá dugtam, mert Tao jelent meg mellettem.
- Áh, basszus. Egész végig itt voltak? - nyöszörgött, s a homlokára csapott. "Együttérzően" vállon veregettem, ez után jobban összehúztam magamon a kabátom, hogy ne látszódjon ki a hajfesték.
- Válassz - böktem rá a polcra. Fejét elfordította jobbra, majd balra, s visszanézett rám. Levette a szemüvegét, valamint szúrós szemekkel kezdett bámulni.
- Fura vagy nekem, Chanyeol - ráncolta a szemöldökét, s tett felém egy lépést - Miben mesterkedsz? - kérdezte félig suttogva, összehúzott szemekkel. Hangos kacagásba kezdtem, hangom betöltötte az egész boltot, amire az eladónő is felfigyelt. Hahotázva becsúsztattam kezem a csuklyája alá, és összeborzoltam a haját. Otthagytam a meglepődött pandát, utam a pénztárhoz vezetett. Gyorsan megvettem a hajfestéket, azt követően újra elbújtattam a dzsekim alá, hogy ZiTao még véletlenül se vegye észre.
    - Te idol vagy? - Még az ütő is megállt bennem egy pillanatra, mikor az eladó megszólalt, ám nem engem ismert fel, hanem a hirtelen megjelenő társam, akinek le volt véve a kapucnija és a szemüvegje.
- Öhm... öhm - Tao zavarában megvakarta a tarkóját. - Áh, mindegy. Igen, az vagyok - vont vállat hirtelen; lehúzta maszkját az álláig, hogy rá tudjon mosolyogni a nőre. ZiTao, te megnemértett nőcsábász...
- Tudtam. Szerencséd van, hogy nincs itt a lányom - csapta össze tenyereit a hölgy, majd a géppel leolvasta a hajszínező vonalkódját. Csapattársam kifizette a festéket, visszaöltötte az álcát és kimentünk a boltból.
    Öt órás próba után mondtam Taonak, hogy gyorsan menjünk haza, mert késő délután volt, mi meg egy óra pihenés után folytatni akartuk a gyakorlást. Bepattantunk a menedzserünk autójába, ZiTao a volán mögé ült. Ez kajak megkapta a jogsiját. Az egész utat végigremegtem, mert ugye egy szőke vezette a kocsit, s mi mind tudjuk, hogy milyenek a szőkék. Nem csak a nőknél van ez ám! Tao is sík hülye, mióta szőkére lett festve a haja.
    - Yeol, te miért remegsz? - kérdezte Panda, miután lefékezett a dormunk előtt.
- B-Bazdmeg! Majdnem elütöttél egy kibaszott macskát! - csattantam fel hisztis hangon, s még mindig remegő kezekkel kicsatoltam a biztonsági övet.
- De csak majdnem... Attól még nem kell re-
- Utána meg majdnem elütöttél egy kutyát. És az pórázon volt. Érted?! PÓRÁZON!
- Jól van na, nem figyeltem! Te ökörködtél itt nekem! - Öhm, mondjuk ez igaz. Egyébként meg kell hagyni, Panda jól vezet.
    Mindent félrelökve robogtunk be a fürdőbe, mert már csak háromnegyed óránk volt. Direkt tükörnek háttal ültettem le Taot a székre, mert nem akartam, hogy lássa, mint is művelek a hajával. Fürgén elrohantam a szobámba azért a zacskó csillámért amit pár napja vettem, belegyömöszöltem a zsebembe, s visszamentem a fürdőszobába.
- Biztos, hogy kijön majd? - kérdezte ZiTao elbizonytalanodva. - Nem akarok kikapni a menedzsertől.
- Ember, ha az van ráírva a dobozra, akkor biztos, hogy kijön. Ne aggódj. Ha meg nem jön ki, akkor megkérjük a fodrászunkat, hogy szívja le. Ennyi az egész.
    Szerencsére elég tudást szereztem a fodrásztól, hogy be tudjam festeni a hajzatát. A vége felénél tartottam, már csak pár tincset kellett beszíneznem. Nagy mázlim volt, amiért nem vette észre, hogy kicseréltem a dobozokat. Pár pillanat alatt kész lettem a frizurájával. Vártam fél órát, hogy megfogja a festék, majd úgy mostam meg Tao haját, hogy eltakartam a szemét közben. Még véletlenül sem akartam azt, hogy észrevegye, mit tettem vele. Megszárítottam az immáron neonkék hajat, s késznek nyilvánítottam.
- Na, kész? Megnézhetem? - kíváncsiskodott izgatottan, és fel akart pattanni, de visszanyomtam a székre.
- Várj - Hangom kissé megakadt a visszafojtott nevetéstől.
    Vártam pár percet, majd elővettem a csillámot. Az egész zacskót ráöntöttem a fejére, számon kijött egy halk kuncogás. ZiTao semmit sem vett észre, csendben ült a helyén. Ujjaim tincsei közé fúrtam, majd a hajába dörzsöltem a csillámot, a művelet közepén minden kontrollom megszakadt, és elröhögtem magam.
- Mi a szart csinálsz? - Akkora lendülettel állt fel, hogy a fél por az arcába hullt. - Ez meg mi az Isten? - söpörte le pofiját.
    Visítva a röhögéstől futottam ki a fürdőből, meg sem álltam a nappaliig.
- Mi a fasz?! - Dühös hangja szinte visszhangzott a helyiségben.
 Annyira nevettem, hogy elvesztettem az egyensúlyom, ennek hatására elterültem a földön. Ő idegesen a nappaliba futott, továbbá toporzékolni kezdett.
- Mit műveltél a hajammal te szerencsétlen?! - düllesztette ki a szemeit.
- R-r-rohadt jól áll ne... neked! - mondtam, feltápászkodtam a földről, majd vettem egy nagy levegőt, hogy csillapítsam a röhögést. Amint a hajára néztem, újra elkapott a röhöghetnék, de próbáltam visszatartani.
 - Hülye vagy?! - Hangja egy fokkal vékonyabbra váltott. - Miért kellett kékre festeni? Én feketét akartam! Miért szórtad rá ezt a csillámló szart?! HM?
- Új hajszín! - kiáltottam fel hivatalos hangon. - Szép varázslatos pónikék! - konferáltam fel, s a hatás kedvéért hadonásztam a karommal. ZiTao nekem ugrott, mire akkorát estünk, mint az ólajtó.
- Csináld vissza! - visította az arcomba.
    Minden előzmény nélkül jelent meg felettünk Suho, aki neméppen derűs arccal nézett minket.
- Mit csináltok itt? - kérdezte higgadtan, csípőre tett kezekkel. A pandaszemű leszállt rólam, majd sírós arccal megragadta a leader karját.
- Nézd hyung... nézd mit csinált a hajammal! - nézett a rangidősre bánatos szemekkel. Suho felhúzta a szemöldökét, miközben engem nézett. Vigyorogva feltápászkodtam, és megigazítottam a ruhám.
- Ezt tényleg te csináltad? - tudakolta leaderünk rezzenéstelen arccal. Egy aprót bólintottam, elszámoltam magamban háromig, majd fogtam magam, kirohantam a házból s becsaptam magam mögött az ajtót.
- PARK CHANYEOL! - hallottam meg csukott ajtón keresztül Joonmyun eget rengető hangját. Felröhögtem, majd fürgén elfutottam a dormtól. Küldetés végrehajtva.