Hallucinogén - I. rész

Nem fogjátok elhinni, amit most mondani fogok, de... MOSTANTÓL NEM FOGOK MEGSZÍVATNI SENKIT. Igen, jól olvastátok. Ennyi. Kész. Kinőttem belőle. Úgy is csak a baj lenne belőle, én pedig kaphatnám tovább a folyamatos leszidásokat és a büntetéseket. Nincs kedvem vécéket pucolni, nincs kedvem a kukák tartalmát nézegetni és nincs kedvem állandóan nagyi módjára főzőcskézni. Én, Park Chanyeol mostantól megváltozom és rendes életet fogok élni tovább. Vagy... mégsem?

Sokkal jobb elfoglaltságot találtam magamnak, mint a szívatások. Titokban belekeveredtem egy apró kis társaságba, akik nem ismeretlenek, történetesen Zicoék azok. Ők is valami bandába tartoznak, akik valamilyen hallucinogén szerrel kereskednek, nekik pedig az a feladatuk, hogy terjesszék, ezáltal nekem is terjesztenem kell. Nagyon jó kis cucc, kétszer próbáltam. Egyik alkalommal láttam Yixinget egy unikornison, amint a holdat akarták meghódítani, de ez az információ mellékes. Második alkalommal pedig nagymamakendőben virágokat osztogattam a rajongóknak, utána pedig mikulásjelmezben breakeltem nekik. Másnap a menedzser jól le is cseszett, egy napig én voltam az internet sztárja.

Épp a MAMA Music Awards előtti napon történ az, hogy a következő adag hallucinogén szerrel tértem haza este. Mindig gyógyszeres üvegekbe rakják a tablettákat, azért, hogy ne lepleződjenek le. Négy gyógyszeres fiola volt nálam, azt a négyet Yifannak szántam, aki szólt, hogy neki is kell, ki akarja próbálni. Igaz kilépett a bandából, de tartjuk a kapcsolatot. Egyedül neki számoltam be az új hobbimról, s nem cseszett le, sőt még tetszett is neki a dolog. Ő elmondta, hogy esténként egy bárba jár pultosként, neki az a feladata, hogy mindenféle szerrel kevert italokat adjon ki a vendégeknek. Igazi rossz fiú. De már megint elkanyarodtam a témától.

Na, szóval a díjátadó előtti reggelen nem tudom milyen megfontolásból, de leraktam a fiolákat tartalmazó dobozt a konyhaasztalra és elmentem megfürödni. Gondoltam, hogy majd egyik eszement sem fogja felbontani a Yifannak szánt csomagot. Sajnos, tévednem kellett.

Elernyedt testtel a zuhanyzó falát támasztottam, a forró víz folyt rám, körülöttem mindent gőz borított. Nagyon kellett nekem már az a zuhany, hogy ellazuljak. Sok volt a stressz a díjátadó miatt, majdnem minden nap üvöltöztünk egymással a fiúkkal, szinte mindenen összevesztünk. Viszont csupán csak ilyen kis piti dolgokon, például két nappal ezelőtt azon kaptunk össze, hogy az én fogkefén Jongdae poharában volt. Akkora fejmosást kaptam, hogy csak na, égnek állt a hajam, annyira üvöltött velem. Nem hibáztattam érte, hiszen megsértettem a felségterületét azzal, hogy a fogkefém az ő poharába került! El tudjátok ezt képzelni?! Ezért börtön jár nekem, basszus!

Istenit, hogy mindig elkanyarodok a témától! Szóval ott tartottam, hogy zuhanyoztam.

Elzártam a csapot, s egy hosszadalmasabb akrobatagyakorlat után elhagytam a zuhanytálcát. Levettem a törülközőm a tartóról, majd az egész alakos tükör elé álltam, s miután megtöröltem az arcom és a hajam, a tükörre kezdtem rajzolni, amit belepett a pára. Lerajzoltam az első "látomásom", vagyis Yixing lovaglását egy unikornison. Aki történetesen saját maga volt. Nagyon brutálisan nézett ki. Zokogva-röhögve dőltem el az Overdose közepén. Máig sem tudom, hogyan tudtam én bekatizva táncolni.

Egy gyors megtörölközés után felöltöztem az aznapi táncosruhámba, gyorsan megsikáltam a fogaim, majd siettem ki a konyhába a dobozért. Már messziről láttam, hogy fel van bontva.

- Mi a picsa?! - üvöltöttem fel egy nagyobb vonyítással megspékelve, eközben rohantam a dobozhoz. Add meg Istenem, hogy mind a négy fiola ott legyen bontatlanul! Sajnos Isten nem hallgatta meg a szavam. Hiányzott az egyik kis üvegcse. - Melyik balfasz bontotta fel?! - keltem ki magamból hangosan.
- Kit balfaszozol le, te?! - ütött hátba erősen Sehun. - Taónak nagyon fáj a feje, ezért keresni kezdtem neki gyógyszert, de nem találtam. Viszont megláttam ezt a dobozt, és...
- És rohadtul de felbontottad!
- Azért bontottam fel, bazdmeg, mert az van ráírva, hogy fájdalomcsillapító! - pattogott tovább. S nekem akkor esett le. Ez felbontotta... felbontotta azzal a céllal, hogy ad egy szem pirulát Taónak. Ne, csak ezt ne! Ez nem történhet meg!
- És mond csak, Sehun... - kezdtem félve, halk hangon - Adtál belőle Zitaónak?
- Igen. Miért?
...Kurva életbe... kurva nagy szarban vagyok!

- MI? MI AZ, HOGY NEM LÉTEZIK A MIKULÁS?! - Hirtelen rezzentünk össze mind a ketten, mikor meghallottuk Zitao üvöltését. Jézusom, jézusom, jézusom... szerintem a szer kezd hatni.

- Ezzel meg mi van? - húzta fel a szemöldökét érdeklődve a maknae.
- ÚRISTEN, DE SZÉP VÍZILÓ! - Tao ismét kiabált, én pedig kezdtem egyre jobban elsápadni. Émelyegtem, meg kellett támaszkodnom az asztal szélében. Ez nem lehet... ez nem létezik, ilyen nincs bazdmeg! 
- Megyek, megnézem. Lehet csak álmában beszél... illetve, kiabál - mondta Sehun, s már indult volna, de erősen megragadtam a karját és visszarántottam.
- Ne menj be hozzá! - utasítottam keményen, megszorítva a karját. Összehúzott szemekkel nézett rám, látszott rajta, hogy nem tudja kitalálni, hogy nekem meg mi a bajom van. Talán el kéne mondanom neki? De akkor meg beköp Joonmyunnak, azt meg nem akarom. Viszont egyedül meg nem tudom fékezni Taót, ha esetleg kiszabadulna. 
- Mi van veled, Chanyeol? - kérdezte, hangja úgy csengett, mintha gyanítana valamit. Sóhajtottam egy nagyot és elengedtem a karját.
- Tudod... én... - vakargattam a tarkóm, nem tudtam, hogy hogyan is kezdhetnék bele - Belekeveredtem egy bandába, akik hallucinogén szerekkel kereskednek és ezt a négyet én el akartam vinni Yifannak, de te voltál olyan balfasz, hogy felbontottad, és adtál Zitaónak, és most meg az alatt a szer hatása alatt van! - hadartam el egy szuszra, de nem emeltem fel a hangom, mert nem akartam, hogy a többiek meghallják. Sehun csak nézett rám, megbotránkozott WTF fejjel, s egyszer csak kirobbant belőle a röhögés.
- Ezt most nem mondod, komolyan, ugye?! - nevetett hisztérikusan, majd egyszer csak megkomolyodott s pókerarccal nézett tovább. - Túlságosan is komolyan gondolod, ismerlek már, Chanyeol. De mondd, hogy lehettél ennyire idióta?! Egyáltalán hogy jutott ilyen az eszedbe?

- Sehuna! Gyere, itt a papi! - jelent meg hirtelen Tao, egy alsógatyával a fején. Normál esetben visítva röhögtem volna rajta, de akkor teljesen halálra voltam válva. Mi a picsa? Sehun sikított egyet, mert Zitao kitárt karokkal felé kezdett közeledni, de a maknae gyorsabb volt és elrohant előle. Én is követtem Sehunt ki a konyhából, mert Tao engem is el akart fogni. Panda arcán látni lehetett, hogy hatott a szer. Szemei csillogtak és beszívott feje volt. Jézusom, nagyon ijesztően vicces. 

Egészen a fürdőszobáig rohantunk, berongyoltunk a helyiségbe, én kulcsra zártam az ajtót.
- Szóval akkor most Tao az alatt a szer hatása alatt van? - kérdezte kerek-perec a maknae érdeklődve, én pedig bólintottam egyet. - És meddig tart?
- Nyolc óra az időtartam... - mondtam félve, s összehúztam magam.
- Most kajak nyolc órát fog randalírozni?! Nem akarjuk bezárni valahova?
- De, az jó ötlet lenne - gondolkodtam el. Remélem nem fog kimászni az ablakon. 

Sehun kinyitotta az ajtót, majd lassan körbenézett, ezt követően jelzett nekem, hogy tiszta a terep. Halkan kiosontunk az ajtón, és Tao keresésére indultunk. Hamar megtaláltuk, a konyhában foglalatoskodott valamivel, amit messziről nem láttunk és közelebb mentünk. Mikor Zitao meglátott minket, örömében felvisított.
- Nézzétek fiúk, etetem a hörcsögöket! - tapsikolt boldogan, és egy újabb kenyérgalacsint dobott a mosogatóba. Ez most kajak azt hiszi, hogy azok a mosatlan edények hörcsögök? - Nézzétek, nézzétek, ő itt Penny! - bökött rá csillogó szemekkel egy bögrére, majd kivette a mosogatóból és megpuszilta. - Na, gyere Penny, megyünk sétálni - azzal seggrázva eltűnt a bögrével a kezében.
- Oké, ez fura volt - nyögte be Sehun, mondatát felmorduló hasa követte. - Ugh. Bocs Chanyeol, megyek, beülök a retyóra - mondta sietősen, majd egyszerűen kifutott a konyhából. Basszus, egyedül maradtam! 

Kirohantam a helyiségből, s Tao keresésére indultam, nem akartam, hogy valamilyen hülyeséget csináljon. Hallgatózni kezdtem, hátha meghallom a hangját, vagy bármit, ami a nyomára vezet. Egyszer csak hallottam egy nagy puffanást kintről, bennem azonnal megfagyott a vér. Ugye nem ugrott le?! Egyből fogtam magam és kirohantam a bejárati ajtón. Elfehéredtem ismét, mikor megláttam egy csapat sikítozó lányt a kollégium előtt, az összes lány a tető felé nézett, így én is követtem a példájukat. Eltátottam a számat és kidüllesztettem a szemeim. Zitao MEZTELENÜL állt a kolesz legtetején és bőgött. Baszki, baszki, ebből oltári nagy baj lesz! 
- Ne, Penny, ne! - zokogott Tao keservesen, s mikor meglátott, lefelé kezdett mutogatni. Oda néztem, ahova mutatott és megláttam "Pennyt", aki darabokra törve hevert a földön. Egy hatalmasan csaptam a homlokomra.

Egyszer csak abbahagyta a sírást és felnevetett. Mik ezek a hirtelen hangulatváltozások? Basszus, én is ilyen voltam? Mert nem igazán emlékszem a dolgokra... 
- Jaj de jó kiszellőztetni a himbilimbim! - kiáltott fel boldogan és az égnek meresztette karjait. Uram atyám. 
- Bazdmeg Tao, gyere már le! - hördültem fel ingerülten. Nagyon elegem volt már.
- De szép a kilátás! - kuncogott, mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam. A rajongók, akik az épület előtt álltak, szüntelenül kamerázták a jelenetet és visítottak, rám nem is figyeltek, ami nem is zavart.

Hirtelen felindulásból előkaptam a telefonom, feloldottam a telefonzárat és kikerestem Yifan számát. Remélem ő tud nekem segíteni. És remélem, hogy valahol a közelben van. Két csörgés után fel is vette, ami meglepő volt, mert mindig az utolsó pillanatban nyomta meg a fogadó gombot.
- Csá haver, mizu? - köszönt bele szokásosan lazán Yifan a telefonba.
- Áh, szia, Yi... - köszöntem vissza.
- Mi ez a kedvtelen hang? Valami gond van? - érdeklődött azonnal. Sóhajtottam egy nagyot.
- Hallod bazdmeg... ugye van ez a hallucinogén cucc, amit neked akartam elvinni. Sehun azt hitte, hogy fájdalomcsillapító és beadott egyet Zitaónak, és... - Már fojtatni akartam volna tovább, de Tao elérte, hogy belém forrjon a szó.
- SZIASZTOOK LÁNYOK! - kiabált ismét, én csak a fejemet ráztam hitetlenkedve.
- Ez Tao volt?! - nevetett fel a kínai.
- Ne röhögjél, baszod. Inkább gyere ide, és segíts elrendezni - morogtam bele a telefonba utasítóan.
- Nézzétek a himbilimbim lányok! - Zitao ismét üvöltött. Jaj istenem, és még csak az az egy óra sem telt le.
- Azt a kurva! - Yifan még inkább röhögött. - Mindjárt megyek, úgy is a városban vagyok.


- Rendben, kösz. Leteszem - mondtam, majd kinyomtam a készüléket.

Remélem Yifan sietni fog.