Nails, text and makeup

Már nagyon kivagyok éhezve egy jó szívatásra. Utoljára Kyungsoot szívattam meg egy hete, de azt orbitálisan: tojásokat raktam a cipőibe, amiket nem vett észre és sikeresen rájuk lépett, egy fél zacskó sót borítottam az egy tányér ramenjába, borsot szórtam a párnájára, és mézet kentem a lepedőjére. Ezt mind egy nap alatt. Csóri gyerek nagyon kivolt, olyan szinten üvöltött velem, hogy a feje is bevörösödött. Jó Chanyeolhoz híven csak röhögtem rajta. Így visszagondolva, lehet, hogy egy kicsit messzire mentem? Egyáltalán nem. Nem úsztam meg büntetés nélkül, Joonmyun az összes házimunkát rám aggatta, ami annyit tesz, hogy minden nap csilli-villire kell varázsolnom a szobáinkat, a fürdőt, a vécét, mosnom kell és mosogatnom kell. Ezt mind egy hétig. Az az egy hét ma telt le. És én már a következő szívatáson töröm a fejem.

Kiszemeltem Tao, mint általában. Egy hét pihenő időt adtam neki, mert szegény gyereket ez a Mirtilles dolog nagyon megviselte. Egy nappal a szívatás után bemesélte magának azt, hogy lehet, hogy nem én voltam és tényleg van egy őrült zaklatója. Természetesen én igazat adtam neki, mert ő maga mondta nekem, hogy én azért nem vagyok ennyire paraszt. Hát, Mirtill még a hasznomra válhat, úgy érzem. 

Lehet, hogy furcsán fog hangzani tőlem, de... egyszerűen nincs ötletem, hogy mivel tudnám kicsit megviccelni a kis Pandát. Valami maradandót akarok, mint például a kék, csillámos haja -oké, az két nap után lejött neki, de azért marha nagyot alakítottam vele-, valami olyat, ami kínos helyzetbe hozza. Hogy miért?

Történt egyszer két nappal ezelőtt, hogy drága Zitao gondolt egyet és két alsógatyámat felakasztott arra az SM Entertainment feliratra, ami a bejárat mellett díszeleg pár centire. Az még hagyján, de ezt a rajongók szeme láttára csinálta! Utána rám mutatva felordított, idézem: "Park Chanyeol a vécénket takarítja minden nap!", majd sarkon fordult és nyugodtan besétált az épületbe. Égett a fejem mint az állat, Jongin, Minseok és a rajongók együttesen szó szerint visítva röhögtek rajtam. Akkor döntöttem el, hogy bosszút állok. 

Gondolkozom olyanokon, hogy mikor fürdik, bemegyek és a telefonjait, amolyan vízi játék gyanánt beledobálom a fürdőkádba, vagy a Gucci cuccaiból takarót csinálok magamnak, vagy a seggére ragasztok egy "Vigyázz, a fingommal gyilkolok!" feliratot persze akkor, amikor a repülőtéren vagyunk és a rajongók jól látják, vagy szimplán egy fingópárnát rakok a feneke alá ami egy orbitálisat szól, szintén a repülőtéren, ahol szintén látják és hallják a rajongók. Nem, ide valami egészen különleges kell! Ez mind túl dedós. Bár, a telefonos és a fingós cetli még jól jöhet.

A próbateremben ülök az egyik kanapén és töröm a fejem. Nem hiszem el, hogy nem akar megszállni az ihlet! Gondolkozz Chanyeol! Tehetetlenségemben már úgy csinálok, mint az a hülye Micimackó vagy ki a halál: ütögetem a fejem izomból, miközben azt kántálom, hogy "gondolj, gondolj...". Áh, nem használ. Talán, ha... körbejárnám az SM épületet, tudnék ötletet meríteni. 

Egy nagyot sóhajtva kelek fel az szófáról, beletúrok a hajamba és dobbantok egyet a lábammal. Felveszem a táskám az jobb vállamra, majd lekapcsolom a lámpákat és elhagyom a termet. A többiek már elmentek, igazából nem tudom, hogy mikor, mert én aludtam. Mikor felkeltem, a homlokomon találtam egy cetlit "Ch, akinek jól megy. Majd gyere, baszki." felirattal. Tuti, hogy Kyungsoo írta. 

A karórám hajnali hármat mutat, de az épületben javában folyik az élet. Van, aki még csak most megy vissza a kollégiumba, és van, aki most érkezett. Az őrök és a staffosok őrült mondjára rohangálnak ide-oda. Már megszoktam, ez mindig így szokott menni. Nagy a hangzavar, mintha egy kisebb rajongói találkozón lennék. Megpillantom a stylistunkat, aki épp az egyik teremből bukkant elő. Talán ő tud valami ötletet adni. 

- Noona! - kiáltok utána, a lépcsőknél érem utol. Meglepődve hátra fordul, majd elmosolyodik.

- Hát te, Chanyeol? A többiek már egy órája elmentek - pillant órájára, azután visszanéz rám. 

- Tudom. Csak elaludtam, és szerintem jobbnak látták, ha itt hagynak - vonom meg a vállam. Tekintetem valamiért a körmeire vándorol. Rendes körömlakkal van befestve, de már vagy két hete ez a lakk van rajta. Hogyhogy nem kopik le? Érdekes, ez jól is jönne. - Noona, mivel van befestve a körmöd? 

- Miért kérded? - emeli fel a kezeit és a szeme elé teszi őket. 

- Ne értsd félre, nem vagyok buzi! - teszem magam elé a kacsóim védekezés kép. - Csak úgy kérdezem, mert ha jól számoltam két hete van rajtad és nem kopott le. 

- Oh, ez gél lakk. Ez lenő, nem kopik. Rendes körömlakk lemosóval nem lehet leszedni, csak-

- Noona, kölcsön tudnád adni ezt a gél lakkot, vagy mit? - kérdezem izgatottan. Megvan a szívatás! Rettegj Tao! - Nyugi, még mindig nem vagyok meleg. Egy szívatáshoz kell - mondom vigyorogva. Meghallva a "szívatás" szót egy hatalmasat sóhajt, majd megforgatja a szemeit. 

- Chanyeol. Tudod, hogy nem sok kell, és Joonmyunnak végleg-

- Tudom, de kérlek! - teszem össze egy pillanatra a tenyereim. - Légyszi!

- Miért is segítenék neked? - kérdezi, leginkább magától, mintsem tőlem. 

- Mert... mert... Áh, mindegy, indokot nem tudok mondani! Kell az az izé! - kulcsolom össze mellkasomon a kezeim durcásan. Kedves stylistunk a homlokára csap, ezt követően turkálni kezd a sminkes táskájában. Előhúz egy üvegcsét, amiben átlátszó folyadék van, s odanyújtja nekem. Ez az! Készülj Panda. Angyali mosollyal veszem el tőle és süllyesztem a zsebembe. - Oh, és noonna, tudnál adni erős rózsaszín színű körömlakkot? 

- Már nagyon várom, hogy kit fogsz ezzel beszívatni - röhög fel, kiveszi a táskájából azt, amit kértem tőle és a kezembe adja. Nem fogsz meglepődni, noona. Nem fogsz meglepődni. 

- Kérhetnék egy vörös rúzst is? - újból felröhög - És egy lila alkoholos filcet is szeretnék. 

Miután megszerzem a cuccokat, hazavitetem magam a stylisttal. Út közben azt ecsetelte, hogy több réteget kell majd kenni a gél lakkból, hogy tartós legyen. Többször megkérdezte, hogy kit fogok megviccelni, de csak annyit válaszoltam sejtelmesen, hogy majd meglátja. Nem mondtam neki azt, hogy nem fog meglepődni, mert akkor rögtön rájött volna, hogy Tao az áldozatom. 

Már a lakásban állok és gondolkodom. Most kéne cselekednem, mikor mindenki alszik. Leveszem a cipőm, s bemegyek a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Szerencsére a konyhában sincs senki, pedig általában Yixing az, aki az asztalnál szokott aludni. 

Besunnyogok Taohoz. Halkan, egyenletesen szuszog, látszólag békésen alszik. Ha egy alvó emberre nézek engem is elkap az álmosság, de most más a helyzet, mert nekem az az egy óra bőven elég volt, amit alvással töltöttem. Zitao kezei általában takarón kívül vannak, most sem volt másként. 

Egy ördögi vigyor kíséretében előszedem a zsebemből a lakkokat, majd lecsavarom a tetejüket. Óvatosan kezembe veszem a srác tenyerét, majd a körmeire kenem az első átlátszó réteget, ugyan ezt megismétlem a másik kacsóján. A sötétben nem annyira látok, de az utcáról bejövő fény pont megvilágít minket. Már vagy a huszadik rétegnél tartok, és már vagy három réteg rózsaszín körömlakkot is rákentem, mikor Tao elkezd nyöszörögni és háton fekvő pozícióból, oldalt fekvő pozíciót vesz fel. Akkora mákom van, hogy pont felém fordul. Tao, Tao, Tao. Ezt megint csak magadnak köszönheted, öregem. Nem kellett volna leégetni a rajongók előtt! 

Előveszem a pulóveremből a kulcscsomómat, majd felkapcsolom azt a kislámpát, amit még anno rátettem kulcstartóként a csomóra. Megvilágítom vele Tao ajkait, szerencsére a lámpának nincs nagy fénye, csak minimális, így a szemeit nem érinti. A nadrágzsebemből előkapom a rúzst és az alkoholos filcet, a filcet az ágyra rakom, a rúzsról leveszem a kupakot és óvatosan bekenem Panda száját. 

A fényt a művelet után a homlokára irányítom, az alkoholos filccel ráírom fedetlen bőrére angolul, az "I'm a gay." mondatot. Tudom, tudom, alattomos, de ez vicces lesz. 

A jobb karjára, immár koreaiul ráírom, hogy "Érj a testemhez!", a bal karjára pedig a "Fiúk előnyben." szöveget. Majdnem felröhögök, mikor meglátom a kész műveim, de tartom magam, nem akarom felébreszteni. 

Lábujjhegyen lépdelve hagyom el a szobát, majd átmegyek a saját szobámba és táncruhástul dőlök be az ágyamba.

Reggel éktelen röhögések, visítások és röfögések keltenek. Kipattannak a szemeim és felülök az ágyamban. Ezek a röhögések... tuti, hogy meglátták Zitaot! 

Kidörzsölöm a csipát a szememből, majd a legjobb póker arcom felvéve sétálok ki a szobából. A röhögések a konyhából jönnek, ezért oda tartok. Most nagyon örülök a fejemnek. Remélem Zitao nem engem fog gyanúsítani. Ő mondta a Mirtillesnél, hogy nem vagyok ennyire paraszt. És ez a Mirtillesnél sokkal durvább. 

A látvány, ami a konyhában fogad meg sem döbbent. Valakik az asztalon, valakik a pulton és valakik a földön elterülve röhögnek. Még Joonmyun és a menedzser is nevet, egy-egy széken ülnek, az asztalra borulva. Tao elkenődött rúzzsal és gyilkos, de rezzenéstelen arccal áll a konyha közepén. De durván néz ki! Imádom magam, amiért ilyeneket találok ki.

- Ne röhögjetek basszátok meg! - üvölt Zitao kikelve magából. Alíg bírom visszatartani a nevetést, de tartom magam. 

- Pontosítok, basszatok meg - mutat hahotázva Jongdae a Tao homlokán lévő szövegre. Na Jongdae, ez a beszólás nagy volt!

- Zitao, nem is tudtam, hogy a saját nemedhez vonzódsz! - kiált fel Sehun, törölgetve kicsordult könnyeit. Ezek annyira röhögnek, hogy észre sem vesznek. Nem baj, legalább zavartalanul nézhetem a művem. 

- Gyerekek, én nem... - szegény gyereknek elakad a szava, feje vöröslik a szégyentől és a méregtől egyaránt. 

- Zitao, nagyon durva vagy! - Jongin nevetve fetreng a földön. 

- Chanyeol, ez te voltál? - kérdezi hirtelen röhögcsélve Joonmyun. Bazzeg, lebuktam. 

Egy emberkén hagyják abba a röhögést és fordulnak felém. Tao szinte megöl a tekintetével, ökölbe szorított kezekkel és fog csikorgatva bámul egyenesen a szemeimbe. Jesszus, de szadista a tekintete. Megvonom a vállam és megrázom a fejem. 

- Nem én voltam - mondom komolyságot színlelve. Húzni akarom a dolgot, nem akarom, hogy hamar vége legyen. Nagyon vicces. 

- Basszus Yeol, túl komoly vagy. Tényleg nem te voltál - döbben meg Luhan. Panda felhúzza a szemöldökét, viszont továbbá is ugyan úgy néz. Tudom, hogy tudja, hogy én voltam. 

A tűröképességem eddig tart, egy "pff" után vulkánként robban ki belőlem a röhögés. 

- Hát ki, ha nem én? - kacsintok Tao felé.

- Tudtam! - érkezik kórusban a többiektől. 

Zitao egy orbitálisat hörög, majd felém veti magát, de én gyorsabb vagyok és nevetve elfutok előle. 

- CHANYEOL, KICSINÁLLAK! - ordítja torkaszakadtából, mire én nevetés közben visítok egyet és tovább szedem a lábaim.