Tao lassan sétált az éjszakába burkolózott utcán, hallgatta a kedvenc zenéit, miközben élvezte, hogy egyedül van. Egy nagyot szippantott a szmogos levegőből, majd lassan kifújta és lelassította lépteit. Még több időt akart magának hagyni, nem akart egyhamar visszaérni a kollégiumba és hallgatni csapattársai hülyeségét. Még magának sem akarta bevallani, de egy icipicit elege volt már a folytonos felhajtásokból és robotolásból, a szíve mélyén ezért is adott igazat Yifannak és LuHannak, akik elhagyták a csapatot. De mikor ez a gondolat ismét befészkelődött a fejébe, el is hessegette, hiszen az volt az álma, hogy debütálhasson, nem akarta feladni azt, amiért ilyen keményen dolgozott. ZiTao érett, erős férfi -legalább is, ezt gondolja magáról-, nem hagyja magát, minden akadályt leküzd, ami csak elé áll.
Kivette a füléből a fülhallgatót, majd zsebre tette. Hamar felkapta a csuklyáját, mert észrevette, hogy egy csapat lány közeledik felé és az egyiknek a pulcsiján az ő neve van. A mellette levő kirakathoz fordult és úgy tett, mintha azok a kirakott női ruhák érdekesek lennének, megvárta, míg elmennek a lányok, fellélegzett és indult tovább. Örült, hogy nem látták meg, mert nem lett volna idegzete autogramot osztogatni nekik.
A levegő fokozatosan lehűlt, Tao feltekerte nyakába piros, kötött sálját, amit nagymamája kötött neki még a születésnapjára. Lehellete meglátszott a csípős, novemberi levegőben. Lassan jön a tél. - gondolta, majd kissé megszaporázta lépteit, mert nem akart megfázni. Betegen is mindig színpadra kellett állnia, szóval el szerette volna ezt kerülni.
Egy pillanatra megtorpant, mert hirtelen azt sem tudta, hogy hol van, de megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor meglátta azt a kis sarki kifőzdét, ami közel van szállásukhoz. Remek. Az lett volna igazán gáz, ha eltévedek.
Már készült indulni tovább, viszont egyszer csak gyerekhangot hallott meg, pont a maga melletti eldugott kis utcából.
- Te is fázol, Mimi? - ZiTao hirtelen nem tudta hova tenni, hogy még is egy kislány, aki ráadásul kínaiul beszél, mit keres az utcán este. Azt hitte, hogy biztos a nővérével, vagy esetleg az anyukájával van és őt becézi Miminek, indult is volna tovább, de a kislány újra megszólalt. - Jaj, drága Mimi, mit ártottunk mi a világnak? Miért kellett elzavarnia anyának? - A kínai fiú azonnal befordult az utcába és ide-oda fordította a fejét, hátha megtalálja a hang tulajdonosát. Ez a kislány ki lett rakva, ráadásul a testvérével együtt! Ki lehet ennyire szívtelen?!
Kutyaugatás hasította ketté a néma csendet. Tao megtorpant, s meglepődve pislogott a sötétben.
- Mi a baj, kutyus? - szólt ismét a kislány, s a fiú akkor döbbent rá, hogy Mimi nem egy személy, hanem a gyerek kutyája.
- Hahó? Hol vagy? - kiáltott kínaiul a fiú, az ugatás még hangosabb lett és egyre közelebbről jött. Csattogás hallatszott, mintha apró kis talpak lennének, a hangok tulajdonosa meg is jelent; a kislány futott Tao felé, előtte egy hatalmas kutya. A gyerek a kutyája után futott, az állat meg a kínai felé.
A kutya megállt ZiTao előtt. Egy nagy, izmos, fehér pitbull kutya volt, akkora pofával, hogy le tudta volna harapni egy ember kezét. A fiú meg is ijedt tőle, hátrálni akart, de a kutya csupán csak meg akarta szagolni a cipőjét és meg is tette. A kislány is beérte őket, érdeklődve nézett fel a magas Taóra, oldalra fordított fejjel vizslatta az egész lényét.
Taónak megesett rajta a szíve. A sötétben is lehetett látni, hogy mennyire le van fogyva, rövidnadrágja és pólója csak lógott rajta, ráadásul mezítláb volt. Édes Istenem.
- Te ki vagy? - kérdezte félénken a gyermek. A mellettük álló házban valaki felkapcsolta a villanyt, így némi világosság vette körül őket. A fiú levette a csuklyáját, majd rámosolygott a lányra. Leguggolt elé, hogy egy magasságban legyenek.
- ZiTaónak hívnak - mutatkozott be. - Hogy kerülsz ide? - kérdezte kedvesen. A kutya eközben hozzádörgölőzött gazdája lábához, majd leült mellé. A kislány is leguggolt és átölelte kedvencét, miközben kuncogott egyet. Egy kis szeretgetés után a gyerek visszanézett Taóra, aki szeretetteljesen nézte az előtte lejátszódó jelenetet.
- Miért érdekel, bácsi? - húzta fel a szemöldökét a kicsi. Bácsi? De aranyos.
- Mert furcsának találom azt, hogy egy ilyen szép kislány mit keres az utcán egyedül - Basszus, ez túl pedofilnak hangzott! A francba. - Mármint, nem vagyok rossz akaró, nehogy azt hidd! Csak szeretnék segíteni, ha tudok - mentette ki gyorsan magát.
A kislány nem értett félre semmit, sőt ki is nevette az idősebbet. Viszont egy szempillantás alatt elkomorult az arca és sírásra görbült a szája, de nem tört ki belőle a zokogás, tartotta magát. Szegény kislány... min mehetett keresztül?
Tao hirtelen homlokon csapta magát, letekerte nyakából meleg sálját, félbehajtotta és a földre terítette.
- Gyere, állj rá erre. Fel ne fázz - mutatott a piros anyagra. A gyermek engedelmeskedett és helyet kínált kutyájának is, aki szintén letelepedett a sálra. Nagyon szeretheti a kutyáját. Ahogy én az én Candymet.
ZiTao levette hátitáskáját, majd azt kicipzározva kezdett el benne kutakodni. Előszedett egy meleg, kötött pulóvert és egy kis zacskót, amiben kettő szalámis zsemle volt csomagolva. A zsemléket letette maga mellé, a pulcsit pedig a lány felé nyújtotta.
- Vedd fel - mondta. A kislány elvette a pulcsit, majd belebújt, a ruhadarab jól elfedte törékenyt testét, hisz' vagy tízszer akkora volt, mint ő maga. A kínai felvette a zacskót, majd a kisgyerek kezébe adta. - Tessék, ezt pedig edd meg.
A pici nagyon megörült ennek, kivette az egyik zsemlét, kibontotta az alufóliából, majd kettészedte. A szalámis részét a kutyájának adta, a tetejét pedig ő kezdte el majszolni. Az állat hamar belakmározta az ételt, s hatalmas szemeket meresztett a gazdája kezében lévő zsemle tetejére. A kislány újra nevetni kezdett és odanyújtotta a maradékot. Magához ölelte a hatalmas állatot, majd sidorni kezdte a testét, hogy felmelegítse őt is.
- Ugye most már nem fázol, Mimi? - csilingelt a hangja.
Tao elővette a telefonját, feloldotta a zárat, majd kikeresett egy képet a kutyusáról. A lány kíváncsian nézte a fiút, nem tudta, hogy most mi következik.
- Nézd, nekem is van kiskutyám - nyújtotta felé a készüléket, s mikor meglátta a kislány a fehér kis csöppséget, örömében felvisított.
- Jaj, de pici! És milyen cuki! - lelkesedett fel - Mimi nála vagy tízszer nagyobb!
- Igen, ezt én is észrevettem - kacagott fel ZiTao. - Figyelj, szeretnél vele találkozni?
- Magaddal vinnél, ZiTao bácsi? - szólította nevén a fiút. Végül is, miért ne? Hazaviszem, aztán holnap meg bemegyünk a rendőrségre és igazoltatjuk. Megkeressük az anyját, feljelentjük azért, mert utcára tette a gyerekét, vagy esetleg kerestetjük a rendőrökkel. Hosszú folyamat lesz az biztos, de a srácok és a menedzser is biztosan segíteni fog. Meg szeretném tartani ezt a kislányt. Tudom, hogy nagy felelősség egy gyerek, de meg szeretném próbálni. Árvaházba biztos, hogy nem megy, az kizárt dolog.
- Igen, magammal viszlek - bólogatott a fiú. - És Mimit is - tette hozzá gyorsan.
- Megígéred? - nyújtotta a csöppség a kisujját. Tao szinte azonnal elérzékenyült, mikor meglátta azokat a nagy, bizalommal teli szemeket. Összefűzte kisujjaikat és óvatosan megrázta kezeiket.
- Megígérem.
Nemsokkal később Tao a kislánnyal a kezében és nyomukban a kutyával indult meg a kollégium felé.
