Kyra
Mocorgásra keltem, s arra, hogy valaki egy puszit nyom a számra. Halványan elmosolyodtam, majd felnyitottam szemeim, és Zitaót pillantottam meg, aki engem nézett, összehúzott szemekkel, kómás fejjel. Közelebb csúsztam hozzá, átöleltem, lábaimat az övéire tettem.
- Jó reggelt – súgta a fülembe, s egy puszit nyomott a fülem mögé. Nyöszörögve dörgöltem mellkasához a homlokom.
- Reggelt’ – suttogtam halkan, s megköszörültem a torkom, hogy elmúljon a rekedtség.
- Tudod, hogy milyen nap van ma? – kérdezte szórakozottan.
- Április elseje – válaszoltam, majd elengedtem és feljebb csúsztam a matracon, hogy egy magasságban legyen az arcunk. A haja egy szénakazalhoz volt hasonlítható, álmos szemei és bágyadt mosolya arról árulkodott, hogy nem aludta ki magát teljesen. Tenyerem arcára simítottam és összeérintettem az orrunkat. Édesem...
- Jó nap lesz, úgy érzem. Már várom, hogy ezek az idióták milyen szívatásokkal fognak előrukkolni – kuncogott, s már csókolt volna meg, mikor kivágódott az ajtó. Mindketten ijedten fordultunk a nyílászáró felé. Hát ők meg...?
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! – üvöltött fel egyszerre Joon és Chanyeol, majd mind a ketten az ágyunkhoz futottak, s annak a zacskóknak a tartalmát, amit a kezükben tartottak, ránk szórták.
Amint ellepett minket a por, Tao tüsszentett egy hatalmasat, s az én orromat is csiklandozta az a vacak. Őrölt bors, most komolyan?! Kirobbant belőlem egy hatalmas tüsszentés, és sikerült szegény Zitaót szembe köpnöm. Nem tudott reagálni, mert a következő tüsszentés csiklandozta az orrát.
Azok az idióták felröhögtek, majd kiiszkoltak a szobánkból.
- Basszátok meg! – üvöltöttem ki még a nyitott ajtón, de nem is tudtam rendesen végigmondani a mondatot, mert megint tüsszentettem. Tao akkora lendülettel akart felkelni az ágyból, hogy nemes egyszerűséggel elterült a padlón, nagy puffanással ért földet. Felnyögött. A lába basszus! Remélem nem esett rá!
Letettem a talpam a földre, de azon nyomban vissza is rántottam, mert valami gömbölyűre léptem. Lenéztem az ágyról és láttam, hogy üveggolyók hada terül el az ágy mellett, az én oldalamon és Tao oldalán is. Idióták! Ezeket mikor szórták ide?!
Felálltam a matracra, de ekkor vettem észre, hogy Tao már rég feltápászkodott.
- Egyék meg a kibaszott üveggolyóitokat! – üvöltött fel, kiáltását egy újabb tüsszentés követte. Lekapta magáról a felsőjét, majd kikerülte a felállított csapdát és kitrappolt a szobából.
Pazar. Megint cserélhetem tisztára az ágyneműt. Ezért még megfizetnek.
YeonJoon
Chanyeollal azért alkotunk mi nagyon jó párost, mert mind a ketten elcseszett, hülye idióták vagyunk.
Az április elseje előtti estét arra szántuk, hogy egy kellemes kis szívatást kitaláljunk. Jöttek ám a jobbnál jobb ötletek.
- Firkáljuk tele az arcukat alkoholos filccel, vagy fújjuk le őket tejszínhabbal. Nem is! Joon, meg van a tökéletes terv! – kiáltott föl a manó – Üveggolyók – tárta szét a karját, mint aki megváltotta a világot.
- Nem rossz, csak kevés. Ú-ú, mi lenne, ha szétszórnánk az üveggolyókat az ágy körül még korán reggel, majd egy kicsit később őrölt borssal a kezünkben egy „Boldog születésnapot” kiáltás kíséretében berontunk a szobába és rájuk borítanánk a borsot? – kérdeztem csillogó, nagy szemekkel.
Chanyeol arcán egy ördögi vigyor kezdett szélesedni és az ágya alól egy csomag üveggolyót húzott elő. Ha jól láttam a csomagon lévő feliratot, akkor éppen hatvan darab golyót szorongatott a kezében.
- Most már csak az a kérdés, hogy ki legyen az áldozat? – tettem fel a kérdést, majd kinyújtottam elgémberedett lábaimat.
- Kyra és Tao! Tudod, hogy Zitaót imádom szívatni, te pedig Kyrát. A legjobb döntés – somolygott, ezt követően szája elé tette a kezét és egy nagyot ásított.
- Nekem megfelel – bólintottam mosolyogva, lecsúsztam az ágy támlája mentén és bevackoltam magam a takaró alá. Mikor már meg volt az egész terv szépen lekapcsoltuk a villanyt és aludni tértünk. Reszkessetek csak, jövünk!
Reggel hatkor csörgött a telefonom. Enyhe szívinfarktust kaptam, hisz’ el is felejtettem, hogy az Overdose max hangerőn fog megszólalni. Chanyeol is így vélekedhetett, ugyanis egy kisebb kiáltás kíséretében megpattant az ágyon és lefordult róla. Én csak egy jót röhögtem rajta. Béna.
- Persze, már engem is szopatsz? – kelt föl kuncogva, nem igazán érdekelte az előbbi esés. Megkerülte az ágyat és egy puszit nyomott az arcomra – Jó reggelt.
- Siessünk, nem akarom megkockáztatni, hogy felébredjenek.
Megragadtam az üveggolyókat, átslisszoltunk Tao szobájába. Még édesen egymásba gabalyodva aludtak, mikor Channie és én elkezdtük halkan lerakosgatni a golyókat.
Mikor végeztünk a remekművel halkan kiosontunk és a konyhában kerítettünk egy „kevés” őrölt borsot. Kis zacskókba töltöttük és felvittük a szobába. Vissza bújtunk és alvást színleltünk, csak hogy ne bukjunk le. Aztán amikor az óra hetet mutatott, kipattantunk, átrohantunk a két jómadár ajtaja elé, majd ordítva becsapódtunk Kyráék szobájába.
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! - kiáltottuk, s én rájuk borítottam a borsot. Channie is így tett, majd azzal a lendülettel csináltunk egy hátra arcot és kisprinteltünk a helyiségből.
Hallottam amint Kyra azt üvölti, hogy megbaszhatjuk, majd nem sokkal később Tao üvöltött fel:
- Egyék meg a kibaszott üveggolyóitokat! – ezt követte egy újabb tüsszentés.
- Hát ez… kibaszott jól sikerült – röhögött Yeol, mikor leértünk a lépcsőn és lihegve nekitámaszkodtunk a falnak.
- Ezzel egyet tudok érteni!
Kyra
Gyorsan átöltöztem az aznapi ruhámba, ami egy fekete pamut pólóból és szürke ülepes nadrágból állt. Áthúztam az ágyneműt, a héten már másodjára, majd a vállamra csaptam a kinyitott szekrényajtón függő törülközőm, megközelítettem a szoba ajtaját, kinyitottam és azzal a lendülettel ki is léptem a helyiségből. Hiba volt.
Valamelyik hülye gyerek vastag ragasztószalagot feszített ki az ajtókeretre amit ráadásul többször is megismételt, én pedig sikeresen beleragadtam, mint légy a papírba. Oh, basszus.
- Rohadj meg! – kiáltottam, letéptem a ragasztót a ruhámról és a keretről is. Ezt az előbb csinálhatták. Mert Tao még simán, akadálymentesen ki tudott menni. Halk kuncogást hallottam Baekhyun ajtaja felől, mely résnyire volt nyitva. – Baekhyuuun – suttogtam vészjóslóan, elnyújtva az "o" hangot. Kuncogása nevetéssé alakult, s még mielőtt az ajtaja elé rohantam volna, becsapta a nyílászárót. Hiába rángattam a kilincset; az az idióta majom bezárkózott. Gyáva!
Fújtatva sétáltam a fürdőszobához, majd téptem fel annak ajtaját. Zitao a csap alá dugott fejjel állt, s mosta a haját. Ez se normális. Ördögi vigyor kúszott az arcomra póza láttán. Teljesen előrehajolt, formás fenekét kidugva, még be is pucsított. Lassan settenkedtem a háta mögé, majd ragadtam meg mind két kezemmel derekát. A váratlan érintéstől felkiáltott, elzárta a vizet, viszont a haja még mindig csurom víz volt, ezért amikor megfordult, az arcomba fröcskölődött a folyadék. Hangosan kacagtam arckifejezése láttán, majd a vállamon pihenő törülközőt a fejére tettem és dörzsölgetni kezdtem szőke haját.
- Nem volt vicces – dünnyögte, ajkait egy vonallá préselte. – Egyedül is megy – kapta el a csuklóim, majd a törülközővel együtt elhúzta a fejétől karjaim. Haja minden felé állt, csöpögött belőle a víz, belőlem pedig újra előtört a röhögés. Durcásan vette magához saját törülközőjét, majd minden további szó nélkül hagyott ott. Hamarosan úgy is megbékél.
A kádhoz sétáltam, afelé hajoltam, majd a zuhanyrózsáért nyúltam és megnyitottam a meleg vizet.
Miután kimostam a hajamból a borsot, elzártam a csapot, s a törülközőmmel megtöröltem rövid hajam. Épp akkor fordultam meg, mikor Sehun kiiszkolt a fürdőből, én pedig felhúzott szemöldökkel néztem utána. Ráhagytam, mert hát mégis csak Sehunról volt szó, majd a mosdókagyló elé álltam és kezembe vettem a fogkefém. Lecsavartam a tubus tetejét, majd nyomtam a fogkefe fejére, viszont nem néztem, mit csináltam, mert eközben a tükörképem vizsgáltam. Végre, most nincs pattanás az arcomon. A számba vettem a fogkefét és mosni kezdtem a fogam. Elfintorodtam, majd azon nyomban kivettem a számból a kefét és kiköptem azt a rossz ízű valamit, ami egyáltalán nem volt fogkrém. Kiöblítettem a szám és megnéztem a tubust. Ez a krém Tao lábára van! Hogy a picsába került ide?! Körbenéztem, viszont a rendes fogkrémet nem találtam meg. Viszont a tubuson volt egy érdekes sárga cetli, melyre a következő volt ráírva: Jó fogmosást! Yehet. :3
- SEHUN! – torkom szakadtából üvöltöttem a fiú nevét. Akkor ezért volt bent.
- Hé Kyra, nem láttad a krémem? – nyitott be az ajtón Tao. Már fel volt öltözve, a haját is megszárította. Eltorzítottam az arcom, mert még mindig éreztem a krém keserű ízét. A kezébe nyomtam a krémet, majd egy szó nélkül hagytam ott. Lesiettem a lépcsőn, át a konyhába, ahol jelenleg senki sem tartózkodott. Kivettem egy üveg fél literes fantát a hűtőből, majd letekertem a kupakot és nagy kortyokban kezdtem el inni. Remélem ez elveszi az ízét.
YeonJoon
Mindenki nagyon elemében volt. Jobbnál jobb ötleteik voltak arra, hogy hogyan csesszenek ki egymással. Chanyeol visszamerészkedett az emeletre, én pedig bementem a konyhába, ahol megpillantottam Jongdae egyik sapkáját. Itt az ideje egy összetett szopatásnak!
Megkerestem a szekrényben a folpackot és a ragasztót. Levágtam belőle egy darabot és a ragasztó segítségével fejmagasságban felragasztottam a konyhaajtóra. Mivel én alacsonyabb vagyok mindenkinél - kivétel persze ez alól Kyra, mert ő csak egy centiméterrel magasabb nálam - aki itt van a lakásban, nem lesz nehéz kivitelezni azt, hogy feltűnés mentesen fussak majd el alatta. A nappaliban lekapcsoltam a villanyt, a konyhában pedig félig elhúztam a függönyt, így a fényviszonyok miatt nem lehetett látni, hogy ott van a csapda az ajtón. A hűtőből előbányásztam egy tojást, majd a fiókból a pillanatragasztót.
Fogtam Jongdae sapkáját és beleragasztottam a tojást. Vagy fölveszi vagy nem, vagy meglátja a tojást vagy nem. Próba szerencse.
Odaraktam a konyhapultra a fejfedőt és elindultam megkeresni TrollChent.
A szobájában találtam, éppen zenét hallgatott. Mi van fiam? Téged még nem találtak meg? Legalább van mivel magamra uszítanom téged. Gyors mozdulattal kikaptam a kezéből a telefonját, ezzel együtt kirántottam a füléből a fülest és eszeveszett sprintelésbe kezdtem. Hallottam, ahogy dobognak mögöttem a lábai és kiabál, így egy kicsit gyorsabban futottam. Ahogy bekanyarodtam a konyhába, alig észrevehetően lehajoltam - mert mégsem sikerült igazán eltalálnom a magasságot - és befutottam a konyhapult mögé.
Premier plánból láttam, ahogy Chen izomból belerohan a kis csapdámba. A nagy lendület miatt a lábai kiszaladtak alóla, így ő maga a földön végezte. Irdatlan röhögésbe kezdtem a szituáció láttán. Kicsit sem mérgesen tápászkodott fel a földről és egy ideges mozdulattal a fejére csapta sapkáját, ami az asztalon pihent.
Ha egyáltalán lehetséges, még jobban elkezdtem röhögni. Miközben Jongdae azzal volt elfoglalva, hogy próbált rájönni, mi folyik le a fején, én eliszkoltam. Felrohantam a lépcsőn majd be a szobámba, ott magamra zártam az ajtót, hisz’ nem akartam, hogy egy vérben úszó szemű Troll lerohanjon.
Mocorgásra keltem, s arra, hogy valaki egy puszit nyom a számra. Halványan elmosolyodtam, majd felnyitottam szemeim, és Zitaót pillantottam meg, aki engem nézett, összehúzott szemekkel, kómás fejjel. Közelebb csúsztam hozzá, átöleltem, lábaimat az övéire tettem.
- Jó reggelt – súgta a fülembe, s egy puszit nyomott a fülem mögé. Nyöszörögve dörgöltem mellkasához a homlokom.
- Reggelt’ – suttogtam halkan, s megköszörültem a torkom, hogy elmúljon a rekedtség.
- Tudod, hogy milyen nap van ma? – kérdezte szórakozottan.
- Április elseje – válaszoltam, majd elengedtem és feljebb csúsztam a matracon, hogy egy magasságban legyen az arcunk. A haja egy szénakazalhoz volt hasonlítható, álmos szemei és bágyadt mosolya arról árulkodott, hogy nem aludta ki magát teljesen. Tenyerem arcára simítottam és összeérintettem az orrunkat. Édesem...
- Jó nap lesz, úgy érzem. Már várom, hogy ezek az idióták milyen szívatásokkal fognak előrukkolni – kuncogott, s már csókolt volna meg, mikor kivágódott az ajtó. Mindketten ijedten fordultunk a nyílászáró felé. Hát ők meg...?
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! – üvöltött fel egyszerre Joon és Chanyeol, majd mind a ketten az ágyunkhoz futottak, s annak a zacskóknak a tartalmát, amit a kezükben tartottak, ránk szórták.
Amint ellepett minket a por, Tao tüsszentett egy hatalmasat, s az én orromat is csiklandozta az a vacak. Őrölt bors, most komolyan?! Kirobbant belőlem egy hatalmas tüsszentés, és sikerült szegény Zitaót szembe köpnöm. Nem tudott reagálni, mert a következő tüsszentés csiklandozta az orrát.
Azok az idióták felröhögtek, majd kiiszkoltak a szobánkból.
- Basszátok meg! – üvöltöttem ki még a nyitott ajtón, de nem is tudtam rendesen végigmondani a mondatot, mert megint tüsszentettem. Tao akkora lendülettel akart felkelni az ágyból, hogy nemes egyszerűséggel elterült a padlón, nagy puffanással ért földet. Felnyögött. A lába basszus! Remélem nem esett rá!
Letettem a talpam a földre, de azon nyomban vissza is rántottam, mert valami gömbölyűre léptem. Lenéztem az ágyról és láttam, hogy üveggolyók hada terül el az ágy mellett, az én oldalamon és Tao oldalán is. Idióták! Ezeket mikor szórták ide?!
Felálltam a matracra, de ekkor vettem észre, hogy Tao már rég feltápászkodott.
- Egyék meg a kibaszott üveggolyóitokat! – üvöltött fel, kiáltását egy újabb tüsszentés követte. Lekapta magáról a felsőjét, majd kikerülte a felállított csapdát és kitrappolt a szobából.
Pazar. Megint cserélhetem tisztára az ágyneműt. Ezért még megfizetnek.
YeonJoon
Chanyeollal azért alkotunk mi nagyon jó párost, mert mind a ketten elcseszett, hülye idióták vagyunk.
Az április elseje előtti estét arra szántuk, hogy egy kellemes kis szívatást kitaláljunk. Jöttek ám a jobbnál jobb ötletek.
- Firkáljuk tele az arcukat alkoholos filccel, vagy fújjuk le őket tejszínhabbal. Nem is! Joon, meg van a tökéletes terv! – kiáltott föl a manó – Üveggolyók – tárta szét a karját, mint aki megváltotta a világot.
- Nem rossz, csak kevés. Ú-ú, mi lenne, ha szétszórnánk az üveggolyókat az ágy körül még korán reggel, majd egy kicsit később őrölt borssal a kezünkben egy „Boldog születésnapot” kiáltás kíséretében berontunk a szobába és rájuk borítanánk a borsot? – kérdeztem csillogó, nagy szemekkel.
Chanyeol arcán egy ördögi vigyor kezdett szélesedni és az ágya alól egy csomag üveggolyót húzott elő. Ha jól láttam a csomagon lévő feliratot, akkor éppen hatvan darab golyót szorongatott a kezében.
- Most már csak az a kérdés, hogy ki legyen az áldozat? – tettem fel a kérdést, majd kinyújtottam elgémberedett lábaimat.
- Kyra és Tao! Tudod, hogy Zitaót imádom szívatni, te pedig Kyrát. A legjobb döntés – somolygott, ezt követően szája elé tette a kezét és egy nagyot ásított.
- Nekem megfelel – bólintottam mosolyogva, lecsúsztam az ágy támlája mentén és bevackoltam magam a takaró alá. Mikor már meg volt az egész terv szépen lekapcsoltuk a villanyt és aludni tértünk. Reszkessetek csak, jövünk!
Reggel hatkor csörgött a telefonom. Enyhe szívinfarktust kaptam, hisz’ el is felejtettem, hogy az Overdose max hangerőn fog megszólalni. Chanyeol is így vélekedhetett, ugyanis egy kisebb kiáltás kíséretében megpattant az ágyon és lefordult róla. Én csak egy jót röhögtem rajta. Béna.
- Persze, már engem is szopatsz? – kelt föl kuncogva, nem igazán érdekelte az előbbi esés. Megkerülte az ágyat és egy puszit nyomott az arcomra – Jó reggelt.
- Siessünk, nem akarom megkockáztatni, hogy felébredjenek.
Megragadtam az üveggolyókat, átslisszoltunk Tao szobájába. Még édesen egymásba gabalyodva aludtak, mikor Channie és én elkezdtük halkan lerakosgatni a golyókat.
Mikor végeztünk a remekművel halkan kiosontunk és a konyhában kerítettünk egy „kevés” őrölt borsot. Kis zacskókba töltöttük és felvittük a szobába. Vissza bújtunk és alvást színleltünk, csak hogy ne bukjunk le. Aztán amikor az óra hetet mutatott, kipattantunk, átrohantunk a két jómadár ajtaja elé, majd ordítva becsapódtunk Kyráék szobájába.
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! - kiáltottuk, s én rájuk borítottam a borsot. Channie is így tett, majd azzal a lendülettel csináltunk egy hátra arcot és kisprinteltünk a helyiségből.
Hallottam amint Kyra azt üvölti, hogy megbaszhatjuk, majd nem sokkal később Tao üvöltött fel:
- Egyék meg a kibaszott üveggolyóitokat! – ezt követte egy újabb tüsszentés.
- Hát ez… kibaszott jól sikerült – röhögött Yeol, mikor leértünk a lépcsőn és lihegve nekitámaszkodtunk a falnak.
- Ezzel egyet tudok érteni!
Kyra
Gyorsan átöltöztem az aznapi ruhámba, ami egy fekete pamut pólóból és szürke ülepes nadrágból állt. Áthúztam az ágyneműt, a héten már másodjára, majd a vállamra csaptam a kinyitott szekrényajtón függő törülközőm, megközelítettem a szoba ajtaját, kinyitottam és azzal a lendülettel ki is léptem a helyiségből. Hiba volt.
Valamelyik hülye gyerek vastag ragasztószalagot feszített ki az ajtókeretre amit ráadásul többször is megismételt, én pedig sikeresen beleragadtam, mint légy a papírba. Oh, basszus.
- Rohadj meg! – kiáltottam, letéptem a ragasztót a ruhámról és a keretről is. Ezt az előbb csinálhatták. Mert Tao még simán, akadálymentesen ki tudott menni. Halk kuncogást hallottam Baekhyun ajtaja felől, mely résnyire volt nyitva. – Baekhyuuun – suttogtam vészjóslóan, elnyújtva az "o" hangot. Kuncogása nevetéssé alakult, s még mielőtt az ajtaja elé rohantam volna, becsapta a nyílászárót. Hiába rángattam a kilincset; az az idióta majom bezárkózott. Gyáva!
Fújtatva sétáltam a fürdőszobához, majd téptem fel annak ajtaját. Zitao a csap alá dugott fejjel állt, s mosta a haját. Ez se normális. Ördögi vigyor kúszott az arcomra póza láttán. Teljesen előrehajolt, formás fenekét kidugva, még be is pucsított. Lassan settenkedtem a háta mögé, majd ragadtam meg mind két kezemmel derekát. A váratlan érintéstől felkiáltott, elzárta a vizet, viszont a haja még mindig csurom víz volt, ezért amikor megfordult, az arcomba fröcskölődött a folyadék. Hangosan kacagtam arckifejezése láttán, majd a vállamon pihenő törülközőt a fejére tettem és dörzsölgetni kezdtem szőke haját.
- Nem volt vicces – dünnyögte, ajkait egy vonallá préselte. – Egyedül is megy – kapta el a csuklóim, majd a törülközővel együtt elhúzta a fejétől karjaim. Haja minden felé állt, csöpögött belőle a víz, belőlem pedig újra előtört a röhögés. Durcásan vette magához saját törülközőjét, majd minden további szó nélkül hagyott ott. Hamarosan úgy is megbékél.
A kádhoz sétáltam, afelé hajoltam, majd a zuhanyrózsáért nyúltam és megnyitottam a meleg vizet.
Miután kimostam a hajamból a borsot, elzártam a csapot, s a törülközőmmel megtöröltem rövid hajam. Épp akkor fordultam meg, mikor Sehun kiiszkolt a fürdőből, én pedig felhúzott szemöldökkel néztem utána. Ráhagytam, mert hát mégis csak Sehunról volt szó, majd a mosdókagyló elé álltam és kezembe vettem a fogkefém. Lecsavartam a tubus tetejét, majd nyomtam a fogkefe fejére, viszont nem néztem, mit csináltam, mert eközben a tükörképem vizsgáltam. Végre, most nincs pattanás az arcomon. A számba vettem a fogkefét és mosni kezdtem a fogam. Elfintorodtam, majd azon nyomban kivettem a számból a kefét és kiköptem azt a rossz ízű valamit, ami egyáltalán nem volt fogkrém. Kiöblítettem a szám és megnéztem a tubust. Ez a krém Tao lábára van! Hogy a picsába került ide?! Körbenéztem, viszont a rendes fogkrémet nem találtam meg. Viszont a tubuson volt egy érdekes sárga cetli, melyre a következő volt ráírva: Jó fogmosást! Yehet. :3
- SEHUN! – torkom szakadtából üvöltöttem a fiú nevét. Akkor ezért volt bent.
- Hé Kyra, nem láttad a krémem? – nyitott be az ajtón Tao. Már fel volt öltözve, a haját is megszárította. Eltorzítottam az arcom, mert még mindig éreztem a krém keserű ízét. A kezébe nyomtam a krémet, majd egy szó nélkül hagytam ott. Lesiettem a lépcsőn, át a konyhába, ahol jelenleg senki sem tartózkodott. Kivettem egy üveg fél literes fantát a hűtőből, majd letekertem a kupakot és nagy kortyokban kezdtem el inni. Remélem ez elveszi az ízét.
YeonJoon
Mindenki nagyon elemében volt. Jobbnál jobb ötleteik voltak arra, hogy hogyan csesszenek ki egymással. Chanyeol visszamerészkedett az emeletre, én pedig bementem a konyhába, ahol megpillantottam Jongdae egyik sapkáját. Itt az ideje egy összetett szopatásnak!
Megkerestem a szekrényben a folpackot és a ragasztót. Levágtam belőle egy darabot és a ragasztó segítségével fejmagasságban felragasztottam a konyhaajtóra. Mivel én alacsonyabb vagyok mindenkinél - kivétel persze ez alól Kyra, mert ő csak egy centiméterrel magasabb nálam - aki itt van a lakásban, nem lesz nehéz kivitelezni azt, hogy feltűnés mentesen fussak majd el alatta. A nappaliban lekapcsoltam a villanyt, a konyhában pedig félig elhúztam a függönyt, így a fényviszonyok miatt nem lehetett látni, hogy ott van a csapda az ajtón. A hűtőből előbányásztam egy tojást, majd a fiókból a pillanatragasztót.
Fogtam Jongdae sapkáját és beleragasztottam a tojást. Vagy fölveszi vagy nem, vagy meglátja a tojást vagy nem. Próba szerencse.
Odaraktam a konyhapultra a fejfedőt és elindultam megkeresni TrollChent.
A szobájában találtam, éppen zenét hallgatott. Mi van fiam? Téged még nem találtak meg? Legalább van mivel magamra uszítanom téged. Gyors mozdulattal kikaptam a kezéből a telefonját, ezzel együtt kirántottam a füléből a fülest és eszeveszett sprintelésbe kezdtem. Hallottam, ahogy dobognak mögöttem a lábai és kiabál, így egy kicsit gyorsabban futottam. Ahogy bekanyarodtam a konyhába, alig észrevehetően lehajoltam - mert mégsem sikerült igazán eltalálnom a magasságot - és befutottam a konyhapult mögé.
Premier plánból láttam, ahogy Chen izomból belerohan a kis csapdámba. A nagy lendület miatt a lábai kiszaladtak alóla, így ő maga a földön végezte. Irdatlan röhögésbe kezdtem a szituáció láttán. Kicsit sem mérgesen tápászkodott fel a földről és egy ideges mozdulattal a fejére csapta sapkáját, ami az asztalon pihent.
Ha egyáltalán lehetséges, még jobban elkezdtem röhögni. Miközben Jongdae azzal volt elfoglalva, hogy próbált rájönni, mi folyik le a fején, én eliszkoltam. Felrohantam a lépcsőn majd be a szobámba, ott magamra zártam az ajtót, hisz’ nem akartam, hogy egy vérben úszó szemű Troll lerohanjon.
Kyra
Rohanó léptek
zaját hallottam, majd egy hangos puffanást, melyet Joon röhögése követett.
Felhúzott szemöldökkel hajtottam le a laptopom tetejét, majd felkeltem a
kanapéról és kisétáltam a nappaliból. Még láttam, hogy barátnőm felrohan a
lépcsőn, majd eltűnt a látóteremből, a csattanásból ítélve becsapta maga után a
szobája ajtaját. A lépcső aljában Jongdae állt, kinek fején tojáshéjdarabok
voltak, s csomókban állt a haja a tojástól. Joon…
ez durva tréfa volt.
- A fejedre ütötte a tojást? – kérdeztem döbbenten, mikor a pórul járt fiú mellé sétáltam és megfogtam a vállát.
- Nem. A sapkámba ragasztotta azt a szart. – Összeszorított fogai közül préselte ki a szavakat, nagyon dühösnek látszódott. Oh, ez még rosszabb.
- Menj, mosd meg a hajad. A sapkád pedig tedd a szennyesbe. Majd kimosom – mondtam megszorítva a vállát.
- Ezért a mai nap még bosszút állok! – üvöltött fel Jongdae az emeletre, szabad kezét ökölbe szorítva hadonászott és felsietett a lépcsőn. Szegény srác.
Sóhajtottam egyet, majd kimentem a konyhába. Elhúztam a függönyt, az erős, áprilisi napsütés a konyhába áradt. Kinyitottam az ablakot, friss levegő szállingózott a helyiségbe. Az ajtóval szembe fordultam, s észrevettem valami érdekeset az ajtónál. Folpack az ajtó előtt? Joon… Szóval Jongdae belefutott és elesett, ez volt az a nagy puffanás.
Kyungsoo akkora lendülettel közeledett a konyha felé, hogy majdnem belesétált a fóliába, én viszont gyorsabb voltam, s még mielőtt elérte volna a kifeszített csapdát, nekirohantam a fiú mellkasának, mire visszatántorodott és majdnem elestünk.
- Faltörő kost játszol, vagy mi? – fogott rá a vállaimra és kérdő tekintettel nézett.
- Majdnem belesétáltál a fóliába – mutattam az ajtó felé. A fényviszonyok miatt jól lehetett látni a folpackot.
Jongin ment el mellettünk nagy léptekkel, s már láttam lelki szemeim előtt, hogy belesétál a csapdába, ő viszont lehajolt, ezzel elkerülve a végkifejletet. Gyorsan odasiettem az ajtóhoz és leszedtem a fóliát.
- Azt te raktad oda? – kérdezte Jongin, mikor a kukába dobtam az össze gyűrött folpackot.
- Dehogy is – ráztam meg a fejem gyorsan. – Joon volt.
- Mit kértek reggelire? – sétált be a konyhába Kyungsoo és kinyitotta a hűtő ajtaját.
- Hát, biztos hogy nem tojást – jelent meg a helyiségben Jongdae egy törülközővel a fején.
- Közeli kalandod volt egy tojással? – lépdelt be Joon is, ártatlan arccal.
- Te kis… - sziszegte Jongdae, és már kapta volna el a lány karját, de barátnőm gyorsabb volt, és egy nyelvöltés után kiiszkolt a konyhából.
Vajon… ő meg fog szívatni engem is?
- A fejedre ütötte a tojást? – kérdeztem döbbenten, mikor a pórul járt fiú mellé sétáltam és megfogtam a vállát.
- Nem. A sapkámba ragasztotta azt a szart. – Összeszorított fogai közül préselte ki a szavakat, nagyon dühösnek látszódott. Oh, ez még rosszabb.
- Menj, mosd meg a hajad. A sapkád pedig tedd a szennyesbe. Majd kimosom – mondtam megszorítva a vállát.
- Ezért a mai nap még bosszút állok! – üvöltött fel Jongdae az emeletre, szabad kezét ökölbe szorítva hadonászott és felsietett a lépcsőn. Szegény srác.
Sóhajtottam egyet, majd kimentem a konyhába. Elhúztam a függönyt, az erős, áprilisi napsütés a konyhába áradt. Kinyitottam az ablakot, friss levegő szállingózott a helyiségbe. Az ajtóval szembe fordultam, s észrevettem valami érdekeset az ajtónál. Folpack az ajtó előtt? Joon… Szóval Jongdae belefutott és elesett, ez volt az a nagy puffanás.
Kyungsoo akkora lendülettel közeledett a konyha felé, hogy majdnem belesétált a fóliába, én viszont gyorsabb voltam, s még mielőtt elérte volna a kifeszített csapdát, nekirohantam a fiú mellkasának, mire visszatántorodott és majdnem elestünk.
- Faltörő kost játszol, vagy mi? – fogott rá a vállaimra és kérdő tekintettel nézett.
- Majdnem belesétáltál a fóliába – mutattam az ajtó felé. A fényviszonyok miatt jól lehetett látni a folpackot.
Jongin ment el mellettünk nagy léptekkel, s már láttam lelki szemeim előtt, hogy belesétál a csapdába, ő viszont lehajolt, ezzel elkerülve a végkifejletet. Gyorsan odasiettem az ajtóhoz és leszedtem a fóliát.
- Azt te raktad oda? – kérdezte Jongin, mikor a kukába dobtam az össze gyűrött folpackot.
- Dehogy is – ráztam meg a fejem gyorsan. – Joon volt.
- Mit kértek reggelire? – sétált be a konyhába Kyungsoo és kinyitotta a hűtő ajtaját.
- Hát, biztos hogy nem tojást – jelent meg a helyiségben Jongdae egy törülközővel a fején.
- Közeli kalandod volt egy tojással? – lépdelt be Joon is, ártatlan arccal.
- Te kis… - sziszegte Jongdae, és már kapta volna el a lány karját, de barátnőm gyorsabb volt, és egy nyelvöltés után kiiszkolt a konyhából.
Vajon… ő meg fog szívatni engem is?
YeonJoon
Imádom az április elsejét. Ilyenkor büntetés nélkül lehet szopatni az embereket. Szegény Chent elég rendesen behúztam a csőbe, de hát ez van, ilyen ez a pop szakma. Vagy megszoksz, vagy megszöksz.
Épp a következő tervemet eszeltem ki, amikor Jongin bambult be a szobámba. Ártatlan mosolyát látva egyből elkapott az a bizonyos érzés, amikor az ember úgy érzi, hogy "Bazdmeg, most biztos, hogy megszívom"
Lehet, hogy rosszak voltak a megérzéseim, ugyanis fogta magát és halál lazán leült mellém az ágyra.
- Kit fogsz legközelebb megszívatni? Segíthetek? - kérdezte.
Felvont szemöldökkel néztem a táncos lábúra. Basszad meg Kai! Pont te lettél volna a következő kiszemelt! Gondolkodj Joon, ki tudsz te találni valamit... Be sem fejeztem a gondolat menetemet, ugyanis olyan mennyiségű nyálka landolt a fejemen, hogy még levegőt venni is elfelejtettem. Nem tudom, mégis mi lehetett az a nyúlós, ragadós, nyálkás és gusztustalan cucc, amiből vagy két liter került rám, de valami eszméletlen rossz érzés volt, ahogy befolyt a ruhám alá és végig fojt a bőrömön. Mindezt megdermedve, ökölbe szorított kezekkel tűrtem.
Kai ördögi kacajjal pattant föl az ágyamról és futott el az ajtóig. Az egész lényemet beterítette ez a nyálkás trutyi, a hajamat, a ruháimat, még az ágyamra is került egy jó adag. Na, tusolhatok le és még az ágyneműt is áthúzhatom. Semmi kedvem sincs hozzá.
- Mégis mi ez a cucc? - torzult el az arcom, ezt követően kezeimmel ablaktörlőt képezve letöröltem a nyálkát a szemem elől.
- Szerintem te azt ne akard tudni! - kuncogott, majd hallottam, ahogy elfutott a lépcső irányába.
Megalázva éreztem magamat. Ez az egész csak addig jó buli, ha én szopatok másokat. Nem pedig mások szopatnak engem. Lehorgasztott fejjel keltem fel az ágyról. Felemeltem a fejem a plafon irányába, és egy vödröt láttam a csilláron függeni. Áh, egész szép munka. Hol lehet az a madzag, amivel meghúzták? Tulajdonképpen már nem is igazán érdekel. Kisétáltam a szobámból és Kyrába botlottam, aki amikor meglátott, elengedett valamit, ami a kezében volt. Angyali arccal nézett, amit nem tudtam mire vélni. Végigmért, s mikor meglátta trutyis lényemet, felhúzta a szemöldökét.
- Veled meg mi történt? És mi ez a cucc? - kérdezte döbbenten.
- Kérdezd a dancing machine-t. És fogalmam sincs mi ez a szar. Jongin nem volt hajlandó elmondani. Azt mondta ne akarjam tudni - mondtam neki nagyot sóhajtva, majd őt megkerülve beléptem a fürdőszobába.
Levedlettem magamról a trutyis ruhákat és a szennyes kosárba dobtam őket, majd beálltam a zuhanyrózsa alá és megengedtem a vizet.
Kyra
Kikapcsoltam a tévét, mert már meguntam azt a filmet, amit néztem. Felkeltem a kanapéról, majd kisétáltam a nappaliból, s megcéloztam az emeletet. Szerintem már rég elkéstem. Hány óra lehet? Felsétáltam a lépcsőn, majd ráfordultam a folyosóra. Épp láttam, hogy Jongin besétál barátnőm szobájába. Hangtalanul megközelítettem az ajtót, viszont nem láttam semmit, mert abban a pillanatban, hogy odaértem, a fiú becsukta maga után az ajtót. Francba. Vajon meg akarja szívatni Joont? Lemondóan felsóhajtottam, majd már fordultam volna meg, hogy megközelítsem a Zitaóval közös szobám, mikor észrevettem az egyik piros Calvin Klein alsóm Joon ajtaja mellett néhány centiméterre. Hát ez meg hogy a francba került ide?
Megforgattam a szemem, majd felvettem a földről a ruhadarabot, s ahogy felvettem, éreztem, hogy valamit meghúztam vele. Mi? Jobban szemügyre vettem az alsóneműt, és észrevettem, hogy egy átlátszó zsineget kötöttek rá. Ez még oké... De mire volt rákötve? Leszedtem a zsinórt és még párszor meghúztam, de nem jöttem rá, hogy minek a vége. Hm, érdekes...
Egyszer csak kivágódott az ajtó, s Jongin futott ki rajta hangosan röhögve. Észre sem vette, hogy ott vagyok, elviharzott mellettem és lerohant a lépcsőn. Basszus... lehet ez az izé hozzátartozott Joon megvicceléséhez.
Nem sokkal később barátnőm sétált ki a szobájából, aki mikor meglátott engem, meglepődött. Elengedtem a kezemben tartott átlátszó madzagot. Én húztam meg a zsinórt. Jobb, ha ezt nem fogja megtudni. Én is meglepődtem, mert valamilyen átlátszó trutyi borította be, ráadásul az illata sem volt igazán kellemes. Megkérdeztem, hogy mi az rajta, ő pedig azt válaszolta, hogy nem tudja, mert Jongin nem akarta neki megmondani. Ujjaimmal megkocogtattam a vállát együttérzés képpen, ő pedig egy vicsorhoz hasonlító mosolyt ejtett felém, majd kikerült és megcélozta a fürdőszobát.
Résen kell lennem. Ezek akár mikor megszívathatnak. Beléptem a szobába, s megláttam Zitaót, aki az egész alakos tükör előtt nézte magát, hol a haját, hol a ruháját igazgatta. Elmosolyodott, mikor meglátott a tükörben, de nem fordult velem szembe. Becsuktam magam mögött az ajtót, az alsóneműm pedig az ágyra dobtam. Lenéztem a földre, de szerencsére már nem borította üveggolyó a padlót. Tao mögé álltam és hátulról átöleltem, kezeim összekulcsoltam a hasán. Homlokom hátának döntöttem, behunytam a szemem és beszívtam ingének friss, öblítő illatát. Ha tehetném, egész álló nap ölelgetném.
Lefejtette hasáról kezeim, majd megfordult, s úgy ölelt magához derekamnál fogva.
- Jól vagy? - suttogta közel az arcomhoz, mentol illatú lehelete arcomra csapott. Elmosolyodtam, karjaimmal átkaroltam a nyakát, és összeérintettem ajkainkat. Lassú csókot váltottunk, belefeledkeztünk egymásba. Zitao nagy mozdulatokkal simogatta derekam mind két oldalát, én a tarkóját cirógattam. Csókunk közben mindig összezsugorodik a gyomrom az izgalomtól, s szétárad bennem egy kellemes érzés, a szívem pedig majd ki akar ugrani a helyéről. Össze sem tudom számolni, hányszor csókolóztunk, én mindig ugyan azt érzem.
- Most már jól vagyok - mosolyodtam el, miután nagy cuppanással vált el egymástól szánk. - Jössz velünk a céghez? - húztam fel a szemöldököm érdeklődve.
- Nem. Mennem kell kezelésre - rázta meg a fejét. Tudtam, mi a válasza, de azért mindig meg szoktam kérdezni, hátha egyszer megint együtt megyünk dolgozni.
- Akkor majd ott találkozunk. - Hosszú puszit nyomtam a szájára, majd kibontakoztam erős karjai közül. - Amúgy, téged már megszívattak?
- Nem, még nem - vigyorodott el. - De bármelyik pillanatban megviccelhetnek. Tudod, milyenek.
Bólintottam, az íróasztalhoz léptem, felvettem a fullcapem, majd a fejemre csaptam. Valami kemény tört össze a fejemen, melynek tartalma kifolyt a sapka alól, beterítette az arcom és a nyakam. TOJÁÁÁS?!
- Uff... - csak ennyi jött ki Zitao ajkai közül. Gyorsan odalépett mellém és levette a fejemről a sapkát. A hajam összeragadt, és tojáshéj darabok borították kútfőm. A tojás belefojt az orromba és résnyire nyitott ajkaim közé is. Ki is szórakozott a tojással... Ja, igen!
- HÉ! JOON! JOON, AZT HISZED EZ VICCES?! - Torkom szakadtából üvöltöttem fel, a tojás fehérjét pedig undorodva köptem bele a tenyerembe.
YeonJoon
Éppen magam köré tekertem a törölközőmet amikor Kyra rontott rám, mögötte pedig ott tömörült mindenki más. Chanyeol lelkiismeretesen elém állt, nehogy már mindenki az ő barátnőjét stírölje, nem? Persze nem úsztam meg ennyivel. Kyra szikrákat szóró szemmel közeledett felém mint aki most lépett ki egy horrorfilmből. Féltett haja össze volt ragadva a neki szánt tojástól, igazán viccesen festett. Ez az, sikerült beleesnie neki is a csapdába.
- Te nyomoronc! Az a buzi tojás! - kezdett el ordítozni. Nos nem szívesen részletezném, hogy milyen szép bőbeszédű káromkodás hagyta el a száját.
- Mégis milyen tojás? - kérdeztem ártatlanul, miközben szorosabban fogtam magamon a törölközőt.
- Ne add itt nekem a jó kislányt mert felnyársallak. Te vagy teljesen rápörögve a tojásra! Miért kellettem én is? Nem volt elég Jongdae?
- Hé! - hallottam valahonnan hátulról Chen hangját.
- Kuss! Most komolyan! Mindjárt indulnunk kell, de nekem most meg kell mosnom a hajam!
- Ez van, szivi. Ebből megtanuljátok, hogy nézzetek bele a sapkába mielőtt csak úgy a fejetekre csapnátok - kelt a védelmemre Chanyeol - Meg amúgy is. Nem lehet, hogy csak valamelyik barom akarja rákenni?
Itt szakadt el nálam a cérna. Irdatlan röhögésben törtem ki. Ki más lett volna?
- Ne haragudj. Tessék, itt a sampon - adtam barátnőm kezébe a flakont. Amíg teljes letargiában ácsorgott a megnyilvánulásom miatt, én kislisszoltam a fürdőből és bezárkóztam a szobámba.
Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat és megvártam amíg el nem jött az indulás ideje. Így Kyrának nem adódott olyan sok lehetőség arra, hogy belefújtson egy kanál vízbe. Nem is értem mit parádézik! Neki rövid a haja, két perc alatt megszárad!
Szépen sorban beszálltunk a kisbuszba, én kiválasztottam a Kyrától legtávolabb lévő ülést - csak a biztonság kedvéért, nehogy útközben kis körömvágó ollóval kioperálja a gégémet.
Mikor megérkeztünk, leparkoltunk a parkolóban, szerencsére egy lélek sem volt a közelben. Kiszálltunk a járműből, majd miután Suho lezárta a kisbuszt, libasorban haladtunk előre. Fél úton a leadernek valahogy kiesett a zsebéből a kulcs, viszont nem vette észre és a többiek sem. Észrevétlenül guggoltam le a kulcsért, majd gyors körbenézés után belecsúsztattam a táskámba. Erre még szükség lehet.
Minseok - aki a legelöl haladt - megnyomta a falon levő gombot, melynek hatására az üvegajtó két felé kezdett tolódni. Becsörtettünk az épületbe, s az utolsó nyomta meg a gombot, ami visszazárta a bejárati ajtót.
Kyrával a táncteremig kísértük a srácokat, viszont amikor Suho be akart nyitni, valami nem stimmelt az ajtóval. Először arra lettem figyelmes, hogy furcsán torzul az arca, majd egyszerűen csak leemelte az ajtóról a kilincset. Mikor jobban megnéztem átlátszó, szappanhoz hasonlító valami volt a kilincsen, aminek valószínűleg meglazították a csavarjait, ezért maradt benne Joonmyun kezében.
Kyra
Nagy szemekkel néztem a Joonmyun kezében maradt kilincsre. Ez eddig nem volt kilazulva... hogy maradt a kezében?
Ördögi kacajt hallottunk a folyosó elejéből, s mindannyian odafordultunk. Csak annyit láttuk, hogy Youngmin igazgató egy tubussal a kezében fut át a másik oldalra és hallottuk, hogy lerohant a lépcsőn. Mindannyian letaglózva álltunk az ajtó előtt, és realizáltuk a látottakat. Youngmin volt?
- Most már tudjuk, hogy a szappan Youngmin hyung műve - vette másik kezébe a levett kilincset Suho, de az a keze is szappanos lett. Youngmin... megviccelt minket?
- És szerintem ő lazította ki a csavarokat is - cicceget hitetlenkedve Baekhyun.
- Most hogy fogunk bejutni? - hüledezett Jongin. - Táncolni akarok!
- Menjünk át egy másik terembe - javasolta lemondóan a leader, majd ledobta a földre a szappanos kilincset. - Ezt meg majd visszarakja az, aki akarja - törölte bele a nadrágjába a szappant. Ha a másik oldalon is leesett a kilincs, akkor semmi esélyünk kinyitni. Lakatost kell hívni.
A fiúk elszivárogtak, és ott maradtunk barátnőmmel még mindig az ajtót bámulva.
- Most komolyan Youngmin volt? - kérdeztem meg hangosan.
- Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe... - gondolkodott el Joon, én pedig egy erőset csaptam a vállára.
- Nem volt elég a tojás?! - kiabáltam rá, de ő csak röhögött kirohanásomon. Muszáj valahogy visszaadnom neki.
- Nyugi, nyugi - csitított a lány. - Menjünk mi is táncolni. Remélem a mi termünk kilincse ép maradt - karolt belém Joon, majd elkezdett húzni maga után a lépcsők felé.
A mi gyakorló termünk az alagsorban helyezkedett el. Nem volt nagy terem, de a mi szükségleteinket szépen kielégítette. Egy zenelejátszót és két erősítőt raktak az egyik sarokba, s a másik sarokba pedig egy kis asztalt kettő székkel. Az asztalra egy nagyobb CD állvány került, melyet még mi raktunk oda barátnőmmel. A falak fehérek voltak és az egyik oldalra az S.M. logóját festették, s azon kívül az oldalon kívül mindenhol tükrök voltak. A padlót sötétbarna parkettából rakták össze, a plafonon sorlámpák függtek.
Szerencsére a kilincs nem volt szappanos és nem voltak kilazítva a csavarok sem. Barátnőm benyitott, majd felkapcsolta a villanyokat. Bementünk a terembe és én becsuktam az ajtót.
Mikor Joon megkérdezte, hogy mit táncoljunk egyből rávágtam, hogy a Paradise Lostot. Nem hittem volna, hogy annyira megtetszik a szám, hogy még a koreográfiáját is meg akarom tanulni. Szerencsére nem nagyon kellett győzködnöm barátnőmet, hogy ez legyen a következő tánc, szívesen elvállalta - csak az egyik kedvenc sapkám ment rá.
Átöltöztünk a táncos ruhánkba, mely magasított derekú rövidnadrágból és nejlonharisnyából állt.
Miután átbeszéltük, hogy hol is tartottunk a tanulásban, Joon a telefonját az erősítőhöz csatlakoztatta, elindította a zenét, majd mind a ketten gyorsan a táncterem közepére futottunk és beálltunk a kezdő pozícióba.
Mind a ketten Gain szerepében voltunk, bár én az egyik háttértáncos akartam lenni.
Átadtuk magunkat a zenének és tátogtuk Gainnel a szöveget. Úgy egy percnél tarthattunk, a beterpesztős résznél, mikor is egyszer csak nyílt a nyílászáró és mi anélkül, hogy leálltunk volna a tánccal odafordultunk az ajtóhoz. Ez... meg... mi... a... halál?!
Mintha leforráztak vagy mintha leütöttek volna, úgy éreztem magam. Émelyegni kezdtem és elfehéredtem. Képzelődöm?! Kipattant szemekkel pattantam fel a földről és egy orbitálisat sikítottam, majd nem törődve a zenével kezdtem el még mindig sikítva rohanni az asztal irányába, s felmásztam az asztallapra, ezt mind pár másodperc alatt. Hogy kerül ez a dög ide?!
- Egy egy kibaszott anakonda! - teli torokból üvöltöttem, eközben a falhoz lapultam és úgy mutogattam.
A nyitott ajtón egy hosszú, sárga anakonda csúszott be. Hatalmas volt, feje még a tenyeremnél is nagyobb s folyton a nyelvét nyújtogatta. Joon csak ült a parkettán és csillogó szemekkel nézte a kígyót, mint aki nem is fél, hogy netalán tán megeszi az az izé. Joon, te balfasz!
- Jó szórakozást, lányok! - jelent meg az ajtóban Minseok vigyorgó feje, beintett az ajtón, becsapta, majd hallottam, hogy kattan a zár. Ez.. bezárta az ajtót! Bezárta!
- MINSEOK! - Az ő műve! Honnan szerezte ezt az állatot?!
Időközben a hosszú anakonda Joon felé indult, aki úgy hívta magához a hüllőt, mint egy kismacskát.
- Gyere, gyere ide! - gügyögött neki, s még a karját is kitárta. Majd odamegy, és megesz!
Jeges félelem költözött belém, összeszorult a gyomrom, émelyegtem és reszkettem. Sosem szerettem a kígyókat, a métereseket még inkább utáltam, és most itt volt egy hosszú, sárga izé, amit Minseok engedett be a táncterembe. Rohadtul nem lesz vicces, ha meg fog enni! Milyen áprilisi tréfa ez?! Nem voltam hajlandó leszállni az asztalról, bár annyira remegett a lábam, hogy félő volt, leesek. Segítséget kell hívnom!
- Joon, tedd le azt az izét! - üvöltöttem barátnőmre, aki vigyorogva engedte, hogy a kígyó a nyakába csússzon. Felállt az állattal, mintha nem is lenne annak súlya, és hagyta, hogy had tekeredjen a karjaira is. - Össze fog roppantani!
- Dehogy fog - mondta nyugodtan barátnőm és megsimogatta a kígyó fejét. Az anakonda Joon arcának dörgölte férfitenyér nagyságú fejét, miközben a nyelvét nyújtogatta. FÚJ!
- Tedd már le! - kiáltottam újból, berogyasztott térdel, miközben az anakondára mutogattam, de mondatom süket fülekre talált. Nem fogok elmenni a temetésedre!
A hangfalakból az zene már nem szólt, vége lett számnak.
Hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam a táskámhoz, kivettem belőle az iPhoneom, felegyenesedtem és remegő kezekkel kerestem meg barátom nevét a névjegyzékben. Remélem a segítségemre siet. Rápöccintettem a hívás gombra, a fülemhez tettem a telefonom, s a szabad kezemet a számhoz emeltem és a körmömet kezdem rágni, miközben Joont néztem, amint az anakondával szórakozik.
- Igen, szívem, mi a baj? - szólt bele a telefonba Zitao.
- Egy kicseszett anakonda van a próbateremben! - Eldöntöttem, hogy nem üvöltök, de a helyzet nem engedte a normális kommunikálást.
- Mármint, milyen anakonda? Én nem vagyok ott - hallottam a hangján, hogy vigyorog. Pár pillanatig nem is esett le az, amit mondott. Perverz idióta! Jesszusom!
- Köcsög! - förmedtem rá. - Egy sárga, hosszú és undorító anakonda van a próbateremben. Minseok engedte be!
- Mi volt a reggeli teádban? - érdeklődött komolyan barátom. - Most értem ide az ügynökséghez, mindjárt lemegyek, és megnézem az "anakondád".
Mielőtt bármit is mondhattam volna, kinyomta a telefont. Siess, baromarcú.
- Na, jön a lovagod, hogy megmentsen? - kérdezte vigyorogva Joon, és egy puszit nyomott a kígyó fejére. Fúj már!
YeonJoon
Imádom a kígyókat! Olyan szép színeik vannak és valami eszméletlenül fenséges állatok. Nem is értettem, hogy Kyra miért kezdett el visítozni. Teljesen ártalmatlan volt a kígyó, nagyon leszarta, hogy éppen mit csinálok vele, ő csak úgy létezett.
Kyra kétségbeesetten felhívta "rettenthetetlen" pasiját, aki nem nagyon hitt neki az anakondát illetően. Viszont, amikor pár perc elteltével kulcs zörgést hallottunk és Tao nyitotta ki az ajtót, már nagyobb valószínűséggel adott barátnőjének a szavára.
Nagyon magas hangon kezdett el visítani és nagy artikulálás közepette kommunikálta le nekünk a mondanivalóját:
- Ez egy kibaszott KÍGYÓ - ordítozott. - Te azt akarod, hogy ettől mentselek meg? Az a dög ugyan ki nem jön onnan! - Becsapta az ajtót és a jellegzetes kattanó hang jelezte, hogy kulcsra zárta azt.
- Zitao! Legalább vártad volna meg míg kimegyek! - sipákolt barátnőm rémülten. - Most hogy szabadulok ki innen?!
- Hívd fel valamelyik barmot - közöltem teljes révületben.
- Az nem jó. Őt csak röhögve konstatálnák, hogy bent ragadtunk egy kurva kígyóval a teremben! Főleg a pasid!
- Honnan tudod, hogy kurva? Lehet, hogy fiú. Egyébként hidd el, ha beszélek én Chanyeol fejével ide jönne - vontam meg a vállam, majd halványan mosolyogva simítottam végig az anakonda termetes fején. Vajon Minseok honnan szerezte?
- Akkor beszélj vele! - kezdett el toporzékolni az asztalon állva.
- Pont nem vagyok olyan állapotban.
- Uhh... Te is aztán, olyan vagy - szólt hozzám unott hangon, ezután hallottam a képernyő feloldásának hangját, majd azt ahogy pötyög az eszközön - Áhh... Szia Myungsoo, hallod tudnál nekem segíteni?... Nem, az egyes próbateremben vagyunk bezárva Joonnal, nem tudnád kinyitni az ajtót?... Köszi - majd lerakta a telefont - Háh, megoldottam. Élvezd ki a kis kígyódat, mert már nem sokáig lesz itt.
Nagyon nem foglalkoztam azzal amit mondott, mert el voltam foglalva azzal, hogy jobbnál jobb selfie-ket lőjek magamról a kígyóval.
Úgy tíz perc elteltével nyílt az ajtó és Myungsoo tanítványomat és egy nagydarab biztonsági őrt láttam meg az ajtóban. A fazon persze azonnal riasztotta a többieket amint meglátta a "veszély forrást".
Elvették tőlem az állatot, majd kitessékeltek minket a teremből. Gyors eligazítás után azt mondták, hogy ha szeretnénk, fél óra múlva visszamehetünk próbálni. Mondjuk fogalmam sincs, mégis mit akartak azzal a szerencsétlen teremmel csinálni, kizárólag azért, mert egyszer egy kígyó átcsúszott a felén.
- Te - böktem oldalba Kyrát - mit szólnál ha ezt visszakapnák a srácok?
- Te élvezted! Egyébként is, csak Xiumin volt.
- Tudom. A többiek csak járulékos veszteségként lesznek áldozatok - mosolyodtam el.
- Mit tervezel?
- Majd meglátod! - mondtam, majd elsuttogtam neki a tervemet.
Kyra
Az előtérben álldogáltunk, a porta előtti falat támasztva. Vajon mit csinálnak a kígyóval és a teremmel? Miért kell fél órát várni? Táncolni akarok! Egyik lábamról a másikra álltam, mindkét tenyeremet kapargattam körmeimmel és halk, szenvedő hangot adtam ki. Látszólag Joont már nagyon idegesítettem, szemem sarkából láttam, hogy egyik kezét ökölbe szorította, majd azt a szabad tenyerével ütögette. Szerintem engem képzel oda a kettő közé... Behunytam a szemem, majd nagyot sóhajtva lecsúsztam a fal mentén és átöleltem felhúzott térdeim.
Pár pillanat múlva barátnőm oldalba bökött, mire én azon nyomban összerándultam, s kinyitva a szemem haragosan néztem felé. Törökülésben ült mellettem, térdeire rakva kezeit. Arról kezdett nekem beszélni, hogy mi lenne, ha ezt a kígyós - szívatásnak nem mondható - akciót visszakapnák a srácok. A fejem ráztam, mert úgy gondoltam, az nem lenne fair, ha mind a tízet megviccelnénk, viszont a véleményem szinte azonnal megváltoztattam, mikor kicsit mélyebben elgondolkodtam. Láttam barátnőmön, hogy valami nagyot tervez, amin ráadásul jót lehet majd röhögni. Miután megérdeklődtem, hogy mi is az ötlete, közel hajolt a fülemhez, nagyon halkan nagy vonalakban felvázolta a menetrendet. Jól kigondolta a viccet, bár egyes elemei nem igazán nyerték el a tetszésem.
Vigyorogva lepacsiztunk, ezt követően én keltem fel elsőnek a földről, a karomat nyújtottam barátnőm felé, s megragadva a kezét felhúztam. A lépcsősor felé vettük az irányt, s felrobogtunk a harmadik emeletre. Végigszaladtunk a folyosón - majdnem az összes ott közlekedő embert fellökve -, majd Joon megragadta az utolsó előtti ajtó kilincsét és a nagy izgalomtól feltépte az ajtót.
A fiúkat meglepetésként érte a kinyíló ajtó és azonnal abbahagyták a táncot. Lefagyva néztek ránk, miközben a zene még mindig üvöltött. Barátnőm nem magyarázkodott sokat, bejelentette, hogy mi már tegnap óta tervezzük azt, hogy elmegyünk moziba, ezért ha nem bánják, akkor elmennénk az épületből, úgy sincs különösebben dolgunk, mert szabadnapot kaptunk. Igazából, ennek a fele sem volt igaz, de a szívatás megkövetelte a füllentést.
Joon búcsút vett Chanyeoltól, viszont én nem hagytam Taónak hogy magához öleljen vagy esetleg megcsókoljon, mert haragudtam rá a kígyós eset miatt. Nem kellett volna otthagynia a teremben. Az sem érdekelt, hogy Zitao azzal a tipikus aranyos ábrázatával követelte azt, hogy ne haragudjak rá, karon ragadtam barátnőmet, ezután kihúztam magam után a teremből.
Gyorsan lerohantunk az alagsorba az egyes terembe, amibe már szerencsére szabad volt a bejárásunk. Visszaöltöztünk az utcai ruhánkba, összeszedtük a cuccainkat, s már ott sem voltunk a teremben. Rekordidő alatt hagytuk el az épületet. Joon elővette a táskájából a fiúk kisbuszának a kulcsát - Isten tudja, hogy került hozzá -, kinyitotta az ajtókat a kis távirányítóval, majd beszálltunk a járműbe.
Megbeszéltük, hogy egy óra után észrevétlenül visszamegyünk az épületbe. Ötletünk sem volt, hogy mit csináljunk egy órán keresztül, ezért tanácstalanul kocsikáztunk a városban.
Viszont az az egy óra hamar eltelt, mert időközben megálltunk itt-ott: ettünk, mert már nagyon éhesek voltunk, berobogtunk egy kis rilakkumás üzletbe mert Joon mindenáron nagy rilakkuma plüssöt szeretett volna magánál tudni, s az utolsó állomásunk a közelben levő bubble teázó volt, ahol eltöltöttük a maradék időt.
Visszaszálltunk a kisbuszba, majd Joon lassan, békésen visszavezetett minket az ügynökség épületéhez.
Az épület közelében barátnőm lefékezett, majd kérte, hogy szálljak ki és nézzem meg, hogy tiszta e az épület előtti parkoló. Megtettem, amit kért; összesen négy rajongón kívül más nem tartózkodott a helyszínen.
Mivel nem akartam visszafutni barátnőmhöz, ezért felhívtam, hogy nyugodtan jöhet. A négy lány a közeledő fekete kisbusz miatt nagyon be volt zsongva, azt hitték, hogy egy idol, esetleg az egész csapat az, de hatalmasat csalódtak, mikor csak Joon ugrott ki a volán mögül. Teljesen megbotránkozva néztek rá a lányok, amit nem bírtam nevetés nélkül nézni tovább. Barátnőm vigyorogva odaintett nekik, ezt követően pedig hátat fordítottunk és besiettünk az épületbe.
YeonJoon
Beértünk az előtérbe, karon ragadtam Kyrát és eszeveszett sebességben kezdtem el magam után húzni. Egészen az ötödik emeletig meg sem álltunk. Mivel ezen a szintem csak raktárak meg ehhez hasonlóak vannak, nem sok mindenkivel futottunk össze, jobban mondva egy lélek sem volt ott. Az ötszáztizenkettes raktár előtt álltunk meg, ugyanis nekünk pont arra volt szükségünk. Ha jól emlékszem, ez lesz az.
Az ajtót egy egyszerű mozdulattal belöktem: rengeteg akasztó, polc és doboz tárult elénk. Beljebb tessékeltem a meglepődött barátnőmet, villanyt kapcsoltam és becsuktam az ajtót mögöttünk.
Az egyik polcról levettem Kyrának egy hosszú fekete parókát, magamnak pedig egy világos barnát és kicsit rövidebbet, illetve egy hajfogót.
Barátnőmnek hosszú, térdig érő fekete szoknyát és fekete harisnyát nyomtam a kezébe, továbbá egy telitalpú fekete fűzős cipőt. Megbotránkozva nézett rám a lábbeli láttán, viszont mindezt nem vettem figyelembe. Magamnak strasszköves rövidnadrágot és virágmintás harisnyát vettem elő, cipőnek piros, lapos talpú szandált választottam. Egy kicsivel odébb megláttam egy akasztósort, melyre az EXO nevét írták rá. Jobban szemügyre vettem, és rájöttem, hogy a srácok rég nem használt neves fekete pulóverjeik lógnak a fogasokon. Elmosolyodva kikerestem Yixing és Kyungsoo pulóverét, D.O. pulcsiját barátnőm kezébe nyomtam, én pedig felvettem magamra Lay-ét. Kyra pár másodpercig elgondolkodva nézett rám, végül ő is felvette a kezébe nyomott ruhát.
A ruhákat és a cipőket magunkra vettük, majd egymásnak segítettük felrakni a parókákat. Végigmértük egymást, s örömmel konstatáltuk, hogy jól nézünk ki, bár Kyrán először láttam szoknyát és magassarkút, ezért is nyújtott kissé furcsa látványt.
Kiléptünk a folyosóra és gyors léptekkel átmentünk a szomszédos folyosóra, ahol egy sminkes kelléktárba nyitottunk be. Felkapcsoltam a villanyt, majd könyékig beletúrtam egy kiválasztott dobozba, melyre a "sminkek" szót ragasztották rá. Természetesen a doboz legalján találtam meg az áhított tárgyat. Rúzst húztam elő a tárolóból, és csak remélni mertem, hogy azt a színt rejti, amire nekem szükségem van. Leemeltem róla a kupakot, de csalódottan kellett konstatálnom, hogy bizony a rúzs rózsaszín, s ez a szín nem volt számomra megfelelő. Újra beletúrtam a dobozba, immáron szinte vállig, de megérte, ugyanis találtam egy újabb sminkeszközt - ennek már végre mélyvörös színe volt.
Vészjósló vigyorral az arcomon fordultam barátnőm felé, aki eddig helyén-rendjén kiröhögött, de akkor, mikor a kezemben tartott, a helyéről kicsavart vörös rúzsrúdra nézett, egyből lehervadt a mosoly az arcáról.
- Te meg mit akarsz azzal a vacakkal? - hebegte hátrálva. Válaszra sem méltattam, elszántan közeledtem feléje továbbra is. Mikor elé értem, szabad kezemmel összefogtam az arcát és felemeltem a rúzst.
- Csücsöríts - kuncogtam, ő pedig lemondóan sóhajtott és eleget tett a kérésemnek.
Gyorsan kirúzsoztam, vigyázva, hogy szép legyen, majd az ajtó előtt álló tükör elé álltam és én is berúzsoztam az ajkaim. Ezt követően kihúztuk a szemünket egy, a padlóról guberált tussal.
Az utolsó kiegészítőket az úgynevezett mindenes raktárból szedtük elő, mely a helyiség másik végében volt. A szó szoros értelmében kotortunk, mert szinte egy halomba voltak odaszórva a cuccok.
Kettéosztottuk a "raktárt" és elkezdtük átvizsgálni a két sarkot. Mindeközben persze találtunk más kellékeket is, például vicces szemüveget, felragasztható bajszokat, zászlókat és kartonból kivágott állatokat - Isten tudja, hogy mindezek hogy kerültek oda, és kik s miért használták ezeket.
Én egy kalózt játszottam el, Kyra pedig egy arisztokratát, majd közösen játszottunk pláza cicát, akik a hónuk alatt cipelték a karton pincsijüket.
Kockásra nevettem a hasam a végére, de csak sikerült megtalálni azokat is, amire igazából szükségünk volt. Lencse nélküli fekete keretes szemüveget vettem fel, illetve mindkettőnk egy-egy EXO-s legyezőt vett magához.
Innen már tiszta volt a terep. Egymásba karolva, nagyon halkan indultunk el a srácok próbaterme felé.
Kyra
Miért pont szoknya?! Ő miért nem szoknyát vett fel? Neki még jól is állna. És ennek a parókának miért van ennyire durva, egész homlokot eltakaró frufruja?! Nagyon idegesít. A smink is zavar... De a legjobban ezt a hülye magassarkút utálom. Alig tudok benne menni.
Magamban fortyogtam, de nem mertem kimutatni a bajaimat, hátha barátnőm ideges lesz. Lassan sétáltunk át a folyosón, majd le a lépcsőkön. Időközben találkoztunk pár alkalmazottal, egyik sem ismert fel minket, ezért is üvöltött ránk mindegyik és azzal fenyegetőztek, hogy hívják a biztonságiakat. Viszont ahogy Joon megszólalt, csodával határos módon felismertek minket. Innentől kezdve idiótának tituláltak, bár nem mondták ki, de biztos, hogy gondolták.
Megérkeztünk a fiúk ideiglenes próbatermének ajtaja elé. Idegesen toporogtam, s elrendeztem a hosszú műhajat a vállamon. Utálom a hosszú hajat. Joon vigyorogva rám emelte tekintetét, megmarkolta a kilincset, majd suttogva elszámolt háromig.
A hármas szám után feltépte az ajtót. A nyílászáró kivágódott, majd nagy csattanással találkozott a mögötte levő fallal. A fiúk lefagyva, rémült arccal néztek ránk. Nem ismernek fel minket.
- OPPA! - Barátnőm elváltoztatott hangon kezdett visítani, ugrabugrált is közben, ezt követően pedig Yixing felé kezdett szaladni. Szegény srác nem tudta, hogy mit csináljon, viszont nem volt menekvés, mert mögötte csak a sarok volt.
- HÉ! Kik vagytok ti?! - ordított Joonmyun és Joon felé vetette magát, viszont barátnőm gyorsabb volt így a leader nem tudta elkapni a karját. Barátnőm ismét sikított, Suho felé fordult s egyszerűen a nyakába ugrott.
Én sem tétlenkedtem, krákogtam egyet, majd visítva vetettem magam a sarokban remegő többi EXO tag felé. A célpontom D.O. volt, kerülve a szemkontaktus közeledtem felé.
- OPPA, OPPA! Fújd ki az orrod és add nekem a zsebkendőt! - kaptam elő a szoknyámba betűzött papír zsebkendőt, és meglobogtattam a sarokba szorított fiú előtt. Nem szólt egy szót sem, kereste a menekülési utat, melyet ügyesen elzártam. Utálok oppázni.
- Most szépen velem jössz! - Minseok kiáltott fel mögöttem, a következő pillanatban pedig éreztem, hogy fájdalmasan erősen rámarkol a vállamra és elránt Kyungsoo elöl. Kicsit durva, nem?
- HÉ! HÉ! - visítottam, s hátranyúlva próbáltam leszedni magamról a karjait, viszont túl erősen markolta a vállam, ráadásul nagyon is fájt.
- Engedd el a barátnőmet! - hallatszott egy csatakiáltás Joon szájából, s nem sokkal később Minseok elengedte fájó vállaim. A sráchoz fordultam, aki kitartóan próbálta magáról lerázni a barátnőmet.
- Szállj le a hátamról! - ismételgette hangosan.
- Hagyd békén! - termett mögöttük Sehun, majd Joon derekát megfogva leoperálta a lányt, mintha valami tépőzár lenne.
- Most azonnal hívom a biztonságiakat! - Baekhyun elszántan közeledett az ajtó felé, viszont én gyorsabb voltam, az ajtónál teremettem és becsaptam a fiú orra előtt. Sohasem látott haraggal a szemében fordult felém, egész arca eltorzult az idegességtől. Sosem láttam még ilyennek. Gyorsan hátráltam, mert ő egyre közelebb férkőzött hozzám. Nekimentem valakinek, ő pedig kapott az alkalmon és kicsikét sem finoman hátracsavarta a karjaim. Nem is gondoltam volna, hogy ilyenek szoktak lenni a sasaengekkel.
Joont kerestem a szememmel, de ő nagyon elszórakozott azzal, hogy Yixing haját piszkálta, Chanyeol és Jongin pedig kitartóan próbálták eltávolítani a fiú közeléből, viszont egyik sem járt sikerrel.
Hátranéztem; Jongdae volt az, aki hátrarántotta a karjaim. Nem állt szándékomban ehhez folyamodni, viszont a szituáció megkövetelte: felemeltem a lábam, majd talpammal egy nagyobb rúgást mértem a kicsi Jongdae-ra. Üvöltve engedett el a fiú, majd a puffanó hangból ítélve összerogyott. Nem volt idő hátranézni, mert Joonmyun Zitaóval karöltve sietett felém.
- Tao oppa, neked tényleg van barátnőd?! - visítottam irritálóan vékony hangon, mire barátom megtorpant, arcából minden szín kiszállt. - Ne is tagadd, tudom, hogy van! Ki az a ribanc?! - Omo... most magamról beszélek.
- Ne merj így beszélni róla! - kiáltott rám, felém mutatva. Istenem, milyen kis aranyos.
- Miért, mi lesz? Beveted a wushud, te, aki még egy bogártól is megijed? - kuncogtam fel hangosan. Tudtam, utálja, ha ezzel piszkálják.
- Menjetek ki mind a ketten! - parancsolt ránk Kyungsoo, majd erősen megragadta a karom, s magával húzott. Kezd fárasztó lenni ez az egész.
Joonhoz csörtettünk, aki Yixing pólóját próbálta felrángatni, kisebb-nagyobb sikerrel. D.O. az ő karját is megragadta, és őt is húzni kezdte, viszont Joon gyorsan kapcsolt és gyökeret eresztett.
YeonJoon
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - hangos sikításban törtem ki, mikor Kyungsoo megragadta a karomat.
A fiú erre egy pillanat alatt megtorpant és rám nézett, hogy mégis mi a bajom. Nem volt mit tenni, rögtönözni kellett.
- Azt a karomat műtötték oppa! Még érzékeny és ez nagyon fájt! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyenek vagytok a rajongókkal! - kezdtem el nyávogni - De nem baj oppa, én így is szeretlek és addig nem megyek el, amíg nem mondod, hogy te is! - jelentettem ki, és nemes egyszerűséggel ugrottam egyet, a nyakába kapaszkodtam és ő, természetes emberi reakcióként elkapott - Akár egy házaspár, nem?! D.O. oppa - nevettem fel kissé idiótán.
Hú bazdmeg. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fel fogják venni velünk a harcot. Az pedig egy másik kérdés, hogy meddig fogom még bírni az oppázgatást Egyik nagy közös pontunk Kyrával, mind a ketten zsigeri gyűlölettel állunk hozzá az oppa szóhoz.
Kyrán láttam, hogy még ő is elme roggyantnak néz, de annyira nem zavartattam magamat. Leugrottam a meglepett fiú karjai közül és visszasasszéztam Layhez, aki idő közben gyorsan egy pulcsit aggatott magára, csak hogy tuti biztos ne váljon láthatóvá a hasa
Barátnőm sem tétlenkedett tovább és megrohamozta Jongint, aki eddig csak nézett mint borjú az új kapura.
- Kai oppa! Táncolj nekem - nyújtotta el a hangját. - Még pénzem is van!
Mikor a fiú nem kezdett el táncolni, kigáncsolta és a földre teperte, majd ott kezdte el tovább nyúzni szegény párát.
Én úgy döntöttem, hogy Yixinget egy időre eleget terrorizáltam, jöhet Chanyeol, úgyis annyira szereti a szívatásokat.
Na most majd meglátjuk, azt mennyire bírod, ha az a bizonyos szívatás rajtad csattan aranyapám.
- Channie oppa! Te vagy a második kedvencem! Olyan cukik a kis manó füleid! - visítottam bele a képébe. Na a gyerek ott nyomott nekem egy kék halált. Se hall, se lát, se semmi. Én kihasználtam ezt a lehetőséget és elkezdtem húzogatni a füleit és puszilgatni. Erre már felfigyelt és védekező üzemmódba kapcsolt.
- Hé, ezt ne csináld, nekem... - itt egy kicsit elakadt. Na ha tényleg az őrült fanpicsát akarod játszani, most dobjad be a tudásodat!
- Neked mi?! Hm? Csak nem neked is van barátnőd? Ha igen, akkor csak a nevét mondd meg és isten biz' kicsinálom a kis senkiházit! - Kicsit azért durva vagyok. Mint valami skizofrén.
- Miért érdekel, he? Hagyd őt békén, még mielőtt olyat teszek, amit megbánok! - közölte harciasan.
Egyem a szívedet! Hú de kifoglak röhögni, mikor rájöttök, hogy mi vagyunk azok! Már most látom magam előtt azokat a fejeket!
- Jól van na! Akkor megyek Xiumin oppához! - libbentettem meg a hajam, majd száznyolcvan fokos fordulatot vettem és teljes gőzzel kezdtem el futni a mit sem sejtő Minseok felé. Háttal állt nekem, így ráugrottam és elkezdtem kiabálni.
- Gyite paci! Gyite!
A váratlan nehezéktől kicsit megingott, de istenesen megállta a helyét, nem esett össze, csak amint realizálta, hogy mégis ki van a hátán, egyből elengedett és ledobott a földre. Én erre persze bevágtam a durcit és karba tett kézzel sétáltam át Baekhyunhoz, akit elkezdtem bökdösni. Idő közben rátekintettem barátnőmre, aki immáron már Sehunt kínozta. Enyhe röhögőgörcs tört rá látva a maknae elgyötört ábrázatát. Szerintem már ő is a pokolba kívánt minket.
Már kezdtem nagyon jól érezni magam, mikor két nagydarab biztonsági őr robbant be a terembe.
- Mi ez a hangzavar? - kérdezték egyszerre. Viszont, amikor megláttak minket, hirtelen megvilágosodtak. Kyrával úgy álltunk ott, mint akik kővé változtak. Na erre az egyre pont nem számítottam.
- Meg kell kérjem önöket, hogy fáradjanak velünk - mondta az alacsonyabbik ellentmondást nem tűrő hangon.
- És hagyjuk itt az oppákat? - kérdeztem vissza bambán.
Erre már semmit sem mondtak, csak megindultak felénk. Az egyik Kyrát kapta a vállára, a másik pedig engem és megindultak velünk a kijárat felé. Nem baj... még nincs vége a mókának!
Kyra
Munkatársaim úgy vittek minket a vállukon, mintha szemétbe való zsákok lennénk. Tiltakozva kiabáltunk és verdestük a hátukat barátnőmmel, de a két férfit hidegen hagyta a próbálkozásunk. Idióta, masszív kidobóemberek! Elég gyorsan levittek minket a lépcsőkön, s leértünk az előtérbe, ahol az összes szempár egy pillanatra ránk szegeződött - biztos meglepődtek a kiabálásoktól.
- Hé, Kyungmin, tegyél le! - üvöltöttem torkom szakadtából, ezt követően pedig ököllel rácsaptam munkatársam hátára. Mind a ketten azonnal megtorpantak és Joon is abbahagyta a visítást.
- K-Kyra? - Meglepődve mondta ki a nevem, leemelt a válláról, majd maga elé helyezett le. Egy vonallá préseltem rúzsos ajkaim, úgy néztem arcát, melynek mindkét felén egy hosszú sebhely futott végig. Kikerekedett szemekkel hajolt az arcomba. Pedig annyira azért nem vagyok felismerhetetlen.
- Ne csodálkozz, én vagyok - mogorván szóltam hozzá, és megigazítottam a fekete parókát. - Kösz, hogy elrontottátok a szórakozásunkat - fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
- Akkor ez a másik a haverod? - szedte le széles válláról Jihu a barátnőmet, aki egy szót sem szólt, csak durcásan méregette a férfit.
- Mégis mi jutott az eszetekbe? - hitetlenkedett Kyungmin, hevesen hadonászva.
- Április van - vonta meg hetykén a vállát Joon. - Kihasználjuk.
- Úgy van - helyeseltem, majd lehúztam a hasamig felcsúszott pulóvert. - Mi mennénk is. Kérlek, srácok, egy szót se szóljatok! - tettem össze tenyereimet, majd kiskutyaszemeket meresztettem feléjük. Láttam rajtuk, hogy vívódnak. Úgysem fogjátok megmondani.
- Hm, rendben, tartjuk a szánkat - Jihu legyintett egyet, levette a baseballsapkáját és megigazította a haját. - De, cserébe majd meghívsz minket egy sörre, Kyra - kacsintott felém.
- Megegyeztünk - bólogattam. - Sziasztok!
Joon nem várta meg míg visszaköszönnek, megfogta a kezem majd magával húzott. A parkoló tele volt rajongókkal, s mikor megláttak minket, amint kimegyünk az épületből, felénk néztek. Meglepődve vizslattak minket, a hangzavar is elmúlt. Összenéztünk barátnőmmel, majd mind a ketten menekülési út után néztünk, viszont nem volt menekvés. Ha szerencsénk van, csodálni fognak, amiért bejutottunk. Belekaroltam Joonba, szorosan egymáshoz préselődtünk, ezután sétálni kezdtünk le, a három fokos lépcsőn.
- Omo, bejutottatok?! - visított fel egy lány, őt követte még három másik.
- Hogy csináltátok?! Kiknél voltatok? - jött egy második, majd egy harmadik kérdés, s láttam, hogy a kérdező próbál közelebb furakodni hozzánk. Szóra sem méltattuk, előre nézve törtünk utat magunknak. Minél előbb el kell tűnnünk.
- Hogyhogy kisétáltatok és miért nem a biztonsági őrök dobtak ki? - ragadta meg erősen a karom egy nálam jóval magasabb egyén.
Kirántottam a karom, Joonra pillantottam, elengedtem a karját és rohanni kezdtem előre. Barátnőm pár másodperc múlva beért engem, így egymás mellett szedtük a lábunkat. Elfordultunk balra, rá a járdára. Hátranéztem, viszont egy lány sem rohant utánunk. Szerencse, hogy lassan kapcsolnak. Átfutottunk a zebrán, mert épp zöld volt, majd egyenesen, egy másik utcán folytattuk az utunkat. Megálltunk a fedett buszmegállónál, nagyokat lihegve vágódtunk le a zöldre festett fapadra.
- Miért is kellett futnunk? - Barátnőm a kelleténél kicsit hangosabban kiabált rám. Összehúztam a szemöldököm, majd combjaimra könyököltem, úgy néztem rá. Megmozgattam lábfejeim, melyek már fájtak a magassarkútól. Hogy tudtam én ezekben futni? Mondjuk telitalpú, abban könnyebb a járás.
- Láttad a többség tekintetét?! Élve felgyújtottak volna! - artikuláltam, eközben felegyenesedtem és a vállait megragadva rángattam.
- Jó, jó, állj le! - rántotta le a karjaim. - Legalább nem futottak utánunk. - Nagyot sóhajtott, majd levette fekete szemüvegét.
- Hm, azért jók voltunk, nem? - Utaltam a próbateremben történtekre vigyorogva. Felnevetett, mindeközben hevesen bólogatott. Azokért az arcokért megérte.
- És ezzel még nincs vége - hagyta abba a nevetést, az ölébe helyezte az összecsukott keretet, majd nagy szemekkel összedörzsölte a tenyerét. Jaj, mit tervez már megint?
- Mit tervezel? - hervasztottam le a mosolyom, egyrészt azért, mert már nagyon idegesített a haj, a cipő és a szoknya, másrészt úgy gondoltam visszakapták a fiúk a szívatásokat. Viszont nem mondtam ellent barátnőmnek, mert túl jól szórakoztam a srácokon.
- Meglepjük őket otthon.
YeonJoon
Megvártuk a következő buszt, amire felszálltunk és egy átszállással már otthon is voltunk, illetve a panel előtt álldogáltunk.
- Mit csináljunk, amíg a srácok haza nem jönnek? - vetette fel a fontos kérdést Kyra, egyik lábról a másikra állva. Hihetetlen, hogy nem nyafog a cipő miatt.
- Nem tudom. Mit?
- Én sem tudom basszus, azért kérdezem! - dobbantott egyet a lábával, s összefonta karjait mellkasa előtt. Rosszallóan ciccegve nyúltam a parókámhoz, és megigazítottam.
- Jól van na. Higgadás van. Mindjárt kitalálok valamit - mormogtam, majd elkezdtem magamban ötletbörzét tartani. - mi lenne ha elmennék a közeli játszótérre? Úgyse jár oda senki.
- Hintázunk? - csillant fel barátnőm szeme. Halkan felkuncogtam. Barátnőm tizenkilenc éves létére még mindig nem szokott le a hintázásról.
- Igen, és ha nagyon akarod, akkor fagyit is veszek neked - jutott eszembe egy másik ötlet is. Úgy is sütött a nap, s a kedvenc fagyizóm is áprilisban már nyitva szokott lenni.
- Kérek fagyit! Kérek fagyit!
- Kapsz! Na, csak halkabban, mert teljes retardáltnak fognak nézni. Néha esküszöm nehezemre esik elhinni, hogy ennyire alacsony az IQ számunk.
Elindultunk a közeli park felé, ahol az említett játszótér is található volt. Menet közben megálltunk a kedvenc fagyizómnál, ahol ráadásul finom a fagyi és olcsó is. Kyra két gombóc csokit kért, csoki öntettel, én pedig két gombóc vaníliát.
A játszótéren elfoglaltuk a két hintát és nyaltuk a fagyinkat, miközben elkezdtük hajtani magunkat. Mivel nem volt sok hátra addig, amíg a srácok hazaérnek, gyorsan elütöttük az időt. Beszélgettünk, hülyültünk és versenyeztünk ki tudja magát magasabbra hajtani.
Teadélutánunkat a kisbusz látványa szakította félbe. Elhajtott a park mellett és beállt a panel mögötti parkolóba. Lakótársaink a hátsó lépcsőházban mentek fel, ezért mi Kyrával lassan elkezdtünk az első bejárat felé rambózni. A zsebemből előhalásztam a kulcsaimat és kinyitottam vele a nyílászárót. Felosontunk a lépcsőn és megálltunk a lakás előtt. Egy hangot nem hallottunk bentről. Feltételeztem azért, mert mindenki ki volt dőlve a próbától, arról nem is beszélve, hogy mi is letámadtuk őket. Valószínűleg ezeket próbálták kipihenni.
Elővettem a rövidnadrág zsebéből azt a vörös rúzst, amit magammal vittem szükség esetére, szépen kirúzsoztam barátnőmet, én pedig a telefonomat használva tükörként kentem ki az ajkaim.
Kyra kezébe nyomtam egy fekete ragasztószalagot - amit szintén a raktárból csentem el -, hogy ragassza le azt a kis valamit, amin az ember ki tud nézni, hogy ki jött látogatóba.
- Te meg honnan szültet ezt? - suttogta és felhúzta a szemöldökét. Körmével megkereste a szalag végét, s mikor azt megtalálta, húzni kezdte a ragasztót. Foga segítségével letépett egy nagy darabot.
- Innen e - mutattam a hasamra.
Ő válaszul csak tarkón csapott, de leragasztotta a kukucskálót és amint kész volt ezzel, én már be is csengettem. Az ajtó túloldaláról hangos nyöszörgést, majd pedig lábdobogást hallottunk. Pár pillanat múlva nyílt is az ajtó, és egy mit sem sejtő Suho állt a túloldalon.
Ezredmásodperc alatt realizálta, hogy kik is vagyunk és egyből megpróbálta ránk csapni az ajtólapot.
- Ti ide ugyan be nem teszitek a lábatokat! - erősködött, de én gyorsabb voltam és odaraktam a lábfejemet. Egy kicsit ugyan fájt, ahogy rávágta az ajtót, de túléltem.
Kyrával közösen benyomtuk a nyílászárót és visítva kezdtünk el rohanni a lakásban fel-alá. Az összes fiú arcára kiült a halálfélelem és úgy ugrottak fel állóhelyzetbe, mint akikbe villám csapott.
- Oppa, ez a te zoknid?
- Oppa, mutasd meg a szobádat!
- Tao oppa, mutasd meg, hogyan wushuzol!
- Baekhyun oppa, aegyozz egy kicsit!
Az összesnek mondtunk valami hülyeséget, miközben rohangáltunk, mint a mérgezett patkány, ugyan is ők rendíthetetlenül próbáltak minket elkapni. Annyira vicces ez a helyzet!
- Most megvagy! - kiáltott Chanyeol, aki Lay segítségével beszorított a dohányzó asztal és kanapé közé.
- Oppák, hát így kell bánni a vendéggel? Főleg, hogy ti vagytok a két kedvencem! - kezdtem el rimánkodni. Viszont nem ütött szíven, hogy beszorítottak, ugyanis lendületvételből gyorsan elsuhantam Channie mellet, úgy hogy fél lábbal feldobbantottam az ülőalkalmatosságra és elugrottam mellette.
- Ne vegyétek semmibe, hogy két évig parkouroztam - nevettem rájuk mutogatva.
Nagy menekülésem közben Kyrára pillantottam, aki láthatólag ugyan ilyen jól elvolt.
Kyra
Mulatságosnak találtam a kialakult szituációt. Mindegyik srác fejvesztve rohant utánunk, vagy éppen előlünk. Nagy volt a felfordulás, a kanapé és a fotelek eltolódtak, az asztalon a váza, benne a már elszáradt rózsákkal eldőlt, és Jongin CD gyűjteménye sem úszta meg szárazon. És ezt mind nekünk kell rendbe rakni. Vajon Joon ezzel is számolt?
Egészen a konyháig kergettem Kyungsoot, ahol beszorítottam őt a fal és a nagy étkezőasztal közé. Szaporán emelkedett a mellkasa, elfáradt a kergetőzés közben. Rémülten nézett rám, s abban a percben úgy éreztem magam, mint egy oroszlán, aki csapdába ejtette szegény prédáját.
- Levehetem a pólód? - kérdeztem cincogva, ártatlan ábrázattal, ezt követően pedig nagyon lassan kezdtem lépkedni felé.
- J-Jaj, jaj, segítség, SEGÍTSÉG, SRÁCOK! - Ide-oda hánykolódott, hol a falnak, hol az asztalnak vetődött, mindeközben hangosan toporgott. Számtalan menekülési útja van, miért nem használja ki?
- Jövök, Dyo! - Zitao a nappaliból ordibált, majd lábainak hangos dobbanása arra engedett következtetni, hogy elindult a konyha felé. Elvigyorodtam, s megtorpantam. Kyungsoo nem igazán értett, a falnak lapulva vizslatott.
- Hé, gyere el onnan! - kiabált rám Taozi, meglepően sok haraggal a hangjában. Ördögien kuncogva fordultam meg a tengelyem körül, s kihívóan néztem a szőke, kínai srác felé.
- Gyere cica, cic, cic - incselkedtem, kezem felemelve mutatóujjammal hívtam magam felé. Tao arcára kiült a rémület, sarkon fordult s amennyire sérült lába engedte, kiiszkolt a konyhából. Hátrafordultam a sarokba szorított fiúhoz, rákacsintottam, mire ő még kisebbre összehúzta magát, majd Tao után eredtem. Biztos a szobánkba megy. Felsiettem a lépcsőn, s a legfelső fokról láttam, hogy barátom becsapódik a szobába. Felnevettem, hogy hallja, én is felértem, majd a szoba felé rohantam, s már nyitottam volna ki az ajtót, viszont nem sikerült. Nem zárta be, hanem mivel az ajtó belülről nyílt, eltorlaszolta saját magával.
- Gyáva vagy, oppa! - kiáltottam, lemondóan sóhajtottam, elengedtem a kilincset és lemásztam az emeletről.
Leérve láttam, hogy Chanyeolnak sikerült lerántania a padlóra barátnőmet. Ha most nem bukunk le, akkor soha. Manófül rátehénkedett Joonra és leszorította a karjait.
- Mi jogon törtök ránk még itt is?! - üvöltötte az arcába idegesen, viszont Joon egyáltalán nem vette a szívére, helyette hangosan nevetett. Hangtalanul az összegyűlt fiúk mögé léptem, és vártam, hogy barátnőm mikor leplezi le magát. Itt az ideje. Kezdek elfáradni.
- Április bolondja - suttogta Joon vigyorogva. Chanyeol csak pislogott, emésztgette a hallottakat, majd hirtelen ledermedt. Rájött.
- Y-YEONJOON?! - teli torokból ordította barátnője nevét. Joon nevetni kezdett, a többi fiú is hangot adott a döbbenetének. A legtöbbjük egyáltalán nem válogatta meg a szavait, hangosan káromkodtak és hitetlenkedtek.
- Szállj le rólam, nehéz vagy - közölte félvállról Joon, ezután lerúgta magáról barátját. Cinkostársam felült és levette a parókáját. - Sziasztok, srácok - integetett angyali mosollyal.
- Azt hiszem vége a melónak - szólaltam meg fennhangon, azért, hogy észrevegyenek, majd én is levettem a parókát, s összeborzoltam izzadt hajam. Egy emberként fordultak felém, s megbotránkozva néztek engem is. Legjobban Kyungsoo fején nevettem, de a többieké sem volt semmi.
- Hogy jutott eszetekbe ilyesmi? - kérdezte Joonmyun, meglepően higgadtan. Jaj, most jön a fejmosás.
YeonJoon
Amint lelepleztem magunkat a srácok teljes letargiába kerültek. A legtöbbjüknek olyan megbotránkoztatott tekintete volt, hogy azt még egy pap is megirigyelte volna. Én orbitális röhögésben törtem ki, majd nem sokra rá Kyra is így tett. Eszméletlen vicces volt, mennyire nem hittek a szemüknek.
Suho teljesen nyugodt hangon kezdte el a monológját, de hogy egyre jobban belelovalta magát, annál lett egyre hangosabb is.
Ahogy sejtettem: jött a fejmosás. Viszont ez valahogy nem tudott meghatni. Azt kaptuk büntetésül, hogy nekünk kell a nappaliban rendet rakni. Mondhatom nagyon nagy büntetés. Néhány eltolódott bútor meg Jongin CD gyűjteménye, de úgysem hagyná, hogy azokhoz hozzáérjünk. Mielőtt nekiálltunk takarítani, átöltöztünk, legalább is csak én, mert Kyrának az az ötlet jutott az eszébe, hogy még mindig álruhában lepi meg a barátját a szobájukban - mert azóta, hogy Kyra felkergette az emeletre a srácot, nem adott életjelet magáról. Segítettem barátnőm fejére visszatenni a parókát, majd bevonultam a szobába, hogy átöltözzek. Egy, már sokadjára felvett és kirojtosodott rövidnadrágot vettem fel és egy kapucnis pulóvert. Akár a takarítónők, nem?
Szépen sorjában visszatologattuk a foteleket és a kanapékat, majd helyére tettük a díszpárnákat, illetve a felborult kis fa dohányzóasztalt felállítottuk, s visszaraktuk rá a vázát amiből kiszedtük az elszáradt rózsákat. Mikor ezzel kész voltunk, nekiláttunk volna visszarakosgatni a CD-ket, de ahogy megjósoltam, Kai sipítva ugrott közénk és lemezeknek motyogva kezdte el őket szépen sorban visszarakni a polcra.
Kyrával beláttuk, hogy azért rendesem megszívattuk a srácokat - viszont azt egyikünk sem volt hajlandó belátni, hogy túllőttünk a célon, hiszen ez nem történt meg - úgyhogy közösen összedobtunk nekik egy kis könnyű vacsorát. A srácok kissé félve álltak neki elfogyasztani az ételt, de azért csak megették. Zitao még mindig nem adott jelet magáról, nagy valószínűséggel elaludhatott - így könnyebb dolga volt barátnőmnek.
Vacsora után elkezdtem mosogatni, Kyrát pedig hagytam, had ijesszen rá a barátjára.
Kyra
Hatalmas vigyorral az arcomon baktattam fel az emeletre. Magassarkúm alatt kopogott a falépcső, és csak remélni tudtam, hogy Tao nem hallja meg. Mielőtt még beosontam volna a szobánkba, a fürdőbe lépdeltem és megálltam a tükör előtt. Megigazítottam a parókát, ujjaimmal fésűt képezve "átfésültem", majd a frufrut is elrendeztem. A világoskék kisszekrény ajtaját - amit a tükör jobb oldalára csavaroztak fel - kinyitottam, s kiemeltem belőle barátnőm fekete, már jócskán elhasznált neszesszerét. A mosdókagyló peremére raktam, kicipzároztam, s elém tárult barátnőm kicsiny sminkgyűjteménye. Fogalmam sem volt, hogy mi mire való, viszont a rúzst és a tust könnyen megtaláltam. Kikentem ajkaimat a vörös rúzzsal, vigyázva, hogy ne menjek ki az ajkak vonalából. A tussal - bár kicsit ügyetlenül - megerősítettem a már a szememen levő sminket. Mindennel végeztem, elpakoltam a szépítőkellékeket, összecipzároztam a neszesszert és visszatettem a helyére. Megmostam a kezeim, utoljára belepillantottam a tükörbe és elhagytam a helyiséget.
Szobánk ajtaja elé sétáltam, s még mielőtt benyitottam volna, elrendeztem a szoknyát. Nem is olyan rossz ez a ruhadarab.
Megragadtam a kilincset, halkan lenyomtam és benyitottam. Ledermedtem, mert a szobában égett a villany, s már rákészültem arra, hogy Tao nekem ront, viszont szerencsére ez nem így történt. Barátom a szoba közepén levő franciaágyon feküdt póló nélkül, csak egy fekete térdnadrágot viselt. Karjait feje alá támasztotta és csukva volt a szeme, de tudtam, hogy nem alszik, mert mikor halkan benyitottam, megrebbent a szeme. Omo, még ne nyisd ki a szemed. Magam mögött becsuktam az ajtót, végig a srácot nézve, s lassan lépkedtem az ágy felé, Tao oldalára.
- Kyra? - szólalt meg halkan Taozi, nekem pedig egy vigyor szökött az arcomra, s próbáltam visszatartani a majdnem előtörő röhögést. Jesszus, már most kezd vicces lenni. Óráknak tűnő másodpercek alatt értem az ágyat, majd mikor észrevettem, hogy barátom lassan kezdi felnyitni a szemét, cselekedtem. Bal térdemmel feltérdeltem a matracra, jobb lábam pedig átvetettem csípője felett és lovaglóülésben ráültem. Azon nyomban kipattantak a szemei, s mikor meglátott engem, kikerekedett szemekkel készült, hogy karjai segítségével lehajítson magáról. Reflexeimnek hála még időben elkaptam csuklóit, majd erősen az ágyra nyomtam. Feltérdeltem felette és közel hajoltam az arcához. Sikerrel jártam.
- Szia, oppa - cincogtam, viszont próbáltam nem tartani a szemkontaktust. Arca eltorzult a rátörő dühtől, majd izmoktól dagadó karjait befeszítette és már készült kitépni a csuklóit ujjaim közül. Gyorsan ki kellett találnom valamit, mivel tudnám lebénítani. A nyaka! A másodperc törtrésze alatt hajoltam hosszú nyakához, majd egy csókot nyomtam bőrére, a csók helyén halvány rúzsfolt ékeskedett. Pont ahogy vártam, hirtelen dermedt le.
- Rohadt életbe, nekem van valakim! - összeszorított fogai között préselte ki a szavakat. Milyen kis aranyos. Úgy döntöttem, hogy ideje lelepleznem magam.
Mikor ismét készült kirántani a karjait, belesúgtam a fülébe: - Április bolondja...
S ismét lefagyott. Felismerte a hangom. Arcom elhúztam a fülétől, majd mélyen kidülledt szemeibe néztem. Valami olyasmi reakciót vártam tőle, ezért is mosolyodtam el. Felismerte a hangom, de nem hisz a szemének. Komolyan ennyire felismerhetetlen lennék?
- Ky... - Lehunytam a szemeim és megcsókoltam. Mivel még mindig le volt dermedve a döbbenettől, ezért sem viszonozta a csókom. Türelmetlenül, és talán túl erősen is, megharaptam alsó ajkát, fel is szisszent a hirtelen fájdalomtól. Kirántotta gyenge szorításomból csuklóit, s már azt hittem, hogy lelök magáról, de helyette derekamra tette kezeit, és olyan erősen belemarkolt húsomba, hogy szinte még a könnyem is kicsordult. Ez fájt. Leálltam szám mozgatásával, de ajkaim még mindig az övéin pihentek. Kihasználta résnyire nyitott párnáim, síkos nyelvét átcsúsztatta a számba, majd az enyémre csúsztatta. Több sem kellett, hevesen kezdtük csókolni egymást.
Addig egy kezemen meg tudtam számolni, hányszor váltottunk olyan heves, nyelves csókot mint akkor. Mind két kezem selymes, szőke hajában matatott, Ő pedig tenyereit derekamtól fenekemig simította, majd ugyanezt vissza, többször megismételve az utat, néha-néha még szoknyám alá is bemerészkedett keze.
Ajkaim már zsibbadtak, a levegő is fogytán volt, ezért elhajoltam tőle. Gyorsan kapkodtuk a levegőt és igazán ki voltunk pirulva - legalábbis Zitao, a saját arcom nem láthattam. Barátom haja szanaszét állt, hála kezeimnek, ajkai pedig fénylettek nyálunktól. Tartottuk a szemkontaktust, viszont nem szóltunk egymáshoz. Még mindig pihegve vezettem kezem az ajkaimhoz, majd megtöröltem őket kézfejemmel, ezzel a vörös rúzst is letörölve.
- Hihetetlen, hogy te vagy az, Kyra - motyogta még mindig csodálkozva, s levette fejemről a fekete parókát. Mosolyogva vállat vontam, legördültem róla az én térfelemre, majd az oldalamra fordulva néztem tovább Őt. Tao is az oldalára fordult, ezután pedig ujjait izzadt tincseimbe túrta, még jobban összekócolva az hajam. - Hogy jutott ilyen az eszetekbe? Mert gondolom a másik Joon volt.
- Igazából csak Minseoknak akartuk visszaadni az anakondás viccet, viszont így mulatságosabb volt, hogy az egész csapatot megtréfáltuk. Legalább is mi jót mulattunk - kacsintottam, s közelebb húzódtam hozzá, Ő átölelve a derekam préselt magához.
- Többször kéne szoknyát hordanod... és ez a cipő - mormogta beharapva alsó ajkát, majd egy puszit hintett a számra. - Viszont egyet nem értek. Miért pont Kyungsoo? - húzta fel a szemöldökét, utalva a pulóveremre. Kuncogva megvontam a vállam, szabad tenyerem, amin épp nem feküdtem, a nyakára tettem, ujjaimmal cirógattam bőrét. Ha tehetném, minden egyes percben vele lennék.
- Baba? - szólítottam meg halkan. Nem olyan rég kezdtem el babázni, s bár a többiek dedósnak nevezték ezt a megszólítási formát, Zitao ugyan úgy hallgatott rá, mint más becenevekre, amiket adtam neki.
- Hm? - kezdte el simogatni az oldalam, majd belenézve a szemembe várta, hogy mit fogok mondani.
- Ugye a napokban lesz a comeback fellépésetek? - Válaszként lassan bólintott egyet. - Ígérd meg, hogy nem fogsz fellépni! - határozottan kértem, s mondandóm nyomatékosítottam azzal is, hogy a kelleténél kicsit erősebben markoltam bele a hajába. A makacssága miatt képes lenne fellépni. Pedig tudja jól, hogy pihentetnie kell a lábát. Láttam rajta, hogy vívódik magában, szemeit is lehunyta. Újra belemarkoltam hajzatába, mire kinyitotta a szemét, és mélyen az enyémekbe nézett.
- Megígérem.
YeonJoon
Miután végeztem a mosogatással, felmentem a Chanyeollal közös szobámba. Magamhoz vettem az alvós pólómat és egy bugyit, majd becéloztam a fürdőt. Az ajtót magamra zártam, a ruháimat lehámoztam magamról és azzal a lendülettel bele is dobtam mindet a szennyes kosárba, ezt követően pedig beálltam a zuhany alá. Sokáig folyattam magamra a meleg vizet, ez idő alatt tusfürdővel végig sikáltam magamat és megmostam a hajam.
Kiléptem a zuhanykabinból, megtörülköztem és felvettem az alvós szettemet, majd hajamat törölgetve mentem vissza a szobába. Alig nyitottam ki az ajtót, Channie viharzott ki mellettem és bevágódott a fürdőbe.
Törökülésben leültem az ágy közepére és hajamat szárítgatva a törölközővel vártam barátomat.
Nagyjából negyed óra elteltével jelent meg a szobában. Egy térdnadrág és egy fekete póló volt rajta. Rám sem nézve lépdelt a szekrényéhez és elrakta a ruháit, majd szépen komótosan leült mellém az ágyra. Nem állhattam meg, muszáj volt elmosolyodnom. Haláli aranyos volt, ahogy kis grimaszokkal az arcán ült mellettem.
- Mondd, ha akarod. Nem fogok megsértődni - kuncogtam, és játékosan megcsaptam a vállát a nedves törölközővel. Felhúzta a vállát és értetlenül nézett rám.
- Mi? Ja, csak, amikor abban a szerkóban magadról kérdezgettél, tudod eléggé dühös lettem. Nem tudtam, hogy te vagy az, de ha nem te lettél volna és tovább kérdezgetett volna ilyen hangnemben, akkor tényleg lehet, hogy olyat csináltam volna ami nem helyes. - Komolyan beszélt. Meleg mosoly jelent meg arcomon, a törölközőt az ágy hátsó támlájára terítettem, majd közelebb ültem Chanyeolhoz.
- Aranyos vagy - bújtam oda hozzá, akár egy kismacska, aki kényeztetésre vár. Ő nem mosolygott, ami meglepett. Karjai testem köré fonódtak, majd egy forró ölelésben részesített. - Én azt hittem te is azt akarod nekem szemre hányni, hogy ez mennyire rossz ötlet volt, és mégis hogy juthatott ilyen az eszembe.
- Szóval te voltál az ötletgazda? - Ezt meg sem kellett volna kérdeznie.
- Pontosan.
- Miért legyek mérges? Valószínűleg nem csak mi tudunk róla, főleg hogy a két biztonsági őr konkrétan kivitt benneteket. Gondolom őket beavattátok. Senkinek nem lett baja belőle, nektek meg jó volt, mert istenesen kiröhögtetek bennünket. Meg amúgy is. Egy ilyen szívatás minimum elvárható az ÉN barátnőmtől - hangsúlyozta ki az "én" szócskát.
- Egomanó! Be kell valljam, most aztán megleptél - mosolyogtam.
- Mivel? Hogy tudok reálisan is gondolkozni?
- Mondjuk ez a tény is alapjaiba véve abszurd, de nem ezen. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire ragaszkodó vagy, hogy ennyire védelmező típus vagy - hajoltam bele az arcába és megcsókoltam. Ő eldőlt az ágyon és teljesen magára húzott, a derekamnál fogva szorított oda a testéhez.
- Tudod jól, hogy sokoldalú vagyok. - Megszakította a csókot és az ajkaimra suttogott.
- Ez igaz. De lásd csak be, a legdominánsabb oldalad az a bajkeverő! - motyogtam, de nem engedtem meg, hogy reagáljon rá, ugyanis egy újabb csókkal belé fojtottam a szót.
Imádom az április elsejét. Ilyenkor büntetés nélkül lehet szopatni az embereket. Szegény Chent elég rendesen behúztam a csőbe, de hát ez van, ilyen ez a pop szakma. Vagy megszoksz, vagy megszöksz.
Épp a következő tervemet eszeltem ki, amikor Jongin bambult be a szobámba. Ártatlan mosolyát látva egyből elkapott az a bizonyos érzés, amikor az ember úgy érzi, hogy "Bazdmeg, most biztos, hogy megszívom"
Lehet, hogy rosszak voltak a megérzéseim, ugyanis fogta magát és halál lazán leült mellém az ágyra.
- Kit fogsz legközelebb megszívatni? Segíthetek? - kérdezte.
Felvont szemöldökkel néztem a táncos lábúra. Basszad meg Kai! Pont te lettél volna a következő kiszemelt! Gondolkodj Joon, ki tudsz te találni valamit... Be sem fejeztem a gondolat menetemet, ugyanis olyan mennyiségű nyálka landolt a fejemen, hogy még levegőt venni is elfelejtettem. Nem tudom, mégis mi lehetett az a nyúlós, ragadós, nyálkás és gusztustalan cucc, amiből vagy két liter került rám, de valami eszméletlen rossz érzés volt, ahogy befolyt a ruhám alá és végig fojt a bőrömön. Mindezt megdermedve, ökölbe szorított kezekkel tűrtem.
Kai ördögi kacajjal pattant föl az ágyamról és futott el az ajtóig. Az egész lényemet beterítette ez a nyálkás trutyi, a hajamat, a ruháimat, még az ágyamra is került egy jó adag. Na, tusolhatok le és még az ágyneműt is áthúzhatom. Semmi kedvem sincs hozzá.
- Mégis mi ez a cucc? - torzult el az arcom, ezt követően kezeimmel ablaktörlőt képezve letöröltem a nyálkát a szemem elől.
- Szerintem te azt ne akard tudni! - kuncogott, majd hallottam, ahogy elfutott a lépcső irányába.
Megalázva éreztem magamat. Ez az egész csak addig jó buli, ha én szopatok másokat. Nem pedig mások szopatnak engem. Lehorgasztott fejjel keltem fel az ágyról. Felemeltem a fejem a plafon irányába, és egy vödröt láttam a csilláron függeni. Áh, egész szép munka. Hol lehet az a madzag, amivel meghúzták? Tulajdonképpen már nem is igazán érdekel. Kisétáltam a szobámból és Kyrába botlottam, aki amikor meglátott, elengedett valamit, ami a kezében volt. Angyali arccal nézett, amit nem tudtam mire vélni. Végigmért, s mikor meglátta trutyis lényemet, felhúzta a szemöldökét.
- Veled meg mi történt? És mi ez a cucc? - kérdezte döbbenten.
- Kérdezd a dancing machine-t. És fogalmam sincs mi ez a szar. Jongin nem volt hajlandó elmondani. Azt mondta ne akarjam tudni - mondtam neki nagyot sóhajtva, majd őt megkerülve beléptem a fürdőszobába.
Levedlettem magamról a trutyis ruhákat és a szennyes kosárba dobtam őket, majd beálltam a zuhanyrózsa alá és megengedtem a vizet.
Kyra
Kikapcsoltam a tévét, mert már meguntam azt a filmet, amit néztem. Felkeltem a kanapéról, majd kisétáltam a nappaliból, s megcéloztam az emeletet. Szerintem már rég elkéstem. Hány óra lehet? Felsétáltam a lépcsőn, majd ráfordultam a folyosóra. Épp láttam, hogy Jongin besétál barátnőm szobájába. Hangtalanul megközelítettem az ajtót, viszont nem láttam semmit, mert abban a pillanatban, hogy odaértem, a fiú becsukta maga után az ajtót. Francba. Vajon meg akarja szívatni Joont? Lemondóan felsóhajtottam, majd már fordultam volna meg, hogy megközelítsem a Zitaóval közös szobám, mikor észrevettem az egyik piros Calvin Klein alsóm Joon ajtaja mellett néhány centiméterre. Hát ez meg hogy a francba került ide?
Megforgattam a szemem, majd felvettem a földről a ruhadarabot, s ahogy felvettem, éreztem, hogy valamit meghúztam vele. Mi? Jobban szemügyre vettem az alsóneműt, és észrevettem, hogy egy átlátszó zsineget kötöttek rá. Ez még oké... De mire volt rákötve? Leszedtem a zsinórt és még párszor meghúztam, de nem jöttem rá, hogy minek a vége. Hm, érdekes...
Egyszer csak kivágódott az ajtó, s Jongin futott ki rajta hangosan röhögve. Észre sem vette, hogy ott vagyok, elviharzott mellettem és lerohant a lépcsőn. Basszus... lehet ez az izé hozzátartozott Joon megvicceléséhez.
Nem sokkal később barátnőm sétált ki a szobájából, aki mikor meglátott engem, meglepődött. Elengedtem a kezemben tartott átlátszó madzagot. Én húztam meg a zsinórt. Jobb, ha ezt nem fogja megtudni. Én is meglepődtem, mert valamilyen átlátszó trutyi borította be, ráadásul az illata sem volt igazán kellemes. Megkérdeztem, hogy mi az rajta, ő pedig azt válaszolta, hogy nem tudja, mert Jongin nem akarta neki megmondani. Ujjaimmal megkocogtattam a vállát együttérzés képpen, ő pedig egy vicsorhoz hasonlító mosolyt ejtett felém, majd kikerült és megcélozta a fürdőszobát.
Résen kell lennem. Ezek akár mikor megszívathatnak. Beléptem a szobába, s megláttam Zitaót, aki az egész alakos tükör előtt nézte magát, hol a haját, hol a ruháját igazgatta. Elmosolyodott, mikor meglátott a tükörben, de nem fordult velem szembe. Becsuktam magam mögött az ajtót, az alsóneműm pedig az ágyra dobtam. Lenéztem a földre, de szerencsére már nem borította üveggolyó a padlót. Tao mögé álltam és hátulról átöleltem, kezeim összekulcsoltam a hasán. Homlokom hátának döntöttem, behunytam a szemem és beszívtam ingének friss, öblítő illatát. Ha tehetném, egész álló nap ölelgetném.
Lefejtette hasáról kezeim, majd megfordult, s úgy ölelt magához derekamnál fogva.
- Jól vagy? - suttogta közel az arcomhoz, mentol illatú lehelete arcomra csapott. Elmosolyodtam, karjaimmal átkaroltam a nyakát, és összeérintettem ajkainkat. Lassú csókot váltottunk, belefeledkeztünk egymásba. Zitao nagy mozdulatokkal simogatta derekam mind két oldalát, én a tarkóját cirógattam. Csókunk közben mindig összezsugorodik a gyomrom az izgalomtól, s szétárad bennem egy kellemes érzés, a szívem pedig majd ki akar ugrani a helyéről. Össze sem tudom számolni, hányszor csókolóztunk, én mindig ugyan azt érzem.
- Most már jól vagyok - mosolyodtam el, miután nagy cuppanással vált el egymástól szánk. - Jössz velünk a céghez? - húztam fel a szemöldököm érdeklődve.
- Nem. Mennem kell kezelésre - rázta meg a fejét. Tudtam, mi a válasza, de azért mindig meg szoktam kérdezni, hátha egyszer megint együtt megyünk dolgozni.
- Akkor majd ott találkozunk. - Hosszú puszit nyomtam a szájára, majd kibontakoztam erős karjai közül. - Amúgy, téged már megszívattak?
- Nem, még nem - vigyorodott el. - De bármelyik pillanatban megviccelhetnek. Tudod, milyenek.
Bólintottam, az íróasztalhoz léptem, felvettem a fullcapem, majd a fejemre csaptam. Valami kemény tört össze a fejemen, melynek tartalma kifolyt a sapka alól, beterítette az arcom és a nyakam. TOJÁÁÁS?!
- Uff... - csak ennyi jött ki Zitao ajkai közül. Gyorsan odalépett mellém és levette a fejemről a sapkát. A hajam összeragadt, és tojáshéj darabok borították kútfőm. A tojás belefojt az orromba és résnyire nyitott ajkaim közé is. Ki is szórakozott a tojással... Ja, igen!
- HÉ! JOON! JOON, AZT HISZED EZ VICCES?! - Torkom szakadtából üvöltöttem fel, a tojás fehérjét pedig undorodva köptem bele a tenyerembe.
YeonJoon
Éppen magam köré tekertem a törölközőmet amikor Kyra rontott rám, mögötte pedig ott tömörült mindenki más. Chanyeol lelkiismeretesen elém állt, nehogy már mindenki az ő barátnőjét stírölje, nem? Persze nem úsztam meg ennyivel. Kyra szikrákat szóró szemmel közeledett felém mint aki most lépett ki egy horrorfilmből. Féltett haja össze volt ragadva a neki szánt tojástól, igazán viccesen festett. Ez az, sikerült beleesnie neki is a csapdába.
- Te nyomoronc! Az a buzi tojás! - kezdett el ordítozni. Nos nem szívesen részletezném, hogy milyen szép bőbeszédű káromkodás hagyta el a száját.
- Mégis milyen tojás? - kérdeztem ártatlanul, miközben szorosabban fogtam magamon a törölközőt.
- Ne add itt nekem a jó kislányt mert felnyársallak. Te vagy teljesen rápörögve a tojásra! Miért kellettem én is? Nem volt elég Jongdae?
- Hé! - hallottam valahonnan hátulról Chen hangját.
- Kuss! Most komolyan! Mindjárt indulnunk kell, de nekem most meg kell mosnom a hajam!
- Ez van, szivi. Ebből megtanuljátok, hogy nézzetek bele a sapkába mielőtt csak úgy a fejetekre csapnátok - kelt a védelmemre Chanyeol - Meg amúgy is. Nem lehet, hogy csak valamelyik barom akarja rákenni?
Itt szakadt el nálam a cérna. Irdatlan röhögésben törtem ki. Ki más lett volna?
- Ne haragudj. Tessék, itt a sampon - adtam barátnőm kezébe a flakont. Amíg teljes letargiában ácsorgott a megnyilvánulásom miatt, én kislisszoltam a fürdőből és bezárkóztam a szobámba.
Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat és megvártam amíg el nem jött az indulás ideje. Így Kyrának nem adódott olyan sok lehetőség arra, hogy belefújtson egy kanál vízbe. Nem is értem mit parádézik! Neki rövid a haja, két perc alatt megszárad!
Szépen sorban beszálltunk a kisbuszba, én kiválasztottam a Kyrától legtávolabb lévő ülést - csak a biztonság kedvéért, nehogy útközben kis körömvágó ollóval kioperálja a gégémet.
Mikor megérkeztünk, leparkoltunk a parkolóban, szerencsére egy lélek sem volt a közelben. Kiszálltunk a járműből, majd miután Suho lezárta a kisbuszt, libasorban haladtunk előre. Fél úton a leadernek valahogy kiesett a zsebéből a kulcs, viszont nem vette észre és a többiek sem. Észrevétlenül guggoltam le a kulcsért, majd gyors körbenézés után belecsúsztattam a táskámba. Erre még szükség lehet.
Minseok - aki a legelöl haladt - megnyomta a falon levő gombot, melynek hatására az üvegajtó két felé kezdett tolódni. Becsörtettünk az épületbe, s az utolsó nyomta meg a gombot, ami visszazárta a bejárati ajtót.
Kyrával a táncteremig kísértük a srácokat, viszont amikor Suho be akart nyitni, valami nem stimmelt az ajtóval. Először arra lettem figyelmes, hogy furcsán torzul az arca, majd egyszerűen csak leemelte az ajtóról a kilincset. Mikor jobban megnéztem átlátszó, szappanhoz hasonlító valami volt a kilincsen, aminek valószínűleg meglazították a csavarjait, ezért maradt benne Joonmyun kezében.
Kyra
Nagy szemekkel néztem a Joonmyun kezében maradt kilincsre. Ez eddig nem volt kilazulva... hogy maradt a kezében?
Ördögi kacajt hallottunk a folyosó elejéből, s mindannyian odafordultunk. Csak annyit láttuk, hogy Youngmin igazgató egy tubussal a kezében fut át a másik oldalra és hallottuk, hogy lerohant a lépcsőn. Mindannyian letaglózva álltunk az ajtó előtt, és realizáltuk a látottakat. Youngmin volt?
- Most már tudjuk, hogy a szappan Youngmin hyung műve - vette másik kezébe a levett kilincset Suho, de az a keze is szappanos lett. Youngmin... megviccelt minket?
- És szerintem ő lazította ki a csavarokat is - cicceget hitetlenkedve Baekhyun.
- Most hogy fogunk bejutni? - hüledezett Jongin. - Táncolni akarok!
- Menjünk át egy másik terembe - javasolta lemondóan a leader, majd ledobta a földre a szappanos kilincset. - Ezt meg majd visszarakja az, aki akarja - törölte bele a nadrágjába a szappant. Ha a másik oldalon is leesett a kilincs, akkor semmi esélyünk kinyitni. Lakatost kell hívni.
A fiúk elszivárogtak, és ott maradtunk barátnőmmel még mindig az ajtót bámulva.
- Most komolyan Youngmin volt? - kérdeztem meg hangosan.
- Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe... - gondolkodott el Joon, én pedig egy erőset csaptam a vállára.
- Nem volt elég a tojás?! - kiabáltam rá, de ő csak röhögött kirohanásomon. Muszáj valahogy visszaadnom neki.
- Nyugi, nyugi - csitított a lány. - Menjünk mi is táncolni. Remélem a mi termünk kilincse ép maradt - karolt belém Joon, majd elkezdett húzni maga után a lépcsők felé.
A mi gyakorló termünk az alagsorban helyezkedett el. Nem volt nagy terem, de a mi szükségleteinket szépen kielégítette. Egy zenelejátszót és két erősítőt raktak az egyik sarokba, s a másik sarokba pedig egy kis asztalt kettő székkel. Az asztalra egy nagyobb CD állvány került, melyet még mi raktunk oda barátnőmmel. A falak fehérek voltak és az egyik oldalra az S.M. logóját festették, s azon kívül az oldalon kívül mindenhol tükrök voltak. A padlót sötétbarna parkettából rakták össze, a plafonon sorlámpák függtek.
Szerencsére a kilincs nem volt szappanos és nem voltak kilazítva a csavarok sem. Barátnőm benyitott, majd felkapcsolta a villanyokat. Bementünk a terembe és én becsuktam az ajtót.
Mikor Joon megkérdezte, hogy mit táncoljunk egyből rávágtam, hogy a Paradise Lostot. Nem hittem volna, hogy annyira megtetszik a szám, hogy még a koreográfiáját is meg akarom tanulni. Szerencsére nem nagyon kellett győzködnöm barátnőmet, hogy ez legyen a következő tánc, szívesen elvállalta - csak az egyik kedvenc sapkám ment rá.
Átöltöztünk a táncos ruhánkba, mely magasított derekú rövidnadrágból és nejlonharisnyából állt.
Miután átbeszéltük, hogy hol is tartottunk a tanulásban, Joon a telefonját az erősítőhöz csatlakoztatta, elindította a zenét, majd mind a ketten gyorsan a táncterem közepére futottunk és beálltunk a kezdő pozícióba.
Mind a ketten Gain szerepében voltunk, bár én az egyik háttértáncos akartam lenni.
Átadtuk magunkat a zenének és tátogtuk Gainnel a szöveget. Úgy egy percnél tarthattunk, a beterpesztős résznél, mikor is egyszer csak nyílt a nyílászáró és mi anélkül, hogy leálltunk volna a tánccal odafordultunk az ajtóhoz. Ez... meg... mi... a... halál?!
Mintha leforráztak vagy mintha leütöttek volna, úgy éreztem magam. Émelyegni kezdtem és elfehéredtem. Képzelődöm?! Kipattant szemekkel pattantam fel a földről és egy orbitálisat sikítottam, majd nem törődve a zenével kezdtem el még mindig sikítva rohanni az asztal irányába, s felmásztam az asztallapra, ezt mind pár másodperc alatt. Hogy kerül ez a dög ide?!
- Egy egy kibaszott anakonda! - teli torokból üvöltöttem, eközben a falhoz lapultam és úgy mutogattam.
A nyitott ajtón egy hosszú, sárga anakonda csúszott be. Hatalmas volt, feje még a tenyeremnél is nagyobb s folyton a nyelvét nyújtogatta. Joon csak ült a parkettán és csillogó szemekkel nézte a kígyót, mint aki nem is fél, hogy netalán tán megeszi az az izé. Joon, te balfasz!
- Jó szórakozást, lányok! - jelent meg az ajtóban Minseok vigyorgó feje, beintett az ajtón, becsapta, majd hallottam, hogy kattan a zár. Ez.. bezárta az ajtót! Bezárta!
- MINSEOK! - Az ő műve! Honnan szerezte ezt az állatot?!
Időközben a hosszú anakonda Joon felé indult, aki úgy hívta magához a hüllőt, mint egy kismacskát.
- Gyere, gyere ide! - gügyögött neki, s még a karját is kitárta. Majd odamegy, és megesz!
Jeges félelem költözött belém, összeszorult a gyomrom, émelyegtem és reszkettem. Sosem szerettem a kígyókat, a métereseket még inkább utáltam, és most itt volt egy hosszú, sárga izé, amit Minseok engedett be a táncterembe. Rohadtul nem lesz vicces, ha meg fog enni! Milyen áprilisi tréfa ez?! Nem voltam hajlandó leszállni az asztalról, bár annyira remegett a lábam, hogy félő volt, leesek. Segítséget kell hívnom!
- Joon, tedd le azt az izét! - üvöltöttem barátnőmre, aki vigyorogva engedte, hogy a kígyó a nyakába csússzon. Felállt az állattal, mintha nem is lenne annak súlya, és hagyta, hogy had tekeredjen a karjaira is. - Össze fog roppantani!
- Dehogy fog - mondta nyugodtan barátnőm és megsimogatta a kígyó fejét. Az anakonda Joon arcának dörgölte férfitenyér nagyságú fejét, miközben a nyelvét nyújtogatta. FÚJ!
- Tedd már le! - kiáltottam újból, berogyasztott térdel, miközben az anakondára mutogattam, de mondatom süket fülekre talált. Nem fogok elmenni a temetésedre!
A hangfalakból az zene már nem szólt, vége lett számnak.
Hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam a táskámhoz, kivettem belőle az iPhoneom, felegyenesedtem és remegő kezekkel kerestem meg barátom nevét a névjegyzékben. Remélem a segítségemre siet. Rápöccintettem a hívás gombra, a fülemhez tettem a telefonom, s a szabad kezemet a számhoz emeltem és a körmömet kezdem rágni, miközben Joont néztem, amint az anakondával szórakozik.
- Igen, szívem, mi a baj? - szólt bele a telefonba Zitao.
- Egy kicseszett anakonda van a próbateremben! - Eldöntöttem, hogy nem üvöltök, de a helyzet nem engedte a normális kommunikálást.
- Mármint, milyen anakonda? Én nem vagyok ott - hallottam a hangján, hogy vigyorog. Pár pillanatig nem is esett le az, amit mondott. Perverz idióta! Jesszusom!
- Köcsög! - förmedtem rá. - Egy sárga, hosszú és undorító anakonda van a próbateremben. Minseok engedte be!
- Mi volt a reggeli teádban? - érdeklődött komolyan barátom. - Most értem ide az ügynökséghez, mindjárt lemegyek, és megnézem az "anakondád".
Mielőtt bármit is mondhattam volna, kinyomta a telefont. Siess, baromarcú.
- Na, jön a lovagod, hogy megmentsen? - kérdezte vigyorogva Joon, és egy puszit nyomott a kígyó fejére. Fúj már!
YeonJoon
Imádom a kígyókat! Olyan szép színeik vannak és valami eszméletlenül fenséges állatok. Nem is értettem, hogy Kyra miért kezdett el visítozni. Teljesen ártalmatlan volt a kígyó, nagyon leszarta, hogy éppen mit csinálok vele, ő csak úgy létezett.
Kyra kétségbeesetten felhívta "rettenthetetlen" pasiját, aki nem nagyon hitt neki az anakondát illetően. Viszont, amikor pár perc elteltével kulcs zörgést hallottunk és Tao nyitotta ki az ajtót, már nagyobb valószínűséggel adott barátnőjének a szavára.
Nagyon magas hangon kezdett el visítani és nagy artikulálás közepette kommunikálta le nekünk a mondanivalóját:
- Ez egy kibaszott KÍGYÓ - ordítozott. - Te azt akarod, hogy ettől mentselek meg? Az a dög ugyan ki nem jön onnan! - Becsapta az ajtót és a jellegzetes kattanó hang jelezte, hogy kulcsra zárta azt.
- Zitao! Legalább vártad volna meg míg kimegyek! - sipákolt barátnőm rémülten. - Most hogy szabadulok ki innen?!
- Hívd fel valamelyik barmot - közöltem teljes révületben.
- Az nem jó. Őt csak röhögve konstatálnák, hogy bent ragadtunk egy kurva kígyóval a teremben! Főleg a pasid!
- Honnan tudod, hogy kurva? Lehet, hogy fiú. Egyébként hidd el, ha beszélek én Chanyeol fejével ide jönne - vontam meg a vállam, majd halványan mosolyogva simítottam végig az anakonda termetes fején. Vajon Minseok honnan szerezte?
- Akkor beszélj vele! - kezdett el toporzékolni az asztalon állva.
- Pont nem vagyok olyan állapotban.
- Uhh... Te is aztán, olyan vagy - szólt hozzám unott hangon, ezután hallottam a képernyő feloldásának hangját, majd azt ahogy pötyög az eszközön - Áhh... Szia Myungsoo, hallod tudnál nekem segíteni?... Nem, az egyes próbateremben vagyunk bezárva Joonnal, nem tudnád kinyitni az ajtót?... Köszi - majd lerakta a telefont - Háh, megoldottam. Élvezd ki a kis kígyódat, mert már nem sokáig lesz itt.
Nagyon nem foglalkoztam azzal amit mondott, mert el voltam foglalva azzal, hogy jobbnál jobb selfie-ket lőjek magamról a kígyóval.
Úgy tíz perc elteltével nyílt az ajtó és Myungsoo tanítványomat és egy nagydarab biztonsági őrt láttam meg az ajtóban. A fazon persze azonnal riasztotta a többieket amint meglátta a "veszély forrást".
Elvették tőlem az állatot, majd kitessékeltek minket a teremből. Gyors eligazítás után azt mondták, hogy ha szeretnénk, fél óra múlva visszamehetünk próbálni. Mondjuk fogalmam sincs, mégis mit akartak azzal a szerencsétlen teremmel csinálni, kizárólag azért, mert egyszer egy kígyó átcsúszott a felén.
- Te - böktem oldalba Kyrát - mit szólnál ha ezt visszakapnák a srácok?
- Te élvezted! Egyébként is, csak Xiumin volt.
- Tudom. A többiek csak járulékos veszteségként lesznek áldozatok - mosolyodtam el.
- Mit tervezel?
- Majd meglátod! - mondtam, majd elsuttogtam neki a tervemet.
Kyra
Az előtérben álldogáltunk, a porta előtti falat támasztva. Vajon mit csinálnak a kígyóval és a teremmel? Miért kell fél órát várni? Táncolni akarok! Egyik lábamról a másikra álltam, mindkét tenyeremet kapargattam körmeimmel és halk, szenvedő hangot adtam ki. Látszólag Joont már nagyon idegesítettem, szemem sarkából láttam, hogy egyik kezét ökölbe szorította, majd azt a szabad tenyerével ütögette. Szerintem engem képzel oda a kettő közé... Behunytam a szemem, majd nagyot sóhajtva lecsúsztam a fal mentén és átöleltem felhúzott térdeim.
Pár pillanat múlva barátnőm oldalba bökött, mire én azon nyomban összerándultam, s kinyitva a szemem haragosan néztem felé. Törökülésben ült mellettem, térdeire rakva kezeit. Arról kezdett nekem beszélni, hogy mi lenne, ha ezt a kígyós - szívatásnak nem mondható - akciót visszakapnák a srácok. A fejem ráztam, mert úgy gondoltam, az nem lenne fair, ha mind a tízet megviccelnénk, viszont a véleményem szinte azonnal megváltoztattam, mikor kicsit mélyebben elgondolkodtam. Láttam barátnőmön, hogy valami nagyot tervez, amin ráadásul jót lehet majd röhögni. Miután megérdeklődtem, hogy mi is az ötlete, közel hajolt a fülemhez, nagyon halkan nagy vonalakban felvázolta a menetrendet. Jól kigondolta a viccet, bár egyes elemei nem igazán nyerték el a tetszésem.
Vigyorogva lepacsiztunk, ezt követően én keltem fel elsőnek a földről, a karomat nyújtottam barátnőm felé, s megragadva a kezét felhúztam. A lépcsősor felé vettük az irányt, s felrobogtunk a harmadik emeletre. Végigszaladtunk a folyosón - majdnem az összes ott közlekedő embert fellökve -, majd Joon megragadta az utolsó előtti ajtó kilincsét és a nagy izgalomtól feltépte az ajtót.
A fiúkat meglepetésként érte a kinyíló ajtó és azonnal abbahagyták a táncot. Lefagyva néztek ránk, miközben a zene még mindig üvöltött. Barátnőm nem magyarázkodott sokat, bejelentette, hogy mi már tegnap óta tervezzük azt, hogy elmegyünk moziba, ezért ha nem bánják, akkor elmennénk az épületből, úgy sincs különösebben dolgunk, mert szabadnapot kaptunk. Igazából, ennek a fele sem volt igaz, de a szívatás megkövetelte a füllentést.
Joon búcsút vett Chanyeoltól, viszont én nem hagytam Taónak hogy magához öleljen vagy esetleg megcsókoljon, mert haragudtam rá a kígyós eset miatt. Nem kellett volna otthagynia a teremben. Az sem érdekelt, hogy Zitao azzal a tipikus aranyos ábrázatával követelte azt, hogy ne haragudjak rá, karon ragadtam barátnőmet, ezután kihúztam magam után a teremből.
Gyorsan lerohantunk az alagsorba az egyes terembe, amibe már szerencsére szabad volt a bejárásunk. Visszaöltöztünk az utcai ruhánkba, összeszedtük a cuccainkat, s már ott sem voltunk a teremben. Rekordidő alatt hagytuk el az épületet. Joon elővette a táskájából a fiúk kisbuszának a kulcsát - Isten tudja, hogy került hozzá -, kinyitotta az ajtókat a kis távirányítóval, majd beszálltunk a járműbe.
Megbeszéltük, hogy egy óra után észrevétlenül visszamegyünk az épületbe. Ötletünk sem volt, hogy mit csináljunk egy órán keresztül, ezért tanácstalanul kocsikáztunk a városban.
Viszont az az egy óra hamar eltelt, mert időközben megálltunk itt-ott: ettünk, mert már nagyon éhesek voltunk, berobogtunk egy kis rilakkumás üzletbe mert Joon mindenáron nagy rilakkuma plüssöt szeretett volna magánál tudni, s az utolsó állomásunk a közelben levő bubble teázó volt, ahol eltöltöttük a maradék időt.
Visszaszálltunk a kisbuszba, majd Joon lassan, békésen visszavezetett minket az ügynökség épületéhez.
Az épület közelében barátnőm lefékezett, majd kérte, hogy szálljak ki és nézzem meg, hogy tiszta e az épület előtti parkoló. Megtettem, amit kért; összesen négy rajongón kívül más nem tartózkodott a helyszínen.
Mivel nem akartam visszafutni barátnőmhöz, ezért felhívtam, hogy nyugodtan jöhet. A négy lány a közeledő fekete kisbusz miatt nagyon be volt zsongva, azt hitték, hogy egy idol, esetleg az egész csapat az, de hatalmasat csalódtak, mikor csak Joon ugrott ki a volán mögül. Teljesen megbotránkozva néztek rá a lányok, amit nem bírtam nevetés nélkül nézni tovább. Barátnőm vigyorogva odaintett nekik, ezt követően pedig hátat fordítottunk és besiettünk az épületbe.
YeonJoon
Beértünk az előtérbe, karon ragadtam Kyrát és eszeveszett sebességben kezdtem el magam után húzni. Egészen az ötödik emeletig meg sem álltunk. Mivel ezen a szintem csak raktárak meg ehhez hasonlóak vannak, nem sok mindenkivel futottunk össze, jobban mondva egy lélek sem volt ott. Az ötszáztizenkettes raktár előtt álltunk meg, ugyanis nekünk pont arra volt szükségünk. Ha jól emlékszem, ez lesz az.
Az ajtót egy egyszerű mozdulattal belöktem: rengeteg akasztó, polc és doboz tárult elénk. Beljebb tessékeltem a meglepődött barátnőmet, villanyt kapcsoltam és becsuktam az ajtót mögöttünk.
Az egyik polcról levettem Kyrának egy hosszú fekete parókát, magamnak pedig egy világos barnát és kicsit rövidebbet, illetve egy hajfogót.
Barátnőmnek hosszú, térdig érő fekete szoknyát és fekete harisnyát nyomtam a kezébe, továbbá egy telitalpú fekete fűzős cipőt. Megbotránkozva nézett rám a lábbeli láttán, viszont mindezt nem vettem figyelembe. Magamnak strasszköves rövidnadrágot és virágmintás harisnyát vettem elő, cipőnek piros, lapos talpú szandált választottam. Egy kicsivel odébb megláttam egy akasztósort, melyre az EXO nevét írták rá. Jobban szemügyre vettem, és rájöttem, hogy a srácok rég nem használt neves fekete pulóverjeik lógnak a fogasokon. Elmosolyodva kikerestem Yixing és Kyungsoo pulóverét, D.O. pulcsiját barátnőm kezébe nyomtam, én pedig felvettem magamra Lay-ét. Kyra pár másodpercig elgondolkodva nézett rám, végül ő is felvette a kezébe nyomott ruhát.
A ruhákat és a cipőket magunkra vettük, majd egymásnak segítettük felrakni a parókákat. Végigmértük egymást, s örömmel konstatáltuk, hogy jól nézünk ki, bár Kyrán először láttam szoknyát és magassarkút, ezért is nyújtott kissé furcsa látványt.
Kiléptünk a folyosóra és gyors léptekkel átmentünk a szomszédos folyosóra, ahol egy sminkes kelléktárba nyitottunk be. Felkapcsoltam a villanyt, majd könyékig beletúrtam egy kiválasztott dobozba, melyre a "sminkek" szót ragasztották rá. Természetesen a doboz legalján találtam meg az áhított tárgyat. Rúzst húztam elő a tárolóból, és csak remélni mertem, hogy azt a színt rejti, amire nekem szükségem van. Leemeltem róla a kupakot, de csalódottan kellett konstatálnom, hogy bizony a rúzs rózsaszín, s ez a szín nem volt számomra megfelelő. Újra beletúrtam a dobozba, immáron szinte vállig, de megérte, ugyanis találtam egy újabb sminkeszközt - ennek már végre mélyvörös színe volt.
Vészjósló vigyorral az arcomon fordultam barátnőm felé, aki eddig helyén-rendjén kiröhögött, de akkor, mikor a kezemben tartott, a helyéről kicsavart vörös rúzsrúdra nézett, egyből lehervadt a mosoly az arcáról.
- Te meg mit akarsz azzal a vacakkal? - hebegte hátrálva. Válaszra sem méltattam, elszántan közeledtem feléje továbbra is. Mikor elé értem, szabad kezemmel összefogtam az arcát és felemeltem a rúzst.
- Csücsöríts - kuncogtam, ő pedig lemondóan sóhajtott és eleget tett a kérésemnek.
Gyorsan kirúzsoztam, vigyázva, hogy szép legyen, majd az ajtó előtt álló tükör elé álltam és én is berúzsoztam az ajkaim. Ezt követően kihúztuk a szemünket egy, a padlóról guberált tussal.
Az utolsó kiegészítőket az úgynevezett mindenes raktárból szedtük elő, mely a helyiség másik végében volt. A szó szoros értelmében kotortunk, mert szinte egy halomba voltak odaszórva a cuccok.
Kettéosztottuk a "raktárt" és elkezdtük átvizsgálni a két sarkot. Mindeközben persze találtunk más kellékeket is, például vicces szemüveget, felragasztható bajszokat, zászlókat és kartonból kivágott állatokat - Isten tudja, hogy mindezek hogy kerültek oda, és kik s miért használták ezeket.
Én egy kalózt játszottam el, Kyra pedig egy arisztokratát, majd közösen játszottunk pláza cicát, akik a hónuk alatt cipelték a karton pincsijüket.
Kockásra nevettem a hasam a végére, de csak sikerült megtalálni azokat is, amire igazából szükségünk volt. Lencse nélküli fekete keretes szemüveget vettem fel, illetve mindkettőnk egy-egy EXO-s legyezőt vett magához.
Innen már tiszta volt a terep. Egymásba karolva, nagyon halkan indultunk el a srácok próbaterme felé.
Kyra
Miért pont szoknya?! Ő miért nem szoknyát vett fel? Neki még jól is állna. És ennek a parókának miért van ennyire durva, egész homlokot eltakaró frufruja?! Nagyon idegesít. A smink is zavar... De a legjobban ezt a hülye magassarkút utálom. Alig tudok benne menni.
Magamban fortyogtam, de nem mertem kimutatni a bajaimat, hátha barátnőm ideges lesz. Lassan sétáltunk át a folyosón, majd le a lépcsőkön. Időközben találkoztunk pár alkalmazottal, egyik sem ismert fel minket, ezért is üvöltött ránk mindegyik és azzal fenyegetőztek, hogy hívják a biztonságiakat. Viszont ahogy Joon megszólalt, csodával határos módon felismertek minket. Innentől kezdve idiótának tituláltak, bár nem mondták ki, de biztos, hogy gondolták.
Megérkeztünk a fiúk ideiglenes próbatermének ajtaja elé. Idegesen toporogtam, s elrendeztem a hosszú műhajat a vállamon. Utálom a hosszú hajat. Joon vigyorogva rám emelte tekintetét, megmarkolta a kilincset, majd suttogva elszámolt háromig.
A hármas szám után feltépte az ajtót. A nyílászáró kivágódott, majd nagy csattanással találkozott a mögötte levő fallal. A fiúk lefagyva, rémült arccal néztek ránk. Nem ismernek fel minket.
- OPPA! - Barátnőm elváltoztatott hangon kezdett visítani, ugrabugrált is közben, ezt követően pedig Yixing felé kezdett szaladni. Szegény srác nem tudta, hogy mit csináljon, viszont nem volt menekvés, mert mögötte csak a sarok volt.
- HÉ! Kik vagytok ti?! - ordított Joonmyun és Joon felé vetette magát, viszont barátnőm gyorsabb volt így a leader nem tudta elkapni a karját. Barátnőm ismét sikított, Suho felé fordult s egyszerűen a nyakába ugrott.
Én sem tétlenkedtem, krákogtam egyet, majd visítva vetettem magam a sarokban remegő többi EXO tag felé. A célpontom D.O. volt, kerülve a szemkontaktus közeledtem felé.
- OPPA, OPPA! Fújd ki az orrod és add nekem a zsebkendőt! - kaptam elő a szoknyámba betűzött papír zsebkendőt, és meglobogtattam a sarokba szorított fiú előtt. Nem szólt egy szót sem, kereste a menekülési utat, melyet ügyesen elzártam. Utálok oppázni.
- Most szépen velem jössz! - Minseok kiáltott fel mögöttem, a következő pillanatban pedig éreztem, hogy fájdalmasan erősen rámarkol a vállamra és elránt Kyungsoo elöl. Kicsit durva, nem?
- HÉ! HÉ! - visítottam, s hátranyúlva próbáltam leszedni magamról a karjait, viszont túl erősen markolta a vállam, ráadásul nagyon is fájt.
- Engedd el a barátnőmet! - hallatszott egy csatakiáltás Joon szájából, s nem sokkal később Minseok elengedte fájó vállaim. A sráchoz fordultam, aki kitartóan próbálta magáról lerázni a barátnőmet.
- Szállj le a hátamról! - ismételgette hangosan.
- Hagyd békén! - termett mögöttük Sehun, majd Joon derekát megfogva leoperálta a lányt, mintha valami tépőzár lenne.
- Most azonnal hívom a biztonságiakat! - Baekhyun elszántan közeledett az ajtó felé, viszont én gyorsabb voltam, az ajtónál teremettem és becsaptam a fiú orra előtt. Sohasem látott haraggal a szemében fordult felém, egész arca eltorzult az idegességtől. Sosem láttam még ilyennek. Gyorsan hátráltam, mert ő egyre közelebb férkőzött hozzám. Nekimentem valakinek, ő pedig kapott az alkalmon és kicsikét sem finoman hátracsavarta a karjaim. Nem is gondoltam volna, hogy ilyenek szoktak lenni a sasaengekkel.
Joont kerestem a szememmel, de ő nagyon elszórakozott azzal, hogy Yixing haját piszkálta, Chanyeol és Jongin pedig kitartóan próbálták eltávolítani a fiú közeléből, viszont egyik sem járt sikerrel.
Hátranéztem; Jongdae volt az, aki hátrarántotta a karjaim. Nem állt szándékomban ehhez folyamodni, viszont a szituáció megkövetelte: felemeltem a lábam, majd talpammal egy nagyobb rúgást mértem a kicsi Jongdae-ra. Üvöltve engedett el a fiú, majd a puffanó hangból ítélve összerogyott. Nem volt idő hátranézni, mert Joonmyun Zitaóval karöltve sietett felém.
- Tao oppa, neked tényleg van barátnőd?! - visítottam irritálóan vékony hangon, mire barátom megtorpant, arcából minden szín kiszállt. - Ne is tagadd, tudom, hogy van! Ki az a ribanc?! - Omo... most magamról beszélek.
- Ne merj így beszélni róla! - kiáltott rám, felém mutatva. Istenem, milyen kis aranyos.
- Miért, mi lesz? Beveted a wushud, te, aki még egy bogártól is megijed? - kuncogtam fel hangosan. Tudtam, utálja, ha ezzel piszkálják.
- Menjetek ki mind a ketten! - parancsolt ránk Kyungsoo, majd erősen megragadta a karom, s magával húzott. Kezd fárasztó lenni ez az egész.
Joonhoz csörtettünk, aki Yixing pólóját próbálta felrángatni, kisebb-nagyobb sikerrel. D.O. az ő karját is megragadta, és őt is húzni kezdte, viszont Joon gyorsan kapcsolt és gyökeret eresztett.
YeonJoon
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - hangos sikításban törtem ki, mikor Kyungsoo megragadta a karomat.
A fiú erre egy pillanat alatt megtorpant és rám nézett, hogy mégis mi a bajom. Nem volt mit tenni, rögtönözni kellett.
- Azt a karomat műtötték oppa! Még érzékeny és ez nagyon fájt! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyenek vagytok a rajongókkal! - kezdtem el nyávogni - De nem baj oppa, én így is szeretlek és addig nem megyek el, amíg nem mondod, hogy te is! - jelentettem ki, és nemes egyszerűséggel ugrottam egyet, a nyakába kapaszkodtam és ő, természetes emberi reakcióként elkapott - Akár egy házaspár, nem?! D.O. oppa - nevettem fel kissé idiótán.
Hú bazdmeg. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fel fogják venni velünk a harcot. Az pedig egy másik kérdés, hogy meddig fogom még bírni az oppázgatást Egyik nagy közös pontunk Kyrával, mind a ketten zsigeri gyűlölettel állunk hozzá az oppa szóhoz.
Kyrán láttam, hogy még ő is elme roggyantnak néz, de annyira nem zavartattam magamat. Leugrottam a meglepett fiú karjai közül és visszasasszéztam Layhez, aki idő közben gyorsan egy pulcsit aggatott magára, csak hogy tuti biztos ne váljon láthatóvá a hasa
Barátnőm sem tétlenkedett tovább és megrohamozta Jongint, aki eddig csak nézett mint borjú az új kapura.
- Kai oppa! Táncolj nekem - nyújtotta el a hangját. - Még pénzem is van!
Mikor a fiú nem kezdett el táncolni, kigáncsolta és a földre teperte, majd ott kezdte el tovább nyúzni szegény párát.
Én úgy döntöttem, hogy Yixinget egy időre eleget terrorizáltam, jöhet Chanyeol, úgyis annyira szereti a szívatásokat.
Na most majd meglátjuk, azt mennyire bírod, ha az a bizonyos szívatás rajtad csattan aranyapám.
- Channie oppa! Te vagy a második kedvencem! Olyan cukik a kis manó füleid! - visítottam bele a képébe. Na a gyerek ott nyomott nekem egy kék halált. Se hall, se lát, se semmi. Én kihasználtam ezt a lehetőséget és elkezdtem húzogatni a füleit és puszilgatni. Erre már felfigyelt és védekező üzemmódba kapcsolt.
- Hé, ezt ne csináld, nekem... - itt egy kicsit elakadt. Na ha tényleg az őrült fanpicsát akarod játszani, most dobjad be a tudásodat!
- Neked mi?! Hm? Csak nem neked is van barátnőd? Ha igen, akkor csak a nevét mondd meg és isten biz' kicsinálom a kis senkiházit! - Kicsit azért durva vagyok. Mint valami skizofrén.
- Miért érdekel, he? Hagyd őt békén, még mielőtt olyat teszek, amit megbánok! - közölte harciasan.
Egyem a szívedet! Hú de kifoglak röhögni, mikor rájöttök, hogy mi vagyunk azok! Már most látom magam előtt azokat a fejeket!
- Jól van na! Akkor megyek Xiumin oppához! - libbentettem meg a hajam, majd száznyolcvan fokos fordulatot vettem és teljes gőzzel kezdtem el futni a mit sem sejtő Minseok felé. Háttal állt nekem, így ráugrottam és elkezdtem kiabálni.
- Gyite paci! Gyite!
A váratlan nehezéktől kicsit megingott, de istenesen megállta a helyét, nem esett össze, csak amint realizálta, hogy mégis ki van a hátán, egyből elengedett és ledobott a földre. Én erre persze bevágtam a durcit és karba tett kézzel sétáltam át Baekhyunhoz, akit elkezdtem bökdösni. Idő közben rátekintettem barátnőmre, aki immáron már Sehunt kínozta. Enyhe röhögőgörcs tört rá látva a maknae elgyötört ábrázatát. Szerintem már ő is a pokolba kívánt minket.
Már kezdtem nagyon jól érezni magam, mikor két nagydarab biztonsági őr robbant be a terembe.
- Mi ez a hangzavar? - kérdezték egyszerre. Viszont, amikor megláttak minket, hirtelen megvilágosodtak. Kyrával úgy álltunk ott, mint akik kővé változtak. Na erre az egyre pont nem számítottam.
- Meg kell kérjem önöket, hogy fáradjanak velünk - mondta az alacsonyabbik ellentmondást nem tűrő hangon.
- És hagyjuk itt az oppákat? - kérdeztem vissza bambán.
Erre már semmit sem mondtak, csak megindultak felénk. Az egyik Kyrát kapta a vállára, a másik pedig engem és megindultak velünk a kijárat felé. Nem baj... még nincs vége a mókának!
Kyra
Munkatársaim úgy vittek minket a vállukon, mintha szemétbe való zsákok lennénk. Tiltakozva kiabáltunk és verdestük a hátukat barátnőmmel, de a két férfit hidegen hagyta a próbálkozásunk. Idióta, masszív kidobóemberek! Elég gyorsan levittek minket a lépcsőkön, s leértünk az előtérbe, ahol az összes szempár egy pillanatra ránk szegeződött - biztos meglepődtek a kiabálásoktól.
- Hé, Kyungmin, tegyél le! - üvöltöttem torkom szakadtából, ezt követően pedig ököllel rácsaptam munkatársam hátára. Mind a ketten azonnal megtorpantak és Joon is abbahagyta a visítást.
- K-Kyra? - Meglepődve mondta ki a nevem, leemelt a válláról, majd maga elé helyezett le. Egy vonallá préseltem rúzsos ajkaim, úgy néztem arcát, melynek mindkét felén egy hosszú sebhely futott végig. Kikerekedett szemekkel hajolt az arcomba. Pedig annyira azért nem vagyok felismerhetetlen.
- Ne csodálkozz, én vagyok - mogorván szóltam hozzá, és megigazítottam a fekete parókát. - Kösz, hogy elrontottátok a szórakozásunkat - fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
- Akkor ez a másik a haverod? - szedte le széles válláról Jihu a barátnőmet, aki egy szót sem szólt, csak durcásan méregette a férfit.
- Mégis mi jutott az eszetekbe? - hitetlenkedett Kyungmin, hevesen hadonászva.
- Április van - vonta meg hetykén a vállát Joon. - Kihasználjuk.
- Úgy van - helyeseltem, majd lehúztam a hasamig felcsúszott pulóvert. - Mi mennénk is. Kérlek, srácok, egy szót se szóljatok! - tettem össze tenyereimet, majd kiskutyaszemeket meresztettem feléjük. Láttam rajtuk, hogy vívódnak. Úgysem fogjátok megmondani.
- Hm, rendben, tartjuk a szánkat - Jihu legyintett egyet, levette a baseballsapkáját és megigazította a haját. - De, cserébe majd meghívsz minket egy sörre, Kyra - kacsintott felém.
- Megegyeztünk - bólogattam. - Sziasztok!
Joon nem várta meg míg visszaköszönnek, megfogta a kezem majd magával húzott. A parkoló tele volt rajongókkal, s mikor megláttak minket, amint kimegyünk az épületből, felénk néztek. Meglepődve vizslattak minket, a hangzavar is elmúlt. Összenéztünk barátnőmmel, majd mind a ketten menekülési út után néztünk, viszont nem volt menekvés. Ha szerencsénk van, csodálni fognak, amiért bejutottunk. Belekaroltam Joonba, szorosan egymáshoz préselődtünk, ezután sétálni kezdtünk le, a három fokos lépcsőn.
- Omo, bejutottatok?! - visított fel egy lány, őt követte még három másik.
- Hogy csináltátok?! Kiknél voltatok? - jött egy második, majd egy harmadik kérdés, s láttam, hogy a kérdező próbál közelebb furakodni hozzánk. Szóra sem méltattuk, előre nézve törtünk utat magunknak. Minél előbb el kell tűnnünk.
- Hogyhogy kisétáltatok és miért nem a biztonsági őrök dobtak ki? - ragadta meg erősen a karom egy nálam jóval magasabb egyén.
Kirántottam a karom, Joonra pillantottam, elengedtem a karját és rohanni kezdtem előre. Barátnőm pár másodperc múlva beért engem, így egymás mellett szedtük a lábunkat. Elfordultunk balra, rá a járdára. Hátranéztem, viszont egy lány sem rohant utánunk. Szerencse, hogy lassan kapcsolnak. Átfutottunk a zebrán, mert épp zöld volt, majd egyenesen, egy másik utcán folytattuk az utunkat. Megálltunk a fedett buszmegállónál, nagyokat lihegve vágódtunk le a zöldre festett fapadra.
- Miért is kellett futnunk? - Barátnőm a kelleténél kicsit hangosabban kiabált rám. Összehúztam a szemöldököm, majd combjaimra könyököltem, úgy néztem rá. Megmozgattam lábfejeim, melyek már fájtak a magassarkútól. Hogy tudtam én ezekben futni? Mondjuk telitalpú, abban könnyebb a járás.
- Láttad a többség tekintetét?! Élve felgyújtottak volna! - artikuláltam, eközben felegyenesedtem és a vállait megragadva rángattam.
- Jó, jó, állj le! - rántotta le a karjaim. - Legalább nem futottak utánunk. - Nagyot sóhajtott, majd levette fekete szemüvegét.
- Hm, azért jók voltunk, nem? - Utaltam a próbateremben történtekre vigyorogva. Felnevetett, mindeközben hevesen bólogatott. Azokért az arcokért megérte.
- És ezzel még nincs vége - hagyta abba a nevetést, az ölébe helyezte az összecsukott keretet, majd nagy szemekkel összedörzsölte a tenyerét. Jaj, mit tervez már megint?
- Mit tervezel? - hervasztottam le a mosolyom, egyrészt azért, mert már nagyon idegesített a haj, a cipő és a szoknya, másrészt úgy gondoltam visszakapták a fiúk a szívatásokat. Viszont nem mondtam ellent barátnőmnek, mert túl jól szórakoztam a srácokon.
- Meglepjük őket otthon.
YeonJoon
Megvártuk a következő buszt, amire felszálltunk és egy átszállással már otthon is voltunk, illetve a panel előtt álldogáltunk.
- Mit csináljunk, amíg a srácok haza nem jönnek? - vetette fel a fontos kérdést Kyra, egyik lábról a másikra állva. Hihetetlen, hogy nem nyafog a cipő miatt.
- Nem tudom. Mit?
- Én sem tudom basszus, azért kérdezem! - dobbantott egyet a lábával, s összefonta karjait mellkasa előtt. Rosszallóan ciccegve nyúltam a parókámhoz, és megigazítottam.
- Jól van na. Higgadás van. Mindjárt kitalálok valamit - mormogtam, majd elkezdtem magamban ötletbörzét tartani. - mi lenne ha elmennék a közeli játszótérre? Úgyse jár oda senki.
- Hintázunk? - csillant fel barátnőm szeme. Halkan felkuncogtam. Barátnőm tizenkilenc éves létére még mindig nem szokott le a hintázásról.
- Igen, és ha nagyon akarod, akkor fagyit is veszek neked - jutott eszembe egy másik ötlet is. Úgy is sütött a nap, s a kedvenc fagyizóm is áprilisban már nyitva szokott lenni.
- Kérek fagyit! Kérek fagyit!
- Kapsz! Na, csak halkabban, mert teljes retardáltnak fognak nézni. Néha esküszöm nehezemre esik elhinni, hogy ennyire alacsony az IQ számunk.
Elindultunk a közeli park felé, ahol az említett játszótér is található volt. Menet közben megálltunk a kedvenc fagyizómnál, ahol ráadásul finom a fagyi és olcsó is. Kyra két gombóc csokit kért, csoki öntettel, én pedig két gombóc vaníliát.
A játszótéren elfoglaltuk a két hintát és nyaltuk a fagyinkat, miközben elkezdtük hajtani magunkat. Mivel nem volt sok hátra addig, amíg a srácok hazaérnek, gyorsan elütöttük az időt. Beszélgettünk, hülyültünk és versenyeztünk ki tudja magát magasabbra hajtani.
Teadélutánunkat a kisbusz látványa szakította félbe. Elhajtott a park mellett és beállt a panel mögötti parkolóba. Lakótársaink a hátsó lépcsőházban mentek fel, ezért mi Kyrával lassan elkezdtünk az első bejárat felé rambózni. A zsebemből előhalásztam a kulcsaimat és kinyitottam vele a nyílászárót. Felosontunk a lépcsőn és megálltunk a lakás előtt. Egy hangot nem hallottunk bentről. Feltételeztem azért, mert mindenki ki volt dőlve a próbától, arról nem is beszélve, hogy mi is letámadtuk őket. Valószínűleg ezeket próbálták kipihenni.
Elővettem a rövidnadrág zsebéből azt a vörös rúzst, amit magammal vittem szükség esetére, szépen kirúzsoztam barátnőmet, én pedig a telefonomat használva tükörként kentem ki az ajkaim.
Kyra kezébe nyomtam egy fekete ragasztószalagot - amit szintén a raktárból csentem el -, hogy ragassza le azt a kis valamit, amin az ember ki tud nézni, hogy ki jött látogatóba.
- Te meg honnan szültet ezt? - suttogta és felhúzta a szemöldökét. Körmével megkereste a szalag végét, s mikor azt megtalálta, húzni kezdte a ragasztót. Foga segítségével letépett egy nagy darabot.
- Innen e - mutattam a hasamra.
Ő válaszul csak tarkón csapott, de leragasztotta a kukucskálót és amint kész volt ezzel, én már be is csengettem. Az ajtó túloldaláról hangos nyöszörgést, majd pedig lábdobogást hallottunk. Pár pillanat múlva nyílt is az ajtó, és egy mit sem sejtő Suho állt a túloldalon.
Ezredmásodperc alatt realizálta, hogy kik is vagyunk és egyből megpróbálta ránk csapni az ajtólapot.
- Ti ide ugyan be nem teszitek a lábatokat! - erősködött, de én gyorsabb voltam és odaraktam a lábfejemet. Egy kicsit ugyan fájt, ahogy rávágta az ajtót, de túléltem.
Kyrával közösen benyomtuk a nyílászárót és visítva kezdtünk el rohanni a lakásban fel-alá. Az összes fiú arcára kiült a halálfélelem és úgy ugrottak fel állóhelyzetbe, mint akikbe villám csapott.
- Oppa, ez a te zoknid?
- Oppa, mutasd meg a szobádat!
- Tao oppa, mutasd meg, hogyan wushuzol!
- Baekhyun oppa, aegyozz egy kicsit!
Az összesnek mondtunk valami hülyeséget, miközben rohangáltunk, mint a mérgezett patkány, ugyan is ők rendíthetetlenül próbáltak minket elkapni. Annyira vicces ez a helyzet!
- Most megvagy! - kiáltott Chanyeol, aki Lay segítségével beszorított a dohányzó asztal és kanapé közé.
- Oppák, hát így kell bánni a vendéggel? Főleg, hogy ti vagytok a két kedvencem! - kezdtem el rimánkodni. Viszont nem ütött szíven, hogy beszorítottak, ugyanis lendületvételből gyorsan elsuhantam Channie mellet, úgy hogy fél lábbal feldobbantottam az ülőalkalmatosságra és elugrottam mellette.
- Ne vegyétek semmibe, hogy két évig parkouroztam - nevettem rájuk mutogatva.
Nagy menekülésem közben Kyrára pillantottam, aki láthatólag ugyan ilyen jól elvolt.
Kyra
Mulatságosnak találtam a kialakult szituációt. Mindegyik srác fejvesztve rohant utánunk, vagy éppen előlünk. Nagy volt a felfordulás, a kanapé és a fotelek eltolódtak, az asztalon a váza, benne a már elszáradt rózsákkal eldőlt, és Jongin CD gyűjteménye sem úszta meg szárazon. És ezt mind nekünk kell rendbe rakni. Vajon Joon ezzel is számolt?
Egészen a konyháig kergettem Kyungsoot, ahol beszorítottam őt a fal és a nagy étkezőasztal közé. Szaporán emelkedett a mellkasa, elfáradt a kergetőzés közben. Rémülten nézett rám, s abban a percben úgy éreztem magam, mint egy oroszlán, aki csapdába ejtette szegény prédáját.
- Levehetem a pólód? - kérdeztem cincogva, ártatlan ábrázattal, ezt követően pedig nagyon lassan kezdtem lépkedni felé.
- J-Jaj, jaj, segítség, SEGÍTSÉG, SRÁCOK! - Ide-oda hánykolódott, hol a falnak, hol az asztalnak vetődött, mindeközben hangosan toporgott. Számtalan menekülési útja van, miért nem használja ki?
- Jövök, Dyo! - Zitao a nappaliból ordibált, majd lábainak hangos dobbanása arra engedett következtetni, hogy elindult a konyha felé. Elvigyorodtam, s megtorpantam. Kyungsoo nem igazán értett, a falnak lapulva vizslatott.
- Hé, gyere el onnan! - kiabált rám Taozi, meglepően sok haraggal a hangjában. Ördögien kuncogva fordultam meg a tengelyem körül, s kihívóan néztem a szőke, kínai srác felé.
- Gyere cica, cic, cic - incselkedtem, kezem felemelve mutatóujjammal hívtam magam felé. Tao arcára kiült a rémület, sarkon fordult s amennyire sérült lába engedte, kiiszkolt a konyhából. Hátrafordultam a sarokba szorított fiúhoz, rákacsintottam, mire ő még kisebbre összehúzta magát, majd Tao után eredtem. Biztos a szobánkba megy. Felsiettem a lépcsőn, s a legfelső fokról láttam, hogy barátom becsapódik a szobába. Felnevettem, hogy hallja, én is felértem, majd a szoba felé rohantam, s már nyitottam volna ki az ajtót, viszont nem sikerült. Nem zárta be, hanem mivel az ajtó belülről nyílt, eltorlaszolta saját magával.
- Gyáva vagy, oppa! - kiáltottam, lemondóan sóhajtottam, elengedtem a kilincset és lemásztam az emeletről.
Leérve láttam, hogy Chanyeolnak sikerült lerántania a padlóra barátnőmet. Ha most nem bukunk le, akkor soha. Manófül rátehénkedett Joonra és leszorította a karjait.
- Mi jogon törtök ránk még itt is?! - üvöltötte az arcába idegesen, viszont Joon egyáltalán nem vette a szívére, helyette hangosan nevetett. Hangtalanul az összegyűlt fiúk mögé léptem, és vártam, hogy barátnőm mikor leplezi le magát. Itt az ideje. Kezdek elfáradni.
- Április bolondja - suttogta Joon vigyorogva. Chanyeol csak pislogott, emésztgette a hallottakat, majd hirtelen ledermedt. Rájött.
- Y-YEONJOON?! - teli torokból ordította barátnője nevét. Joon nevetni kezdett, a többi fiú is hangot adott a döbbenetének. A legtöbbjük egyáltalán nem válogatta meg a szavait, hangosan káromkodtak és hitetlenkedtek.
- Szállj le rólam, nehéz vagy - közölte félvállról Joon, ezután lerúgta magáról barátját. Cinkostársam felült és levette a parókáját. - Sziasztok, srácok - integetett angyali mosollyal.
- Azt hiszem vége a melónak - szólaltam meg fennhangon, azért, hogy észrevegyenek, majd én is levettem a parókát, s összeborzoltam izzadt hajam. Egy emberként fordultak felém, s megbotránkozva néztek engem is. Legjobban Kyungsoo fején nevettem, de a többieké sem volt semmi.
- Hogy jutott eszetekbe ilyesmi? - kérdezte Joonmyun, meglepően higgadtan. Jaj, most jön a fejmosás.
YeonJoon
Amint lelepleztem magunkat a srácok teljes letargiába kerültek. A legtöbbjüknek olyan megbotránkoztatott tekintete volt, hogy azt még egy pap is megirigyelte volna. Én orbitális röhögésben törtem ki, majd nem sokra rá Kyra is így tett. Eszméletlen vicces volt, mennyire nem hittek a szemüknek.
Suho teljesen nyugodt hangon kezdte el a monológját, de hogy egyre jobban belelovalta magát, annál lett egyre hangosabb is.
Ahogy sejtettem: jött a fejmosás. Viszont ez valahogy nem tudott meghatni. Azt kaptuk büntetésül, hogy nekünk kell a nappaliban rendet rakni. Mondhatom nagyon nagy büntetés. Néhány eltolódott bútor meg Jongin CD gyűjteménye, de úgysem hagyná, hogy azokhoz hozzáérjünk. Mielőtt nekiálltunk takarítani, átöltöztünk, legalább is csak én, mert Kyrának az az ötlet jutott az eszébe, hogy még mindig álruhában lepi meg a barátját a szobájukban - mert azóta, hogy Kyra felkergette az emeletre a srácot, nem adott életjelet magáról. Segítettem barátnőm fejére visszatenni a parókát, majd bevonultam a szobába, hogy átöltözzek. Egy, már sokadjára felvett és kirojtosodott rövidnadrágot vettem fel és egy kapucnis pulóvert. Akár a takarítónők, nem?
Szépen sorjában visszatologattuk a foteleket és a kanapékat, majd helyére tettük a díszpárnákat, illetve a felborult kis fa dohányzóasztalt felállítottuk, s visszaraktuk rá a vázát amiből kiszedtük az elszáradt rózsákat. Mikor ezzel kész voltunk, nekiláttunk volna visszarakosgatni a CD-ket, de ahogy megjósoltam, Kai sipítva ugrott közénk és lemezeknek motyogva kezdte el őket szépen sorban visszarakni a polcra.
Kyrával beláttuk, hogy azért rendesem megszívattuk a srácokat - viszont azt egyikünk sem volt hajlandó belátni, hogy túllőttünk a célon, hiszen ez nem történt meg - úgyhogy közösen összedobtunk nekik egy kis könnyű vacsorát. A srácok kissé félve álltak neki elfogyasztani az ételt, de azért csak megették. Zitao még mindig nem adott jelet magáról, nagy valószínűséggel elaludhatott - így könnyebb dolga volt barátnőmnek.
Vacsora után elkezdtem mosogatni, Kyrát pedig hagytam, had ijesszen rá a barátjára.
Kyra
Hatalmas vigyorral az arcomon baktattam fel az emeletre. Magassarkúm alatt kopogott a falépcső, és csak remélni tudtam, hogy Tao nem hallja meg. Mielőtt még beosontam volna a szobánkba, a fürdőbe lépdeltem és megálltam a tükör előtt. Megigazítottam a parókát, ujjaimmal fésűt képezve "átfésültem", majd a frufrut is elrendeztem. A világoskék kisszekrény ajtaját - amit a tükör jobb oldalára csavaroztak fel - kinyitottam, s kiemeltem belőle barátnőm fekete, már jócskán elhasznált neszesszerét. A mosdókagyló peremére raktam, kicipzároztam, s elém tárult barátnőm kicsiny sminkgyűjteménye. Fogalmam sem volt, hogy mi mire való, viszont a rúzst és a tust könnyen megtaláltam. Kikentem ajkaimat a vörös rúzzsal, vigyázva, hogy ne menjek ki az ajkak vonalából. A tussal - bár kicsit ügyetlenül - megerősítettem a már a szememen levő sminket. Mindennel végeztem, elpakoltam a szépítőkellékeket, összecipzároztam a neszesszert és visszatettem a helyére. Megmostam a kezeim, utoljára belepillantottam a tükörbe és elhagytam a helyiséget.
Szobánk ajtaja elé sétáltam, s még mielőtt benyitottam volna, elrendeztem a szoknyát. Nem is olyan rossz ez a ruhadarab.
Megragadtam a kilincset, halkan lenyomtam és benyitottam. Ledermedtem, mert a szobában égett a villany, s már rákészültem arra, hogy Tao nekem ront, viszont szerencsére ez nem így történt. Barátom a szoba közepén levő franciaágyon feküdt póló nélkül, csak egy fekete térdnadrágot viselt. Karjait feje alá támasztotta és csukva volt a szeme, de tudtam, hogy nem alszik, mert mikor halkan benyitottam, megrebbent a szeme. Omo, még ne nyisd ki a szemed. Magam mögött becsuktam az ajtót, végig a srácot nézve, s lassan lépkedtem az ágy felé, Tao oldalára.
- Kyra? - szólalt meg halkan Taozi, nekem pedig egy vigyor szökött az arcomra, s próbáltam visszatartani a majdnem előtörő röhögést. Jesszus, már most kezd vicces lenni. Óráknak tűnő másodpercek alatt értem az ágyat, majd mikor észrevettem, hogy barátom lassan kezdi felnyitni a szemét, cselekedtem. Bal térdemmel feltérdeltem a matracra, jobb lábam pedig átvetettem csípője felett és lovaglóülésben ráültem. Azon nyomban kipattantak a szemei, s mikor meglátott engem, kikerekedett szemekkel készült, hogy karjai segítségével lehajítson magáról. Reflexeimnek hála még időben elkaptam csuklóit, majd erősen az ágyra nyomtam. Feltérdeltem felette és közel hajoltam az arcához. Sikerrel jártam.
- Szia, oppa - cincogtam, viszont próbáltam nem tartani a szemkontaktust. Arca eltorzult a rátörő dühtől, majd izmoktól dagadó karjait befeszítette és már készült kitépni a csuklóit ujjaim közül. Gyorsan ki kellett találnom valamit, mivel tudnám lebénítani. A nyaka! A másodperc törtrésze alatt hajoltam hosszú nyakához, majd egy csókot nyomtam bőrére, a csók helyén halvány rúzsfolt ékeskedett. Pont ahogy vártam, hirtelen dermedt le.
- Rohadt életbe, nekem van valakim! - összeszorított fogai között préselte ki a szavakat. Milyen kis aranyos. Úgy döntöttem, hogy ideje lelepleznem magam.
Mikor ismét készült kirántani a karjait, belesúgtam a fülébe: - Április bolondja...
S ismét lefagyott. Felismerte a hangom. Arcom elhúztam a fülétől, majd mélyen kidülledt szemeibe néztem. Valami olyasmi reakciót vártam tőle, ezért is mosolyodtam el. Felismerte a hangom, de nem hisz a szemének. Komolyan ennyire felismerhetetlen lennék?
- Ky... - Lehunytam a szemeim és megcsókoltam. Mivel még mindig le volt dermedve a döbbenettől, ezért sem viszonozta a csókom. Türelmetlenül, és talán túl erősen is, megharaptam alsó ajkát, fel is szisszent a hirtelen fájdalomtól. Kirántotta gyenge szorításomból csuklóit, s már azt hittem, hogy lelök magáról, de helyette derekamra tette kezeit, és olyan erősen belemarkolt húsomba, hogy szinte még a könnyem is kicsordult. Ez fájt. Leálltam szám mozgatásával, de ajkaim még mindig az övéin pihentek. Kihasználta résnyire nyitott párnáim, síkos nyelvét átcsúsztatta a számba, majd az enyémre csúsztatta. Több sem kellett, hevesen kezdtük csókolni egymást.
Addig egy kezemen meg tudtam számolni, hányszor váltottunk olyan heves, nyelves csókot mint akkor. Mind két kezem selymes, szőke hajában matatott, Ő pedig tenyereit derekamtól fenekemig simította, majd ugyanezt vissza, többször megismételve az utat, néha-néha még szoknyám alá is bemerészkedett keze.
Ajkaim már zsibbadtak, a levegő is fogytán volt, ezért elhajoltam tőle. Gyorsan kapkodtuk a levegőt és igazán ki voltunk pirulva - legalábbis Zitao, a saját arcom nem láthattam. Barátom haja szanaszét állt, hála kezeimnek, ajkai pedig fénylettek nyálunktól. Tartottuk a szemkontaktust, viszont nem szóltunk egymáshoz. Még mindig pihegve vezettem kezem az ajkaimhoz, majd megtöröltem őket kézfejemmel, ezzel a vörös rúzst is letörölve.
- Hihetetlen, hogy te vagy az, Kyra - motyogta még mindig csodálkozva, s levette fejemről a fekete parókát. Mosolyogva vállat vontam, legördültem róla az én térfelemre, majd az oldalamra fordulva néztem tovább Őt. Tao is az oldalára fordult, ezután pedig ujjait izzadt tincseimbe túrta, még jobban összekócolva az hajam. - Hogy jutott ilyen az eszetekbe? Mert gondolom a másik Joon volt.
- Igazából csak Minseoknak akartuk visszaadni az anakondás viccet, viszont így mulatságosabb volt, hogy az egész csapatot megtréfáltuk. Legalább is mi jót mulattunk - kacsintottam, s közelebb húzódtam hozzá, Ő átölelve a derekam préselt magához.
- Többször kéne szoknyát hordanod... és ez a cipő - mormogta beharapva alsó ajkát, majd egy puszit hintett a számra. - Viszont egyet nem értek. Miért pont Kyungsoo? - húzta fel a szemöldökét, utalva a pulóveremre. Kuncogva megvontam a vállam, szabad tenyerem, amin épp nem feküdtem, a nyakára tettem, ujjaimmal cirógattam bőrét. Ha tehetném, minden egyes percben vele lennék.
- Baba? - szólítottam meg halkan. Nem olyan rég kezdtem el babázni, s bár a többiek dedósnak nevezték ezt a megszólítási formát, Zitao ugyan úgy hallgatott rá, mint más becenevekre, amiket adtam neki.
- Hm? - kezdte el simogatni az oldalam, majd belenézve a szemembe várta, hogy mit fogok mondani.
- Ugye a napokban lesz a comeback fellépésetek? - Válaszként lassan bólintott egyet. - Ígérd meg, hogy nem fogsz fellépni! - határozottan kértem, s mondandóm nyomatékosítottam azzal is, hogy a kelleténél kicsit erősebben markoltam bele a hajába. A makacssága miatt képes lenne fellépni. Pedig tudja jól, hogy pihentetnie kell a lábát. Láttam rajta, hogy vívódik magában, szemeit is lehunyta. Újra belemarkoltam hajzatába, mire kinyitotta a szemét, és mélyen az enyémekbe nézett.
- Megígérem.
YeonJoon
Miután végeztem a mosogatással, felmentem a Chanyeollal közös szobámba. Magamhoz vettem az alvós pólómat és egy bugyit, majd becéloztam a fürdőt. Az ajtót magamra zártam, a ruháimat lehámoztam magamról és azzal a lendülettel bele is dobtam mindet a szennyes kosárba, ezt követően pedig beálltam a zuhany alá. Sokáig folyattam magamra a meleg vizet, ez idő alatt tusfürdővel végig sikáltam magamat és megmostam a hajam.
Kiléptem a zuhanykabinból, megtörülköztem és felvettem az alvós szettemet, majd hajamat törölgetve mentem vissza a szobába. Alig nyitottam ki az ajtót, Channie viharzott ki mellettem és bevágódott a fürdőbe.
Törökülésben leültem az ágy közepére és hajamat szárítgatva a törölközővel vártam barátomat.
Nagyjából negyed óra elteltével jelent meg a szobában. Egy térdnadrág és egy fekete póló volt rajta. Rám sem nézve lépdelt a szekrényéhez és elrakta a ruháit, majd szépen komótosan leült mellém az ágyra. Nem állhattam meg, muszáj volt elmosolyodnom. Haláli aranyos volt, ahogy kis grimaszokkal az arcán ült mellettem.
- Mondd, ha akarod. Nem fogok megsértődni - kuncogtam, és játékosan megcsaptam a vállát a nedves törölközővel. Felhúzta a vállát és értetlenül nézett rám.
- Mi? Ja, csak, amikor abban a szerkóban magadról kérdezgettél, tudod eléggé dühös lettem. Nem tudtam, hogy te vagy az, de ha nem te lettél volna és tovább kérdezgetett volna ilyen hangnemben, akkor tényleg lehet, hogy olyat csináltam volna ami nem helyes. - Komolyan beszélt. Meleg mosoly jelent meg arcomon, a törölközőt az ágy hátsó támlájára terítettem, majd közelebb ültem Chanyeolhoz.
- Aranyos vagy - bújtam oda hozzá, akár egy kismacska, aki kényeztetésre vár. Ő nem mosolygott, ami meglepett. Karjai testem köré fonódtak, majd egy forró ölelésben részesített. - Én azt hittem te is azt akarod nekem szemre hányni, hogy ez mennyire rossz ötlet volt, és mégis hogy juthatott ilyen az eszembe.
- Szóval te voltál az ötletgazda? - Ezt meg sem kellett volna kérdeznie.
- Pontosan.
- Miért legyek mérges? Valószínűleg nem csak mi tudunk róla, főleg hogy a két biztonsági őr konkrétan kivitt benneteket. Gondolom őket beavattátok. Senkinek nem lett baja belőle, nektek meg jó volt, mert istenesen kiröhögtetek bennünket. Meg amúgy is. Egy ilyen szívatás minimum elvárható az ÉN barátnőmtől - hangsúlyozta ki az "én" szócskát.
- Egomanó! Be kell valljam, most aztán megleptél - mosolyogtam.
- Mivel? Hogy tudok reálisan is gondolkozni?
- Mondjuk ez a tény is alapjaiba véve abszurd, de nem ezen. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire ragaszkodó vagy, hogy ennyire védelmező típus vagy - hajoltam bele az arcába és megcsókoltam. Ő eldőlt az ágyon és teljesen magára húzott, a derekamnál fogva szorított oda a testéhez.
- Tudod jól, hogy sokoldalú vagyok. - Megszakította a csókot és az ajkaimra suttogott.
- Ez igaz. De lásd csak be, a legdominánsabb oldalad az a bajkeverő! - motyogtam, de nem engedtem meg, hogy reagáljon rá, ugyanis egy újabb csókkal belé fojtottam a szót.
