YeonJoon
- HÚZZÁTOK IDE A BELETEKET BARMOK! - kiáltottam.
Pár másodperc elteltével a fiúk dübörgő lépteit lehetett hallani ahogy futnak lefelé a lépcsőn, majd katonákat megszégyenítő módon kihúzott háttal álltak be elém.
Amint beálltak egy szép sorba, egy gyors népszámlálás után megállapítottam, hogy egy ember hiányzik.
- Hol van a tizedik? - kérdeztem.
- Fogalmunk sincs róla, uram! - kiáltották együttesen. Jó játszani a tábornokot.
- Jongin! Azonnal told ide a képedet! - ordítottam fel az emeletre.
A fiúk kissé ijedt arccal várták a végeredményt, ugyanis tudják, hogy nem szeretem ismételni magamat. Arról nem is beszélve, hogy megvannak a módszereim arra az esetre, ha valami nem a terveim szerint alakul. Ez nem azt jelenti, hogy pszichopata vagyok, aki még agresszív is másokkal szemben, hanem azt, hogy szeretem a rendet.
- Intézkedem! - hallottam Kyra hangját az emeletről.
Kyra
Yaoit olvastam a telefonomon -természetesen TaoRist-, s már épp a legjobb résznél tartottam volna, mikor meghallottam barátnőm kiáltását, amint Jongint hívja magához. Újabb gyűlés? Válasz nem érkezett a fiútól, ezért akarva-akaratlanul feltápászkodtam.
- Intézkedem! - kiáltottam ki a szobából, Joonnak címezve a mondatot. Talán Jongin még alszik? Mindenesetre gyorsan meg kell keresnem, mert Joon hamarosan robbanni fog. Lezártam a telefonom, majd a zsebembe csúsztattam, kisiettem a szobámból, egyenesen Jongin ajtajáig.
- Ébren vagy? - kiáltottam be a szobába, folyamatos kopogások közepette. Megelégeltem, hogy még két perc után sem nyitott ajtót, ezért feltéptem a nyílás zárót, majd betrappoltam a szobába. Ch, már értem, hogy miért nem hallott! Kai az ágyán feküdt, nyakig betakarózva, fülében a fülhallgatóval, be volt csukva a szeme, de arcán ott virított kaján vigyora. Oh, szóval ez hallotta barátnőm kiáltását, de mégsem engedelmeskedett? Ilyet! Lerántottam róla a takarót, a fiú meglepetten nyitotta ki a szemeit, s a mosoly is lefagyott az arcáról. Helyette én húztam ördögi vigyorra ajkaim, kitéptem füleiből a fülhallgatót, majd lelöktem az ágyáról.
- Nyomás lefelé! - ragadtam meg a karját, nem vártam meg, hogy felálljon, minden erőmet beleadva húzni kezdtem a földön. Kiabálva vergődni kezdett, én megkegyelmeztem neki, s a lépcső alján elengedtem.
- Te normális vagy?! - pattant fel a földről, és debil fejjel megrázott a vállaimnál fogva. Röhögve megráztam a fejem, majd hirtelen elkomorultam, s leszedtem vállaimról a kezeit.
- Na balettozzál lefelé! - s egy erős rúgást mértem a seggére. Nem akartam lelökni a lépcsőn, de ez az idióta nem tartotta meg az egyensúlyát, s egyszerűen legurult.
Basszus, ezt nem így akartam.
YeonJoon
A lépcső irányából furcsa hangokat hallottam, így gyorsan oda sasszéztam megnézni, hogy mégis mi a búbánat történik ott. Mire odaértem Jongin egy nagyon érdekes jógapózban feküdt a lépcső alján. A hátam mögött a srácok irdatlan röhögésbe kezdtek a szituáció láttán. Hülye barom.
- Él még? - kérdezte barátnőm a lépcső tetejéről.
- Szerintem ez megmurdelt - jelentettem ki, miután a kandalló mellől elvett piszkavassal megbökdöstem.
- Tudod te kivel szórakozz - pattant fel villámgyorsan a földről a szerencsétlenje.
A nagy magasság különbség miatt fölém magasodott és szerintem nagyon abban a hitben volt, hogy én fogok bocsánatot kérni. A lehető legijesztőbb arcomat varázsoltam magamra, aminek az lett a vége, hogy Jongin a sarokba kuporodva kért bocsánatot.
- Sajnálom! Én nem akartam legurulni a lépcsőn! Kényszerítettek! - mutatott vádlón Kyrára.
- Nem mozgat! Mi a halálért nem voltál képes idejönni mikor szóltam?
A kialakult csendben szinte hallottuk egymás gondolatait. A fiúk megszeppenve álltak mögöttem, barátnőm már várta mikor robbanok, Jongin meg fülét-farkát behúzva kuporgott a sarokban büntetésére várva.
- Na jó. A lépcsős incidenst nem fogom figyelembe venni. Ötven fekvő! - kiáltottam.
Jongin egyből mozdult és gőzerővel csinálta a szabályos fekvőtámaszokat.
Mikor végzett, ő is beállt a tornasorba. Mikor mindenki elkussolt és nem mocorgott, kijelentettem a gyűlésnek az okát.
- Emberek, ugye ma este szilveszter! Eljött a készülődés ideje...
Be se tudtam fejezni a mondatomat, már jöttek a hülyébbnél is hülyébb ötletek.
- Én petárdát akarok venni!
- Én pedig sok-sok tűzijátékot!
- Legyen a ház konfettivel feldíszítve.
- Ugye lesz pia is?
- Vicces maszkok is kellenek!
- Meg kaja is...
- Befogtátok? Még beszélek! - kiáltottam el magamat.
- Befogtuk! - rendeződtek vissza a sorba.
- Na akkor. Ez már mind megvan, és a csapatok is megvannak, hogy ki mit vesz! Chanyeol, Jongin, Jongdae és én megvesszük a tűzijátékokat, meg ehhez hasonlókat. Tao, Suho, Kyungsoo és Sehun mennek piát és kaját venni; Yixing, Minseok, Baekhyun és Kyra pedig a parti kellékeket szerzik majd be. Érthető?
Kyra
Joon kiosztotta a feladatokat, majd mind a tizenketten bevetettük magunkat a konyhába, hogy együnk valamit. Kyungsoo rántottát sütött, de annyit, hogy még egy kisebb hadseregnek is elég lett volna. Csendben majszoltuk a reggelinket, a fiúk szokatlanul csendben voltak, pedig általában minden étkezésnél kajacsata és szócsata szokott lenni. Ezek miért vannak ennyire csendben? Höh, talán Yeonjoon az oka.
Reggeli után felrohantam az emeletre és befoglaltam az egyik fürdőszobát. Fogmosás közben azokon gondoltam, hogy miket kéne venni a bulira. Álarcokat és konfettiket biztos, hogy veszünk. Kéne még trombita, paróka, lufi, csillag szóró és még ördögpatron is. Fogmosás után megtöröltem az arcom, a tükörbe nézve kissé összeborzoltam a hajam és elhagytam a fürdőszobát. Átöltöztem a szobámban, ezt követően lesétáltam a lépcsőn és összetrombitáltam a kis csapatom.
- Yixing! Minseok! Bacon! - kiáltottam a nevüket, miközben a bakancsom húztam fel. Szinte azon nyomban ott termettek és haptákba vágták magukat. Pedig én nem is parancsolóan hívtam őket. - Pihenjetek, katonák - kuncogtam fel, komoly arcuk láttán.
- Mehetünk? - biccentett az ajtó felé izgatottan Minseok. Rajtuk már volt cipő és kabát is, már csak rám vártak. Levettem a fogasról a pufajkám és felvettem, majd a nyakamba tekertem a sálam, s felhúztam a kapucnim.
- Mehetünk - kinyitottam a bejárati ajtót és előre engedtem a srácokat. - Mi mentünk!
YeonJoon
A reggelimet a pultnak dőlve fogyasztottam. Kyungsoo sütött, mint mindig. Jó szakács és így legalább nem nekem, vagy Kyrának kell.
Meglepően csöndben vannak a srácok. Talán a Jonginnal történtek miatt? Mondtam, hogy megvannak a módszereim. De azért az is vicces, hogy teljesen elhiszik, hogy ilyen vagyok. Pedig Kyra tudna mesélni, hogy eddigi életemben mennyi hülyeséget csináltam, amiről ők nem tudnak! Anyám, ha belegondolok hányszor kerültünk bajba miattam.
Meglepően csöndben vannak a srácok. Talán a Jonginnal történtek miatt? Mondtam, hogy megvannak a módszereim. De azért az is vicces, hogy teljesen elhiszik, hogy ilyen vagyok. Pedig Kyra tudna mesélni, hogy eddigi életemben mennyi hülyeséget csináltam, amiről ők nem tudnak! Anyám, ha belegondolok hányszor kerültünk bajba miattam.
A tányéromat beraktam a mosogatóba, majd szóltam az én csapatomnak, hogy indulhatnánk már. Persze, hogy katonásan haptákba vágták magukat. Röhögve konstatáltam, hogy végre felfogták a dolgok rendjét. Kíváncsi leszek, mit szólnak majd ha kiderül milyen is vagyok. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez ma kiderül.
Gyorsan felhúztam a timberland bakancsomat és hozzá a fekete síkabátom, majd már ki is léptem a házból, mögöttem a három idiótával.
Egy fél órás séta után meg is érkeztünk a boltba ahol be fogjuk szerezni a szilveszter leglátványosabb kiegészítőjét.
Szó szerint megrohamoztuk a boltot. Mindenki futott a maga feje után és egy kosárba dobálta bele a nagyobbnál nagyobb tűzijátékokat. Egy valaki maradt mellettem. Chanyeol nagy szemekkel bámult rám és várt valamire. Mire vársz, öcsi?
- Mire vársz? Talán tapsra? - kérdeztem.
- Nem, csak nem mondod meg, hogy mit kéne vennünk?
- Anyám. Nem vagyok én annyira vaskalapos. Kyra tudna mesélni ilyenekről - nevettem.
- Milyenekről? - kérdezte.
- Durván sok hülyeséget elkövettem már. Viszont szeretem ha hallgatnak rám az emberek.
Mondatomat azzal fejeztem be, hogy két darab negyvenes tűzijátékot raktam bele a kosárba. Ennek láttán mindenki felbátorodott és több telepet vettek le a polcokról. De volt ott más is. Petárda, ördög patron meg minden ami egy elborult agyú fogyatékosnak a vágya.
A pénztáros fazon úgy nézett ránk. mintha terroristák lennénk. Bár mikor fizetésre került a sor. már jobban örült. Szerintem ennek boltnak az egész évi bevételének a fele az tőlünk származik. Hét darab jól megpakolt nagy táskával indultunk meg hazafelé.
Kyra
Ötletem sem volt, hogy hova kéne mennünk. Tanácstalanul sétáltunk az emberekkel tömött utcán, annyira siettek, hogy néha-néha még minket is fellöktek. Engem egyszer elsodort a tömeg, Yixing pedig a csuklyámnál fogva mentett meg.
- Hol vegyük meg a cuccokat? - kérdezte Baekhyun a fekete maszkja mögül, felém fordulva.
- Dunsztom sincs - rántottam meg a vállam, miközben a fejemet ráztam. Már három éve itt élek, nem ez az első szilveszterem itt és még sincs ötletem. Minseok hirtelen megtorpant, aminek következménye az volt, hogy Yixing -mivel nem figyelt-, nekiment. Baek és én is megálltunk, és arra néztünk, amerre a rangidős fiú. Elvigyorodtam, mikor megláttam a parti kellékeket áruló árusokat egymás mellett. Na, nem is kell tovább keresnünk. A srácok egyenként megrohamozták az árusokat és bőszen válogatni kezdtek a színesebbnél-színesebb cuccok között. Én is odamentem az egyikhez és a parókákat kezdtem el szemrevételezni. Ezt a hosszú rózsaszínt megveszem Zitaónak. Ezt a raszta parókát meg magamnak. Ezt a hosszú lilát pedig Joonnak. És a többieknek is kéne. Mielőtt szóltam volna az árusnak, a telefonom rezegni kezdett. Kivettem a zsebemből és majdnem dobtam egy hátast. Nocsak, eszébe jutottunk?
- Te még élsz? - szóltam bele köszönés nélkül a telefonba, meglepődve.
- Nagyon vicces vagy - dörmögte, és biztos voltam benne, hogy még a szemét is megforgatta.
- Teljesen komolyan kérdeztem, Yifan. Mond, mit szeretnél - Nekidőltem az asztal szélének és vártam a válaszát.
- Mivel szilveszter van, ezért gondoltam bulizhatnánk egyet így, tizennégyesben. Tudod, mint régen. Luhant már felhívtam, ő majd beszél Joonnal - A válasza mosolygásra késztetett. Szerencséje van, hogy nem felejtette el az elmúlt éveket.
- Rendben van. Gyere kilencre a dormhoz. Most leteszem - Nem vártam meg, míg válaszol, s kinyomtam.
Megvettem a parókákat, majd a fiúk keresésére indultam. Ők már rég megvettek mindent, rám vártak az egyik kajásnál. Mindegyik fiú kezében jól megtömött pakkok voltak, mintha felvásárolták volna az összes cuccot. Minek ennyi kellék?
- Az előbb hívott Yifan. Ő is jön majd bulizni. Ja, és ha minden igaz, Luhan is. Újra együtt lesz a nagy csapat - Mosolyogva újságoltam el nekik a hírt, amit egy együttes "Ez az!" kiáltással konstatáltak.
YeonJoon
A hidegre való tekintettel gyorsan szedtük a lábainkat a visszafele vezető úton. Épp egy kis sikátorban mentünk, amikor megszólalt a telefonom. A képernyőn villogó néven megakadt a szemem. Nem gondoltam volna, hogy eszébe jutunk. Megnyomtam a zöld gombot, majd beleszóltam a telefonba:
- Mondjad - tudom parasztság így köszönés nélkül, de nem tehettem róla.
- Ne legyél ilyen. Csak azt szeretném mondani, vagyis kérdezni, hogy nem baj ha visszamegyek szilveszterezni? Úgy tudom Yifan már beszélt Kyrával - mondta izgatottan Luhan.
- Imádom, hogy Yifan direkt úgy szervezi a dolgot, hogy én később szerezzek róla tudomást.
- Ne legyél mérges, csak azt akarta, hogy biztosan visszamehessünk, és az ahogy te lereagáltad a kilépését nem biztosította volna azt, hogy visszaengeded.
- Jól van. Gyere, vagyis gyertek. Legalább a srácok is örülnek majd - mondtam, majd egy gombnyomással meg is szakítottam a vonalat.
- Ki volt az? És kik jönnek? - rohamozott meg a kérdéseivel Chen.
- Yifan meg Luhan jön és Luhan volt az - mondtam.
- Újra tizenketten leszünk? - vidult fel a happy vírus.
- Ahogy mondod.
Ezután folytattuk utunkat hazafelé.
A lakásban csatakiáltások fogadtak.
- Gyere, dobáld csak a mogyoróid! - ez a kiáltás Yixingtől származott. Dobáld a mogyoróid... FÚJ, Joon, ne gondolj egyből rosszra...
- Belefullasztalak a gesztenyébe! Tudom, hogy nem szereted! - ez pedig Sehuntól jött.
- Gyere, edd csak a szotyit! Az úgyis olyan madaraknak való, mint te! - Yixing próbált frappánsat visszaszólni, de nem sikerült neki. Ez aztán erős volt...
Kíváncsian kukucskáltam be a nappaliba, s próbáltam észrevétlen maradni. Hát, erre nem számítottam.
A lakásban csatakiáltások fogadtak.
- Gyere, dobáld csak a mogyoróid! - ez a kiáltás Yixingtől származott. Dobáld a mogyoróid... FÚJ, Joon, ne gondolj egyből rosszra...
- Belefullasztalak a gesztenyébe! Tudom, hogy nem szereted! - ez pedig Sehuntól jött.
- Gyere, edd csak a szotyit! Az úgyis olyan madaraknak való, mint te! - Yixing próbált frappánsat visszaszólni, de nem sikerült neki. Ez aztán erős volt...
Kíváncsian kukucskáltam be a nappaliba, s próbáltam észrevétlen maradni. Hát, erre nem számítottam.
Yixing és Sehun dióval, mandulával, gesztenyével illetve szotyival dobálták egymást. Minseok, Tao és Baek pedig valami elfuserált díszítést varázsolt a lakásba. Átnéztem a konyhába, ahol Suho és Kyungsoo ezeket figyelmen kívül hagyva próbált valami értelmes ennivalót készíteni, szerencsétlen Kyra meg már majdnem agyfaszt kapott, hisz' a haját tépkedve állt a nappali kellős közepén. Viszont ahogy bementem a nappaliba és megláttak engem, az arcukra fagyott rémülettel néztek rám. Számukra a leglehetetlenebb következett.
Orbitális röhögésben törtem ki és pár perc elteltével térdre ereszkedve törölgettem a könnyeimet és a nevetéstől fájó hasamat fogtam. Mindenki elképedve nézett, de a végére már ők is felfogták, hogy ezért nem fognak kapni semmi büntetést.
Gyorsan egyberáztam a csapatot és immár mindenki vidáman tette a dolgát.
Amit eddig felaggattak a falra, azokat mind leszedtük, majd segítettünk a főzésben, ezek után pedig én elzártam a tűzijátékokat. Kell a francnak, hogy valamelyik baromarc felrobbantson itt mindent!
Miután ezek megvoltak, Kyrával feltakarítottuk egy kicsit a lakást, és ezután következhetett a közös díszítés.
Kyra
Némán sétáltunk egymás mellett a hazavezető úton, nem érdekelt minket a csípős hideg, sőt, én még élveztem is. Vajon Joonék már hazaértek? És Taóék? És vajon Luhan beszélt már Joonnal? A kirakatokat néztem, s egyszer csak megakadt a szemem egy gucci pénztárcán, ami ráadásul le volt árazva. Szóltam a többieknek, hogy bemegyek abba az üzletbe, s már ott sem voltam, siettem megvenni a pénztárcát. Szerencsém volt, mert már csak a kirakatban lévő tárca volt meg, az összes többit mind elkapkodták. Fizettem és már ott sem voltam, még az eladónak is elfelejtettem köszönni.
Negyed óra alatt hazaértünk, a kajás csapattal pont a lakás ajtaja előtt találkoztunk össze. Az ő kezünkben is megtömött táskák voltak. Minek ennyi kaja? És ugye nem csak alkohol van Sehun táskáiban?! Joonmyun kinyitotta az ajtót, a fiúk pedig mint egy csorda, úgy szállingóztak be. Hm... akkor Joonék még nincsenek itthon. A lakásba érve levettük magunkról a kabátokat, sapkákat és sálakat, ezt követően bementünk a konyhába.
- Kajás csapat! - kiáltottam el magam, mire mind a négyen rám figyeltek, miközben a konyhaasztalra pakolták ki az ételt, s italt. Igen, Sehun szatyraiban tényleg csak pia van. - Luhan és Kris is jön hozzánk bulizni.
- Yifan... idejön? - kérdezte Tao nagy szemekkel, s biztos, hogy robbant volna a boldogságtól, ha nem fogom le a vállait.
Kyungsoo és Joonmyun kitessékelt minket a konyhából, én a srácokkal együtt elfoglaltam a nappalit és kiborítottuk a helyiség közepére a kellékeket. Hát ezzel a konfettivel meg tudnánk tölteni egy nagyobb ágyút. Minek ennyi trombita?!
- Oh Tao, vettem neked valamit - jutott eszembe hirtelen, s mire a meglepett fiú kettőt pislogott, már ott is álltam előtte vigyorogva, a pénztárcát a kezembe fogva.
- GUCCI?! - Nem számítottam arra, hogy visítani fog. Szinte látni lehetett, hogy csillagokat szórtak a szemei, és még simán oda is lehetett képzelni, hogy szivárványt hány. Kikapta a kezemből a tárcát, majd hozzáértően tanulmányozni kezdte - Eredeti gucci - állapította meg bólogatva. Megvontam a vállam, majd már mentem volna a kellékhalomhoz, amikor megragadta a csuklóm, megállásra késztetve. Hát ennek meg mi a baja? Felhúzott szemöldökkel néztem rá, s még inkább az égnek meresztettem a szemöldökeim, amikor a pénztárcát letette az asztalra, majd felém magasodott és levette a pulóverom kapucniját a fejemről. Megdermedve álltam előtte, levegőt sem vettem. Arcom mind két oldalára nyomott egy-egy finom, ártatlan kis puszit, majd féloldalasan elmosolyodva visszatette a csuklyám. Oh anyám. Sűrűn pislogni kezdtem, dübörgő mellkasom már bántotta a fülem, Zitao pedig esélyt sem adott a megszólalásra, mert már el is lépett előlem. Ez most meglepett. De nagyon aranyos volt tőle.
Minseokra, Zitaóra és Baekre hagytam a díszítést, ami nem volt igazán jó ötlet. Az egész lakás úgy nézett ki, mintha belehányt volna egy nagydarab csillámpóni.
Sehun és Yixing mogyoróval és ezek társaival kezdtek el dobálózni, én meg már a hajam téptem, annyira ideges voltam. Szerencsére megjelentek barátnőmék, én pedig már fogtam be a fülem, mert biztos voltam benne, hogy Joon üvölteni fog, de nem így lett. Röhögött. Orbitálisan röhögni kezdett, még térdre is esett. Hát ez meg? Mindegy, legalább megmenekültem egy dobhártya szakadástól.
Joon rendet csinált, utána elkezdtük feltakarítani a fiúk mocskát, segítettünk a főzésben, majd jöhetett a közös díszítés.
YeonJoon
- Rendben. Akkor álljunk neki a díszítésnek. Lehetőleg valami jól kinézőt hozzatok össze, mert ha megint olyan csillámfaszláma szerű cucc lesz mint az előbb, akkor az egész 2015-ös évet takarítással fogjátok tölteni! - mondtam a motiváló szavakat.
Ennek hatására mindenki megfogott egy cuki kis díszecskét és a lakás valamelyik pontjára felaggatta.
Azonban nem telt el öt perc és máris átment baromkodásba az egész. És ki kezdte?! Persze, hogy az elbaszott, minden lében kanál, velejéig romlott állat, vagyis Chanyeol. És mi volt az ok? Az, hogy megszívassa szerencsétlen Taót.
Lehet, hogy a nemrégi röhögéses incidens miatt nem hallgatnak rám, de ez marhára felbosszant. Nem Joon. Ne rontsd el a hangulatot. A legjobb büntetés, ha te is jól megszívatod a parasztját. Had érezze a törődést.
Lehet, hogy a nemrégi röhögéses incidens miatt nem hallgatnak rám, de ez marhára felbosszant. Nem Joon. Ne rontsd el a hangulatot. A legjobb büntetés, ha te is jól megszívatod a parasztját. Had érezze a törődést.
A kellékhalomból előkotortam valami spray szerű cuccot ami ilyen nyálkás, rózsaszín valamit lő ki magából.
Míg Chanyeol azzal volt elfoglalva, hogy kiröhögje Taót, én a háta mögé léptem.
- Hé, Füles - szóltam neki.
Kissé ijedt arccal fordult felém, én pedig az egész flakon tartalmát ráfújtam. Mire végeztem, szerencsétlen fejéből nem látszott más, csak a hatalmas rózsaszín masszából kiálló fülei.
A csapat többi tagja irdatlan röhögésbe kezdett. Én is elnevettem magam, s ő kezével leszedte a szemét takaró réteget. Szemei vészjóslóan villogtak, minek hatására egyet hátra léptem. Ő felemelte a bal kezét, majd azt a ragacsot ami benne maradt a tenyerében, az arcomra kente.
Ezután szájáról is eltávolította a cuccot és egy győzelem ittas mosolyra húzta azt. Ezzel együtt az összkép valami fenomenálisan röhejes lett, így nem tudtam megállni a nevetést.
Ezek után újra nekiálltunk a díszítésnek. Épp egy papírdíszt aggattam fel a csillárra amikor kedves barátnőm mellém lépett.
- Most rendesen meglepted a srácokat. Szerintem álmukban nem gondolták volna, hogy ilyen is tudsz lenni - mosolyodott el.
- Talán te tudod a legjobban, hogy igenis tudok ilyen lenni.
Nemsokára rá készen lettünk a díszítéssel. Meg kell hagyni, hogy jó munkát végeztünk.
Most már nincs más hátra, mint megvárni a két kóbor lelket és várni 2015-öt!
Most már nincs más hátra, mint megvárni a két kóbor lelket és várni 2015-öt!
Kyra
A lakás feldíszítése után barátnőm kitalálta, hogy nézzünk gameplayeket. Még régebben találtunk egy baromi jó csatornát, ami kettő idiótáé, s azóta szinte mindig azokat nézzük, amolyan közös program gyanánt. Beültünk a közös szobánkba, majd leültünk Joon ágyára, barátnőm az ölébe helyezte a laptopját, s elindította a már előre kikeresett videót.
Nagyokat röhögtünk, már folyt a könnyünk. Az egyik emberke a kecske szimulátorral játszott, s néha nem a játékon röhögtünk, hanem magán az ember röhögésén.
Fogalmam sincs mennyi videót néztünk egymás után, de nekem már fájni kezdett a szemem. Kinéztem az ablakon, már korom sötét volt kint. Merre van Yi és Luhan? Mikor is jönnek?
- Luhan hyung! - hallottam meg Sehun hangos, eget rengető kiáltását. Joonnal egymásra néztünk, s egyszerre sóhajtottunk fel. Emlegetett szamár. A laptop órájára néztem, a digitális óra pedig pont akkor váltott át kilenc órára. Yifan is itt lehet...
- Lemegyek, köszönök neki - tette le a laptopját az öléből a lány és felállt az ágyról. - Te nem jössz?
- Ha kíváncsi rám, akkor tudja, hogy hol talál - Válaszomat hallva bólintott, ezt követően kisietett a szobából. Vajon Yifan is jött vele? Megdörzsöltem a szemeim és ásítottam egyet. Nem! Ma nem alszunk! Ma bulizunk ezerrel! Felkeltem az ágyról, majd az egyik utcára néző nagy ablakot kinyitottam, hogy egy kis friss levegőt engedjek a helyiségbe. Az igazság az, hogy én nem nagyon vágytam Luhan társaságára. Mindig is voltak apróbb nézet eltéréseink. Például, nagyon megmaradt bennem az szituáció, amikor épp Kyungsoo főzni készült, de nem tudta, hogy mit készítsen nekünk. Megkérdezett minket -én és Luhan voltunk a konyhában-, hogy mit főzzön. Míg én azt mondtam, hogy krumplifőzelék, ő azt mondta, hogy töltött káposzta.
Hosszas elmélkedésemet az ajtó nyitódása zavarta meg. Megfordultam, s egy pink parókás Yifant pillantottam meg, aki annyira hülyén nézett ki azzal a parókával, hogy muszáj volt röhögnöm rajta.
- Szia - köszönt megforgatva a szemét, majd levette a pareszt, amit tuti, hogy valamelyik idióta rakott a fejére.
- Hali - biccentettem, még mindig egy helyben állva. Annyira nagyon nem változott sokat, csak a haja színe és fazonja lett más. - Jó a hajad.
- Csak ennyit tudsz mondani? - Felháborodást színlelt, majd elém sétált és egy csontropogtató ölelést adott. - Amúgy hiányoztam? - mosolygott le rám, mikor engedett a szorításból. Bólogatni kezdtem, majd összeborzoltam a haját, kicsit meggyúrtam az arcát és kifutottam a szobából, mielőtt elkaphatott volna.
YeonJoon
Mikor leértem a lépcsőn, egy pink Krisbe futottam bele, szó szerint. Tudtam, hogy Kyrához megy, így egy gyors ölelés meg köszönés után útjára is engedtem. Meg ami azt illeti annyira nem akartam vele hosszabb beszélgetésbe bonyolódni.
Ahogy beértem a nappaliba, egyből megpillantottam Lulut. Szegényből Sehun még a lelket is kiszorította. Én is odamentem, majd a maknaét lekaparva róla, én is jól megropogtattam a csontjait. Most, hogy végre mindenki itt van, jöhet a köszöntő pezsgő.
Felkiabáltam Kyrának is, hogy jöjjenek le. A behűtött pezsgőt odaadtam Chanyeolnak, hogy bontsa ki. Egy hangos pukkanás kíséretében megnyílt az üveg és poharakba töltöttük az aranyló nedűt. Mindenki kapott egy pohárral, majd egy gyors koccintás kíséretében mindenki megitta a saját pohara tartalmát.
Az tizenegy körül járhatott az idő. Benyomtam egy jó kis egy órás mixet, hogy jobb legyen a hangulat. Leültünk a kanapéra, s mivel a kanapé nem volt annyira nagy, ezért valakik a földre ültek. Elkezdtünk sztorizgatni, minden hülyeség előjött, amit a múltban csináltunk. Emlékszem, a leges legelső fellépésükkor épp a színpad mögött voltunk, és Kyrával nyugtattuk a fiúkat, mert nagyon idegesek voltak. Mondjuk meg is értettem, hiszen akkor álltak először színpadra egy csapatként.
Luhan és Yifan mesélt a -nem teljesen- felhajtás mentes életről és a filmjeikről, amikben szerepeltek. Yifan annyira belemerült a mesélésbe, hogy konkrétan lespoilerezte az egészet.
Hogy még inkább felnyomjuk a hangulatot, Chanyeol előszedte a twistert. Szépen előkészítették a játékot, és öt perc elteltével olyan lehetetlen, illetve annyira buzis pózokba kerültek azok az állatok, hogy bűn lett volna nem megörökíteni.
Már csak tíz perc volt hátra 2014-ből, ezért gyorsan összekaptuk magunkat, majd felrohantunk a tetőre. Még a buli elején megbeszéltük, hogy majd a panel tetejéről lőjük fel a tűzijátékokat.
Én gyorsan visszamentem a lakásba a tűzijátékokért, s mikor visszaértem a csapathoz, már csak öt perc volt hátra.
Kyra
Minek ennyi tűzijáték?!
Egymás mellé raktuk a már kibontott tűzijáték telepeket -volt köztük kétszáz lövéses, kettő negyven lövéses, kettő huszonöt lövéses, egy hetvenötös és egy tizenhatos- és Joon megbízta Joonmyunt, hogy gyújtsa meg egymás után az összeset. Igaz, hogy a leader, mikor meglátta a rengeteg telepet, teljesen kitért a hitéből és hápogott, de végül belement. Az órámra néztem, és visszaszámoltam, mert már csak egy perc volt éjfélig. Mikor felordítottam, hogy "egy", mindenkiből kitört a "Boldog új évet!" kiáltás. Remélem ez az év jobb lesz, mint a tavalyi.
- Boldog új évet, parasztok! - kiabált le a tetőről Chanyeol. Joonmyun a tűzijátékok mellett toporzékolt, öngyújtóval a kezében, készen állva a gyújtogatásra. A fiúkkal és barátnőmmel a tető másik felébe rohantunk, hogy azért mégis csak biztonságban legyünk. Suho meggyújtotta az összes telep kanócát, s mire az utolsót is meggyújtotta, addigra a kettőszázasból már öt tűzijáték felszállt. Gyönyörű. A távolban is látni lehetett hasonlóakat, de a miénk volt a legszebb. Joonmyun mellénk szegődött, és együtt néztük mind a tizennégyen az eget. Néhány tűzijátéknál együtt adtunk hangot a meglepődésünknek.
Kíváncsian magam mellé néztem, mert a szemem sarkából láttam, hogy Joon és Chanyeol belemélyedtek egymás tekintetébe, a levegőben szinte látni lehetett körülöttük a kis rózsaszín szívecskéket. Nahát, ez meg mi?
YeonJoon
Egy perc volt már csak éjfélig és Kyra hangosan számolt vissza. Mikor az egyes számot üvöltötte, mindenkiből kitört az új év üdvözlése. Mikor Suho nekiállt gyújtogatni, már mind nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mégis milyen tűzijátékokat sikerült vennünk.
Néhány fellövés után, már mindannyiukban tudatosult, hogy "Ez igen!". Elég sokáig álltunk ott, mire az összes tűzijáték felrobbant. Néhánynál mindenkiből kitört egy kisebb csodálat.
Mikor vége lett, azt vettem észre, hogy Chanyeol nagyon bámul engem. Én is ránéztem, s gondolatban eldöntöttem, hogy elfordulok tőle, de nem engedett a tekintete. Milyen szép szemei vannak... Izé... MI?! Mivel az ember meg lett áldva periférikus látással, így azt is észrevettem, hogy Kyra is észrevette a szemezésünket.
Két perc elteltével egy nagyon gyors mozdulattal a tarkómnál fogva magához rántott a fiú és nemes egyszerűséggel megcsókolt. Nem tudtam mit reagálni, így csak álltam és tűrtem. Viszont azt is meg kell hagyni, hogy nem volt rossz, sőt, kifejezetten élveztem. Ez meg mi volt?
Mikor elvált tőlem, csak mosolyogva annyit mondott, hogy "Boldog új évet!", majd szép lassú léptekkel elindult visszafele. És most csak úgy itt hagy?
Nem tudtam mire vélni, de a többieknek is fennakadt szeme, ami sokkal jobban zavart. Basszus, ha én nem értem ezt, akkor ne nézzetek így rám. Nem fogtok tőlem semmilyen választ kapni!
Némán kezdtem el mutogatni az ajtó irányába, hogy ideje lenne visszamenni a lakásba. Úgy tűnik értették a célzást, mert szép lassan elindultak.
Én mentem elől, majd mikor benyitottam a lakásba, egy olyan dolog fogadott, amire nem számítottam. Hát... erre tényleg nem számítottam.
Kyra
Barátnőmék között elcsattant egy kisebb csókocska, de sajnos nem tudtam végignézni és meglesni Joon reakcióját, mert már nagyon kellett vécéznem és nem már nem bírtam visszatartani. Pedig úgy megnéztem volna! Sietős léptekkel futottam le a lépcsőn, feltéptem a lakás ajtaját, s egészen a fürdőig rohantam. Elvégeztem a dolgom, megmostam a kezem és elhagytam a helyiséget. Boldogan sétáltam be a nappaliba azzal a céllal, hogy egy kicsit leülők és lélekben felkészülök az igazi bulira, viszont arra nem számítottam, hogy Tao szinte a semmiből jelenik meg és fogja meg a csuklóm. Dübörgő szívemre szorítottam a szabad kezem, s kidülledt szemekkel néztem a kínait. Kissé megártott az a sok horror gameplay.
- Igen? - kérdeztem fojtott hangon.
Nem mondott semmit. Méregető szemekkel nézett, a csuklóm nem engedte el, a szituáció pedig kezdett nagyon kényelmetlen lenni. Most meg mi van? Az arcára néztem, s abban a pillanatban jöttem rá, hogy mennyire jóképű. A szemei, az orra, az ajkai... tökéletes összkép. Kedvem támadt volna pofon vágni saját magam az őrült gondolataim miatt.
- Kipróbáljuk? - kérdezte, s hangja valamivel mélyebbnek tűnt a megszokottnál. Mit kéne kipr... NE! Vártam, hogy mikor röhög a képembe, de az arca túlságosan is komoly volt. Nem válaszoltam a kérdésére és nem is ráztam a fejem, egyszerűen leblokkoltam.
Elengedte a csuklóm, s olyan hirtelen hajolt az arcomba, hogy hátrahőköltem. Nagy tenyerét arcomra simította, s először a homlokunkat, majd az orrunkat érintette össze. Résnyire nyílt ajkakkal szemeztünk és egymás szájába lihegtünk. Uram Isten. Természetesen a fiú tette meg az első lépést, nyelt egyet és összefonta a szánkat. Eleinte csak finoman ízlelgettük egymást, ismerkedve az érzéssel. Cuppogó hangjaink betöltötték a helyiséget, nyomrom pedig kétszeresére zsugorodott az izgalomtól. Hogy tud valaki ilyen jól csókolni? Egy nagy cuppanás kíséretében elváltak ajkaink, de nem távolodtunk el egymástól. Tao tarkójára simítottam a kezem, s egy nagy levegővétel után én kezdeményeztem. Ugyan olyan lassú csókot akartam vele váltani, de ő máshogy gondolta. Kihasználta, hogy ajkaim résnyire voltak nyitva, így síkos nyelvét becsúsztatta az üregembe. Furcsa érzés volt, ahogy testrészeink egymásba gabalyodva jártak őrült táncot. Harcoltunk a dominanciáért, amit mindig a fiú szerzett meg. Elváltunk egymástól ismét, s levegőért kapkodva kapaszkodtunk egymásba. Hirtelen felemelt a derekamnál fogva, mire majdnem kiszökött belőlem egy apróbb kiáltás.
A faltól elkerültünk a kanapéig, amire szó szerint lelökött és én nyekkentem egyet a meglepődéstől. Időt sem hagyott s már teljes súlyával rám feküdt és újra heves nyelvcsatába kezdtünk. Ez egy állat.
- Hűha - jött hirtelen az együttes megnyilvánulás. Elszakadtunk egymástól és lihegve néztük a tizenegy gyökeret és barátosnémat, akinek a fülig ért a szája.
- Hogy ki vagytok pirulva - jegyezte meg Yifan a szemöldökét rángatva. Zitao leszállt rólam, és engem is állóhelyzetbe segített. Alig állok a lábamon. Ezt az egészet muszáj lesz megbeszélnem Taóval... Csókpartneremre néztem, aki kissé elködösült szemekkel nézett vissza rám. Zilált haja, duzzadt, piros ajkai és kipirult arca még szexibbé tették. Ez azért eszméletlen volt...
- Na srácok! - emelte fel a karját Jongdae - Kezdődjön a buli!
YeonJoon
A mi kis félős Taónk Kyra felett volt és épp falták egymást egymást.
Na a 2015-ös év elején megmutatta az újdonságait. Jongdae magasba emelt kezekkel invitált minket a buliba, de azért egy gyors mozdulattal megragadtam barátnőm karját és felhúztam az emeletre.
- Mesélj! El sem hiszem. Egyáltalán Tao kezdeményezett? Bár ez elég valószínűtlen. És mit szólt mikor letámadtad? - kezdtem el faggatni.
- Fogd be! Egyébként ő kezdeményezett, hidd csak el. Bár még nekem is fel kell dolgoznom. Eszméletlen volt - kezdett el csillogó szemekkel tapsikolni, de azért látszott rajta, hogy egy kicsit zavarban volt - De amúgy is. Milyen jogon faggatsz? Te is smároltál Chanyeollal! - mutatott rá a nyilvánvalóra.
- Azt hanyagoljuk - legyintettem.
- Na de miért? Olyan szép pár lennétek. Még össze is illetek! Az egyik hülye, meg a másik is! - nevetett.
- Elmész te a tudod hova! Egyébként is. Csak az újév miatt volt. Pont mint az amerikai filmekben. Nem hinném, hogy ebből bármi is lehetne - Leültem az ágyamra, de egyből fel is pattantam. - No de! Irány a buli. Még meg kell ünnepelni az újévet!
Lent pont az fogadott amire számítottam. Sok piás üveg az asztalon és rengeteg pohár.
- Tudod Joon - jött oda a egy kissé becsípve Chanyeol - Én nagyon szeretnék veled beszélni.
Ne! Ne most! Az előbb történtek után ne! Meg persze azért se mert hulla részeg vagy! Csak egy katasztrófa lenne abból a beszélgetésből.
A részeg Chanyeolt nem volt nehéz kimanőverezni, így megúsztam a kínos beszélgetést.
Belibbentem a nappaliba, de egy pillanat után olyan röhögőgörcs jött rám, hogy az leírhatatlan. Kris bégetett a falnak, és kisebb megállásokkor pedig azt hajtogatta, hogy "démon kecske". Majd egyszer csak felkiáltott:
- Vigyázzatok, támad a démon kecske! Majd én elüldözöm - és azzal kiszaladt a lakásból.
Az igaz, hogy mi Kyrával láttuk azt a gameplayt, amiben a démon kecske volt... de ez honnan szedte?
Persze mi Kyrával egyből utána rohantunk. Csak, hogy mégse csináljon olyan oltári nagy baromságot.
Kyra
Megállíthatatlanul röhögtem. Yifan a nagy sietségben majdnem leesett a lépcsőn. Kirohant a panelból, egészen az út közepéig, mi pedig követtük őt. Én elfehéredtem, mikor megláttam egy kisebb lánycsapatot, a kezükben ott volt a petárda, de persze azért ott virított a pulcsijukon a nagy EXO felirat. Kíváncsi leszek a reakciójukra! Kris bégetve megcélozta őket, mire a lányok megálltak, és nagy szemekkel kezdték nézni a feléjük közeledő részeg fiút.
- Kris visszatért! - mondták együttesen, hatalmas szemekkel. Erre a langaléta megállt és eltátotta a száját.
- Miért? - kérdezte ijedt arckifejezéssel, miközben odahajolt a lányokhoz, akik a belőle áradó piaszagtól befogták az orrukat. Vajon mit gondolhatnak? - Meghaltam? - érdeklődte halál komolyan, majd sírásra görbült a szája. Gyorsan odasiettem mellé és megragadtam a karját, még mielőtt tényleg elsírta volna magát.
- Gyere Miszter, menjünk - kezdtem el húzni a panel felé, az ott álló lányokat pedig próbáltam ignorálni. Minek visítani?
- Kyra! Én tényleg meghaltam?! - őrjöngött sírós hangon.
- Nem Yifan, nem haltál m-
- Nem akarok meghalni! - Kitépte gyenge szorításomból a karját, majd visszafutott az épületbe. Joon már olyan szinten röhögött, hogy ha nem kapaszkodott volna meg a postaládában, akkor biztos, hogy eldőlt volna. Karon ragadtam barátnőmet és visszasiettem vele a lakásba. Krist a lépcsőnél értük utol, a harmadik lépcsőfokon ült, és sírt. Hát ezt nem hiszem el.
- Jól van öreg, légy erős - paskolta meg a vállát Joon nevetve. Felsétáltunk a lépcsőn, s a lakásunk ajtaját kinyitva nem várt látvány fogadott. Jongdae hason feküdt az ajtó előtt, és ha nem láttam volna, hogy mozognak az ujjai, akkor tényleg halottnak hittem volna.
- Öhm.. Chen. Minden oké? - böködtem meg az oldalát a cipőm orrával.
- Joonmyun omma azt mondta, hogy bármi lehetek, ha felnövök. Én szőnyeg lettem - dünnyögte. Barátnőmmel egymásra néztünk, és egyszerűen átléptünk rajta. A nappali ajtaja előtt megtorpantunk és emésztettük a látottakat. Mi a fasz?
Baekhyun a dohányzó asztalon lótuszülésben ült, tenyereit összeérintve.
- Legyen tánc! - kiáltott fel és egyszerűen kidőlt.
Luhan és Sehun keringőzött, Jongin a szoba egyik sarkában állt egy pezsgősüveget a kezében tartva, miközben a másik kezében egy legyet fogott és ahhoz beszélt. Kyungsoo a kimbap elkészítését osztotta meg az asztali lámpával, Chanyeol pedig ördögpatront dobált hangosan kacagva. Hátat fordítottunk Joonnal és becéloztuk a konyhát, reméltük, hogy ott nem lesz senki sem. Tévedtünk. Minseok a hűtőt nyitogatta, miközben azt mondogatta, hogy "Csiribú-csiribá", Yixing és Joonmyun szívószálakkal harcolt, Zitao pedig csak állt egy helyben és dülöngélt jobbra-balra. Ezt nem hiszem el.
Leültünk az asztalhoz, s Taónak persze, hogy oda kellett mennie hozzánk. Ne, ne, menj innen!
- Hé, Kyra - könyökölt az asztalra, az arcomba hajolt, s hunyorgott, hogy lásson is belőlem valamit - Megtanítsalak wushuzni? Megmutatom, hogy mit tud a wushu botom!
- Tűnj innen te perverz barom, pontosan tudom, hogy mit értesz wushuzás alatt! - morogtam, majd tenyerem az arcába nyomva próbáltam eltolni magamtól.
- Ejnye Tao. Kicsit gyenge a csajozós dumád! - röhögte ki a fiút Joon és rávágott egy hatalmasat a hátára, mire Zitao felkiáltott, majd odafutott az ajtófélfához és nekidörzsölte a hátát.
- Ez csíp! - visított.
YeonJoon
- Ez csíp! - visított Tao. Én meg már nem tudtam mit kezdeni magammal a röhögéstől, így az asztalon könyökölve szenvedtem. Felálltam a székről azzal a céllal, hogy iszom egy pohár vizet, de esélyem sem volt eljutni a csapig, mert valaki erősen megragadta a vállam.
Kyra érzelem nyilvánításából viszont hamar rájöttem arra, hogy aki mögöttem áll az nem más mint Chanyeol. Én kinyírom ezt a vadbarmot! Leszedtem a vállamról a karját és érdeklődve szembe fordultam vele.
- Mondtam, hogy beszélni akarok veled - Meglepően józan a hangja! Ez így még rosszabb!
- Én viszont nem akarok vele beszélni - mondtam nyugodtan.
- Az engem meg nem érdekel! Beszélnünk kell! - mondta ellent mondás nem tűrő hangon.
Időm sem volt válaszolni, megragadta a csuklóm és felrángatott a szobájába. Olyan erővel lökött rá az ágyra, hogy még pattantam utána párat azon. Ez egy idióta.
Fölém mászott és teljes súlyával passzírozott bele a matracba.
- Ezt nem nevezném beszélgetésnek! - próbáltam jobb belátásra téríteni.
- Nem is úgy gondoltam azt a beszélgetést.
- Öhm...Chanyeol. Ezt nem kéne! - kezdtem el mocorogni alatta, hátha képes vagyok kiszabadulni.
- Csak még egyszer... - halkult ez Chanyeol. Ne már...
- Még mit.... - be sem tudtam fejezni a mondatot. Egy újabb csókkal fojtotta belém a szót.
Lassan körülfontam karjaim a nyakán és én is visszacsókoltam.
- Így jobb - kuncogott.
Pár perc elteltével leszállt rólam és kisétált a szobából, mintha semmi sem történt volna. Istenem, már megint itt hagyott engem...
Kis fázis késéssel én is utána mentem. A mai illetve tegnapi nap folyamán már nem először olyan látvány fogadott, amire egy normál ember nincs felkészülve.
Tao félmeztelenül adott sztriptíz bemutatót barátnőmnek, akin látszott, hogy már nem bírja, Suho a gyerekkoráról mesélt egy képnek, ami a falra volt fellógatva. Jongdae még mindig szőnyeget játszott, Jongin a sarokba kuporodva figyelte az előtte ordítozó Krist aki azt kiabálta neki , hogy "Te retkes démon kecske!". Xiumin a díszpárnával keringőzött miközben Sehun beatbox-olt neki. Kyungsoo a seprűvel ütögette a szekrényt, miközben azt kiabálta, hogy "Én vagyok a kardvívás nagyura!", Yixing pedig a karácsonyfáról szerzett műanyag labdát vagdosta a földhöz azt ordítozva, hogy "Pikachu, téged választalak!". Luhan pedig teljes kussban ült az étkező asztal közepén, miközben Baekhyun öltáncot adott neki. Ez már durva. Ez nagyon durva!
A sírógörcs kerülgetett annyira röhögtem.
De mit tehet egy idióta több idióta között? Ő is beáll baromkodni!
Kyra
Agyfasz kerülget, komolyan! MIÉRT?! Hülye ez?! Idióta. Nem normális. Baromarcú! Azért meg kell hagyni, jó teste van... És ez a tekergős tánc, amit is lenyom nekem... MI?! NEM!
Az idegösszeroppanás szélén álltam. Zitao, póló nélkül, sztriptíztáncosnőket megszégyenítő mozgással táncolt előttem. Kínomban már nem tudtam mit csinálni, próbáltam olyan fejet vágni, mint akit nem érdekel a dolog. Nem is kezdődhetne jobban az év. A fiú abbahagyta, s én már kezdtem örülni, hogy otthagy a francba, de sajnos tévednem kellett. Féloldalasan beleült az ölembe, és csak nézett engem értelmesen, de nem szólt semmit. Vártam pár másodpercig, hátha feláll és elmegy, viszont látszott rajta, hogy neki esze ágában sincs leszállni rólam. Jaj már...
- Na takarodjál! - A vállainál fogva löktem le a combjaimról, a kínai pedig egyensúlyát elvesztve zuhant a padlóra. Felálltam azzal a gondolattal, hogy távozok, de Joon láttán földbe gyökerezett a lábam. Először odament Krishez és belebégetett az arcába, majd elkezdte az éppen menő zene ritmusára Chanyeol fejét ütögetni, aki ugyan olyan WTF fejjel nézte a lányt, mint én. Joon nem ivott, csak szimplán hülye. Azt látni lehet rajta, ha be van rúgva. A többi srácot már nem is említem, ők folytatták a baromkodást. Bementem a konyhába, kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle egy redbullt. Alkalmanként energiaitalt szoktam inni, szeszes italhoz sosem nyúlok.
Már készültem visszamenni a nappaliba, de egy elém vágó Tao megakadályozott abban, hogy kimenjek a konyhából. Még mindig nem volt rajta póló, ami igazából nem is idegesített annyira. Hűha!
- Mit szeretnél? - húztam fel a szemöldököm és kibontottam az energiaitalom.
- Bocsánat a csókért - mondta, a hangja már nem volt annyira részeges, mint negyed órával az előtt. Miért kell bocsánatot kérnie? Legalább ráébresztett a nyílvánvalóra... én vonzódom hozzá. Mindig is furcsa érzésem volt, mikor a közelében voltam, most már megtaláltam az okát.
- Nem kell bocsánatot kérni - ráztam meg a fejem, majd beleittam a hideg italba. - Ha nem tetszett volna, leállítottalak volna - mosolyogtam rá. Ah Istenem, de aranyos! Mintha zavarban lenne... A válaszomra arca felderült, majd erős karjaival átfonta a derekam és magához ölelt. Egyik kezemmel visszaöleltem, és homlokomat a mellkasának döntöttem. Mindig is tudtam, hogy Zitao érzelmes férfi... ch... férfi... Eltolt magától és az arcomba hajolt.
- Kaphatok egy csókot? - kérdezte, s ajkaival csücsöríteni kezdett, de még mielőtt megcsókolt volna tenyerem szájára tapasztottam.
- Majd ha teljesen kijózanodtál, akkor igen - kacsintottam rá, ő csak hümmögve bólogatott. Egy gyors puszit nyomtam arca mind két oldalára, majd levettem ajkai elöl a kezem, beleittam a redbullba és Taot kikerülve visszaszökdeltem a nappaliba.
YeonJoon
Szó sincs arról, hogy egy elmebeteg gyökér állat vagyok, csupán csak szeretem megszívatni az embereket. Egyik ilyen elfoglaltságom elhitetni velük, hogy részeg vagyok.
Úgy gondoltam, hogy ha már Kris ennyire rá van kattanva a kecskékre, akkor adok én neki kecskét. Odafutottam hozzá és egy jó nagyot belebégettem a képébe. Szerencsétlen nagyon leblokkolt, de mikor magához tért, síros hangon könyörgött nekem: - Kérlek ne bánts démon kecske!
Nesze neked! Úgy nézek én ki mint egy démon kecske? De legalább látszik, hogy van tehetségem démon kecskét utánozni. Úgy érzem sokra fogom vinni az életben.
Kis gondolkozás után odamentem Chanyeolhoz akinek ritmusra elkezdtem ütni a fejét. Majdnem elröhögtem magam azt a WTF fejet látva, de erőt vettem magamon és fojtattam a részeg kislány szerepet. Majd mikor ezt meguntam, megkerestem Yixinget és elkezdtem azt mondogatni neki, hogy "Hehe, drogos. Hehe, drogos.!". Szegény srác nem tudott mit kezdeni ezzel a szituációval.
- Oké Joon. Mi lenne ha leülnél és meginnál úgy egy liter vizet? - kérdezte.
- De én nem akarok! - makacskodtam.
Megpróbált elkapni, hogy erőszakkal itasson meg velem egy kis folyadékot. Viszont egy józanon részeget játszó embernek sokkal könnyebb a menekülés, mint egy normál részegnek. Így könnyem meglógtam előle.
Lopva Kyrára pillantottam, tudta, hogy csak megjátszom az egészet. Ő már látott részegen, így nem lehetett olyan könnyem átvágni. Rákacsintottam, mire csak egy idióta jelzővel illetett.
Ezek után nem történt semmi érdekes. Hajnalig táncoltunk, jól éreztük magunkat. Kyrával kitaláltuk, hogy menjünk ki a tetőre konfettit szórni. Összetrombitáltam a már majdnem józan csapatot, tiszta hangom hallatán Yixing és Chanyeol felvisított: - Te nem is vagy részeg?!
Kuncogva megráztam a fejem, majd a kezembe fogtam hat csomag konfettit, és Kyra kezébe nyomtam. Magamnak is szereztem párat, s a fiúk között is elosztottam a maradékot. Felsiettünk a tetőre, majd felbontottuk a csomagokat és egymásra kezdtük szórni a konfettit. Kint már javában világosodott, így tökéletesen láttuk egymást. Mindjárt felkel a Nap!
- Figyelem parasztok! Mindjárt felkel a Nap, szóval irány Gangneung! - adtam ki az utasítást, amit szerencsére meg is értettek, mert a hideg levegő és némi víz hatása miatt teljesen, színtiszta józanok lettek. Amúgy sem ittak annyit. Több alkoholfogyasztásra számítottam.
Kyra
Ah, már nagyon várom a Napfelkeltét!
Visszamentünk a lakásba, ahol a fiúk megrohamozták a szobáikat, lefürödtek, átöltöztek és rendes embert varázsoltak magukból. Barátnőmmel mi is elmentünk tusolni, egyikünk ebbe, másikunk abba a fürdőszobába. Miután végeztünk, gyorsan magunkra kapkodtuk a random, szekrényből kikotort ruháinkat, majd lesétáltunk a lépcsőn az előszobába, ahol már javában készülődtek a fiúk.
Felvettük a kabátjainkat, és a téli bakancsainkat. Én még felvettem a sapka-sál kombóm és kinyitottam a bejárati ajtót. Már nagyon izgulok! Miután mindenki kiment a lakásból, én bezártam az ajtót és lerohantam utánuk a lépcsőn. Megrohamozták a panel előtti kisbuszt, amibe be is szálltak, csak rám vártak. Beültem barátnőm mellé az anyósülésre, majd hátrafordultam a srácokhoz.
- Ti is izgultok? - mosolyogtam rájuk. Hevesen bólogattak, s én elkuncogtam magam arcuk láttán. Joon beindította a motort, majd kifordult a parkolóból és gázt adott. Nem volt messze tőlünk Gangneung, ezért viszonylag hamar odaértünk. Barátnőm leparkolt a Jeongdongjin parthoz közeli parkolóban, én pedig meglepődtem, hogy mennyi autó állt még ott. Biztos nagy tömeg van a parton. Sejtésem beigazolódott, mert ahogy közelebb értünk, úgy rajzolódtak ki az emberek. Kerestünk egy kis emberek nélküli részt, oda sétáltunk.
Nálunk az első napfelkelte megnézése már hagyomány, s általában én mindig bőgni szoktam, mert annyira gyönyörű. Felsorakoztunk egymás mellé a part szélére és csak néztünk a távolba, ahol már az első napsugarak világítottak. A víz hangosan zúgott, ami egész nosztalgikus hatást keltett. Olyan megnyugtató. - Srácok, még egy ilyen évet ne - törtem meg a beállt csendet.
- Sajnáljuk - mondta egyszerre Yifan és Luhan, hangjuk bánatosan csengett. Csak megráztam a fejem, majd az égnek meresztettem az arcom és élveztem, ahogy a tengeri szellő cirógatja az arcom. Remélem ez az év tényleg jobb lesz. Egy kéz megfogta az én jobb kezem, s az illető megnézése nélkül tudtam, hogy ki az. Zitao... biztos vagyok benne, hogy lesz valami köztünk. Én nagyon szeretném. Jobb társat nem is találnék magamnak. És nem is akarok. A fiú felé fordítottam a fejem és rámosolyogtam, majd összekulcsoltam az ujjainkat. Ajkait ő is széles mosolyra húzta, kivillantva szép, fehér fogsorát.
Egyszerre néztünk a Nap irányába. Az ég narancssárgás-vöröses színekben pompázott, és látni lehetett, ahogy kel fel a hatalmas gömb.
A szemem könnybe lábadt a látványtól. A hatalmas óriás sárga és vörös színekben pompázott, Ő uralta az eget. Ah, egyre gyönyörűbb! A távolban hallani lehetett az emberek ujjongását és újévi jókívánságait.
- Boldog Újévet! - tört ki belőlünk is.
Némán figyeltük tovább a Napot. Egy kellemes érzés lett úrrá rajtam, ami szétáradt az egész testemben és megnyugtatta a lelkem. Oldalra néztem, s egy mosoly kúszott az arcomra, mikor megláttam Chanyeolt és Joont, akik egymásba feledkezve csókolóztak. Szépek együtt. Remélem egy párként kezdik majd az évet.
Tao megszorította a kezem, ezt követően ránéztem és már egyből tudtam, hogy mit szeretne. Beharapva az ajkam teljesen felé fordultam, majd a nyakát átkarolva húztam le magamhoz. Képes lennék úgy szeretni. Szerelemből szeretni. Egymásra mosolyogtunk, s ő átkarolta a derekam. Először egy cuppanós puszit adtam ajkaira, majd rendesen megcsókoltam, amit egyből viszonzott.
Már most szeretlek, 2015!
